utazzunk

Friss topikok

  • Krm Istvan: Izland csodaszép lehet. Tetszik nagyon a blogod amúgy, a többi bejegyzés is igazán érdekfeszítő. I... (2014.02.11. 14:16) Reykjavik
  • peliatan: Szia! Köszönöm és méltányolom szorgalmadat. Nem hiába írtad le, érdemes és érdekes volt olvasni. A... (2013.10.26. 19:23) Irán, Iraq 2.
  • AzUtazó: @malenykij polgar: Nem csak az árakkal volt probléma. (2013.09.19. 09:42) Irán, Iraq 1.
  • tg_mak: blog.sleepinginairports.net/2013/02/18/scientists-say-to-let-farts-fly-on-airplanes :) (2013.03.10. 00:43) Palesztina
  • AzUtazó: @ibizavida: Ez olyan köszönjük Emese hozzászólás volt. (2012.05.06. 16:15) Ibiza

2010.12.25. 12:16 AzUtazó

Oroszország Novosibirsk, Moszkva

December 17.


A reggeli fél hatos kelés nem igazán esett jól. Metró, reptér expressz kombóval mentem ki, 2 + 25 yuanért és már 7re kint is voltam. A reptéri személyzet igen vicces kedvében volt. Check in-nél a csávókám kérte volna a jegyet, amivel elhagyom az országot, de aztán letett róla, mikor közöltem vele, hogy az egyetlen példán a vízum ügyintéző orosz szépség kapta. Aztán elment és visszajött egy szöszi csávóval, aki láthatóan orosz volt, majd feltette a nap kérdését. Ami így hangzott: Első alkalommal megyek e Oroszországba? Mondom igen. Figyelem most jön… Tudom e, hogy a vízumom csak három napig érvényes??? Nem nem tudom ba.. meg, csak a hecc kedvéért voltam négyszer az orosz követségen… Hihetetlen… Bár annyira tetszett, hogy 10 percig mosolyogtam rajta. Tudom e, hogy csak három napig érvényes. Kész. 16C-re kaptam helyett, ami folyosó, de mázlimra a gép csak félig volt, így simán felszállás után tudtam magamnak szerezni egy ablak melletti ülést. Viszont itt még a reptéren esett meg a leges leg fájdalmasabb, szívszorító sztori, ami eddig történ velem az utazás során, hát majdnem sírva fakadtam. Átérvén a útlevél és biztonsági ellenőrzésen és kis kóválygás után vettem észre, hogy a hőn szeretett hadseregi kucsmám vagy nem tudom pontosan mi a neve ilyen szép nagy sapka, aki mindenki tetszését kiváltotta Pekingbe, még a rendőrökét is, elhagytam… Nem volt drága 20 yuan volt, de eszmei értéke ennek felbecsülhetetlen L Nagyon szomorú vagyok miatta, arról nem is beszélve, hogy jól állt! Volt egy próbálkozásom az információs pultnál, a hölgy nagyon is segítőkész volt, de nem mertem bevallani, hogy nem tudom hol hagytam el, így csak azt mondtam hogy a check in pultnál, de ott nem voltL

9:05 Siberian Airlines Airbus A 320-a a levegőbe emelkedik Novosibirsk felé. A fedélzeti kiszolgálás csillagos ötös. Az innivalótól, kezdve a kajánig ( nagyon sok, nagyon jó, alig bírtam megenni! ) minden tökéletes. Landolás 30 perces késéssel, de egye fene három széken elfeküdve aludtam szóval annyira nem ütött szíven a majd öt órás repülés.

Novosibirsk végre megérkeztem. Útlevél ellenőrzés, aztán csomagleadás 150 rubelért és már mehetem is városba 60 rubelért a 111 és egy fordított E számú busszal. A reptéren először a nemzetközi terminál információs pultjánál kérdeztem meg, hogy a csomagot hol lehet hagyni. A nő egy mukkot nem beszélt angolul, de mentségére legyen mondva oroszul mindent elmondott, aztán jött egy másik hölgy, aki már picit beszélt és tudott segíteni. A busz megállóban és kérdezni kellett melyik busz megy be városközpontba, mert nem igen volt kitáblázva. Érdekes,  hogy az oroszok nagyon nagyon kis része beszél angolul, viszont segítséget a ha kérek és nem tudnak angolul, akkor is mondják mondják és mondják. :) De látszik rajtuk, hogy keresik az angol szavakat és általában meg is találják. Ez tetszik.

Novosibirkről annyit, hogy cserben hagyott ez a város. Ahányszor ránéztem az itteni időjárásra mindig -25, -28, -30 fok volt NAPPAL, de amikor én jövök előtte és utána is két napig csak -9, -11 fok. Ez azért rosszul esett, pláne hogy két nappal később már -32 mondanak nappalra.. Na mindegy. Ettől függetlenül, olyan boldogan és vidáman érkeztem a városba, mint egy kisgyerek. Érdekes, hogy vannak olyan helyek, amik úgy lázba hoznak, mint egy kis gyereket és ezek általában nem a nagy városok. Beijingnél ilyet egyáltalán nem éreztem. Fura. A dugó miatt az út 1 óráig tartott, emiatt sajna két, két és fél órám maradt a várost megnézni. Kaptam egy kis útba igazítás a városközpont illetően úgyhogy hó esésben neki vágtam. Igazából semmi látnivaló nincs a hón kívül, nekem mégis nagyon tetszett. Láttam egy két épületet, templomot, de hogy miről voltak híresek vagy nem, ne kérdezzétek, nem tudom, még az oroszomon van mit javítani. Egy öreg nénivel egy templom előtt tök jól elbeszélgettünk. Ő is mondta a magáét, a végén én is és mindenki boldog volt :)

Láttam viszont sok „érdekes” járművet. Kezdetnek egy hótoló mozdonyt munka közben, aztán rendőrségi Ladát, majd szirénázó tűzoltóautót, ami hát igen igen fura volt, de az hogy a kocsik negyede -9 fokban is lehúzott ablakkal közlekedik, azért az elárul valamit. Az egészet összevetve nagyon tetszett a város, sajnos hamar vissza kellett fordulnom, már fél 5kor a pályaudvaron voltam, ahonnan a busz indul és mint kiderült jól tettem, mert olyan dugó volt, hogy másfél óra alatt értünk ki a reptérre. A következő busz igen csak centizve lett volna.

Check in-nél minden rendben ment, viszont a biztonsági ellenőrzésnél mit leművelnek. Mindent le kell venni, még a cipőt is, mindegy miatt és aki gyanús, azt ilyen szép nagy gépbe dugják be röntgenezni. Ilyen gépet én még nem láttam, pedig megfordultam pár reptéren. A fedélzeti kiszolgálás ismét kifogástalan volt, ahogy a repülés maga is. 10 perces késéssel érkeztünk meg Domodedovora, ahol már Petra ujjongva vár rám :)

Rég nem találkoztunk az egyszer biztos, szóval én is nagyon örültem neki.. Reptéri expresszel mentünk be a városba, ami 300 rubelbe került. 1 rubel kb. 7 Ft. A szállás a Park Kulturi metró megálló közelében volt. Erről az állomásról érdemes tudni, hogy itt történt a robbantás néhány héttel ezelőtt valamint a jelenleg kiújult nagyobb zavargások egyike is. Kis kóválygás után sikerült megtalálni a hostel. Jelenlegi moszkvai helyzetre való tekintettel Petroszom nem igen szeretett volna este egyedül hazamenni, de hál’ Istennek ellenőrzés nem nagyon volt a hostelben úgyhogy sunyiba itt aludt. Két sör legurítása után hajnali 3kor már aludtunk is.

 

December 18.

 

Reggel 9kor keltünk. Első programként Petrát elkísértem a kolijához, hogy átöltözzön, rendbe szedje magát. Hát az az épület, komolyan mondom mint egy fegyház, úgy nézett ki kívülről, bár belülről se volt egy csoda. Egyik szobatárs megkérdezte, hogy hány órát utaztam idefele. Mondom 4-et Novosibirskből, majd mire látom, hogy igencsak kerekedik a szeme, hozzátettem, hogy még plusz négyed Beijingből Novosibirskbe, amivel már tényleg nem tudod mit kezdeni :) Persze a végén elmondtam, hogy mi a helyzet.

Majd ismét metróra szálltunk. Egy metrójegy 26 rubelbe kerül, persze korlátlan egyszeri utazás, távolságtól függetlenül. A Vörös térre érkeztünk, ahol megnéztük, amit megkell. Gyönyörű szép volt! Az egyik, hanem a legszebb templom itt van szerintem a világon. A várba a belépő 100 rubel volt diákkal. Ezután a provoszláv világ legnagyobb templomát vettük szemügyre, majd egy kis bors vagyis céklaleves következett. Ja és a nem mellékesként, annyi, de annyi rendőr és katona van az utcákon, hogy az valami eszméletlen.  Egymás hegyén hátán, 10-20 fős csoportokban, golyóálló mellénnyel és általában teljesen roham felszereltséggel. Megkérdeztünk egy rendőrt, hogy mire ez a nagy felhajtás persze semmi konkrétat nem mondott. Miért is tette volna?! Este, ahogy hazaértem akkor értelesültem az interneten cikkekből, hogy a múlt héten egy kaukázusi lelőtt egy oroszt egy focimeccs után, mire az orosz futball huligánok összefogtak egymással és a nem oroszok eltűntetését tűzték ki célul és azóta folyamatosan rosszabbodik a helyzet. Még a héten bevetették a valami híres, félelmetes orosz katonai egységet, de nekik is csak nehezen sikerült megfékezni, többség szerint azért, mert sokan szimpatizálnak a katonák közül is a huligánokkal. Egyszóval egyre rosszabb a helyzet és tényleg minden aluljáróba, minden sarkon tele tele rendőrrel, párosával, tucatjával. Igazából se leírni, de aki nem látja, szerintem elképzelni se nagyon lehet, ezt. Annyian vannak, mint az oroszok :)

Úgy volt, hogy este mentünk volna bulizni, de Petra látta rajtam, hogy szinte teljesen K.O. voltam, köszönhetően az egész napi járkálásnak, meg a 6 órás időeltolódásnak. Bár szerintem annyira nem.  

 

December 19.

 

9-kor kellés, kijelentkezés és egy fél körív formájában besétáltam a Vörös térre, még egyszer és remélhetőleg nem utoljára megcsodálni. Petra is ideért egyre, úgyhogy együtt indultunk vissza a hostelbe a cuccot összeszedni és kimenni a pályaudvarra. Fájdalmas búcsúzkodás, bár az vígasztal, hogy pár nap múlva találkozunk Kievben.

Ez míjjjjj kemény. Drága oroszok voltak egy páran évet az országunkba, de a vonat kocsit kísérő hölgy, egyszerűen nem tudta hova tenni, hogy hungary, hungarian az mi… Végül találtam egy oroszt, aki beszélt angolul vagyis félig ukrán és ő mondta el hogy magyar vagyok, de akkor se értette, úgy kellett neki mondani, hogy higgye el létezik ilyen és csak írja le a nevem mellé… Értitek és a csaj ukrán volt, mint később kiderült.

Menet közben megismerkedtem Yurijjal, az ukrán munkással, akit háromszor deportáltak haza Angliából. Nagyon kedves ember volt és szerintem az egyetlen személy, aki beszélt angolul az egész szerelvényen. Először meghívott egy sörre, aztán még egyre szeretett volna meghívni, de a eladó hölgy, annyira nagyon ügyes volt, hogy a végén három üveg 40%-os konyak, egy pezsgő és csomag csoki lett a végeredménye. Szégyen vagy nem szégyen, de az orosz határnál már a világomat nem tudtam.

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://utazzunk.blog.hu/api/trackback/id/tr272538291

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.