utazzunk

Friss topikok

  • Krm Istvan: Izland csodaszép lehet. Tetszik nagyon a blogod amúgy, a többi bejegyzés is igazán érdekfeszítő. I... (2014.02.11. 14:16) Reykjavik
  • peliatan: Szia! Köszönöm és méltányolom szorgalmadat. Nem hiába írtad le, érdemes és érdekes volt olvasni. A... (2013.10.26. 19:23) Irán, Iraq 2.
  • AzUtazó: @malenykij polgar: Nem csak az árakkal volt probléma. (2013.09.19. 09:42) Irán, Iraq 1.
  • tg_mak: blog.sleepinginairports.net/2013/02/18/scientists-say-to-let-farts-fly-on-airplanes :) (2013.03.10. 00:43) Palesztina
  • AzUtazó: @ibizavida: Ez olyan köszönjük Emese hozzászólás volt. (2012.05.06. 16:15) Ibiza

2012.02.02. 19:14 AzUtazó

29. rész Budapest – Brüsszel – Lanzarote – Milanó – Budapest – Róma – Belgrád - Budapest

 Január 28.

 

Budapest – Brüsszel – Lanzarote

 

És elérkezett ez a nap is. A Kanári szigetek sose volt a szívem csücske valahogy, valamiért mindig távolsággal kezeltem ezt a sziget csoportot. De…

Délután 3kor indultunk Ferihegyről és Brüsszelben volt 3 óra átszállásunk a Ryanair lanzerotei gépére. Sajnos 20 percet késet. Viszont, ami ezek után történt az valami fenomális.

Azt tudni kell, hogy 16an indultunk az útnak. Lanzaroten az Autoreisennél foglaltunk 4 fős kocsikat négy darabot 50 euroért Citroen C2-est.

Megérkeztünk a reptérre. Az első kocsit, amit kaptunk Renault Clio volt 4 személyes, a második Serolé volt 5 személyes és a harmadik egy 7, azaz hét személyes autó volt. J Sírtunk a gyönyörtől, mert így a negyedik autóra nem volt szükségünk és persze mindegyik autót 50€ért adták.

Következő meglepetés a szállás volt. 2db két ágyas szoba és két darab 6 ágyas szoba volt lefoglalva a parttól legalább 500 méterre. Mikor megérkeztünk a szállást eleve nem találtuk. Felhívtuk, majd épp arra járt egy taxis, akinek odaadtuk a telefont és megbeszélte velük merre kell menni, majd végül ő áll a „konvojunk” élére és mutatta az utat ingyen. Végül megérkeztünk egy TENGERPARTI (akarom mondani óceánparti) szállodába, ahol 3 darab négy ágyas és két darab két ágyast kaptunk ugyan azért a pénzért. Egyszerűen ami itt megy az beszarás :D

Este még volt egy pici ivászat az óceán partján és hajnali 3 körül nyugovóra tértünk.

 

            Január 29.

 

Lanzarote

 

Reggel 8kor indultunk volna, de a csoport egy része annyira komolyan vette a dolgot, hogy 9 óra lett belőle. Az első megálló Teguise-be vezetett, ahol a vasárnapi nagy piacot néztünk meg, ami igazából már nem a helyieknek szóló piac, hanem a turistáknak. Egy órát megért az életünkből, pláne, hogy itt aztán suvenyírből be lehetett vásárolni rendesen.

Második megállónk a Timanfaya nemzeti park volt, amit másodszorra találtunk meg. Elsőre egy a park bejáratától 4 km-re lévő ingyenes múzeumba tévedtünk be, ahogy egy  két perces szimuláció keretében bemutatták nekünk mit élhettek át a helyiek, amikor 300 éve kitörtek a vulkánok a szigetek.

A Timanfayaba a belépő fejenként 8€ és csak a gyerekek kapnak kedvezményt. Se diák, se csoportos, se semmilyen kedvezmény és sajnos ez minden más helyre is igaz volt. Maga a nemzeti park nagyon szép és mindenkinek csak ajánlani tudom. Bent mutatnak egy két érdekes dolog azzal kapcsolatban milyen közel van a lábunk alatt a magma. Például bedobnak egy adag száraz növényt egy kürtőben, ami szinte azonnal lángra kap vagy beöntenek egy vödör vizet, ami rögtön gejzírként tör elő belőle vagy csak szimplán a lentről kiáradó hőn sütik meg a grill csirkét, amit rendeltél. A park bejárásához buszt biztosítanak, ami körbeviszi az embereket.

Harmadik megálló El Golfó volt, ami arról híres, hogy a kis falu mellett az egyik öbölben található egy sárgászöld színű patak. Igazán szép látvány a 20-30 méteres sziklafal előtt. Itt történt meg az is, hogy úgymond elsőnek találkoztunk az óceánnal és hát csak bele kellett menni bokáig. De hát az meg ugye nem úgy van az, pláne akkor, ha igazán szép nagy másfél méteres hullámok vannak a bokáig érő vízben. Ilyenkor van az hogy jaj először bokáig, aztán gatya felhúz és jaj térdig. Aztán az első Norbi figyelj ide és hopsz hátulról megnyaldossa az első hullám az ember fenekét, mert nem figyel oda. A végén az lett, hogy mivel volt egy hosszú/meleg váltás ruhám, így fogtam magam és be a hullámok közé. Első osztályú képek születtek. Mielőtt tovább mentünk volna elmentünk egyet kajálni a faluba. Hát ez cirka 2 óráig tartott, viszont finom volt. Tengerparti kaja kettőnknek, rákkal, kagylóval előétellel 40€ volt. Egyszer élünk.

 

Innen a szállásra vezetett az utunk, mert mivel nem az eredeti helyen voltunk és a kártyáról a pénzt se tudták leemelni (nem volt rajta fedezet hehe), így hatkor találkoztunk volna a szállásadónkkal, hogy kifizessük neki a szállást. 18:43ra értünk oda :D

Este még két kocsival bementünk megnézni a sziget fővárosát és éjfélkor lefeküdtünk. Persze a csapat egyik fele elment bulizni.

Reggeli story. Zsolti barátunk 1 órával később érkezett haza mint a többiek és hát a többiek már nagyon aludtak. A recepcióról először minket hívtak, de hát hideg is volt, a telefon meg a nappaliba, így szinte esélytelen volt, hogy felvegyük. Majd hívták Győzőéket, Győző pedig már lement a recepcióra, ahol szembesítették vele, hogy Zsolti barátunk nem tudott bemenni a szobába, de a próbálkozása alatt folyamatosan dörömbölt és ráült a csengőre, ami nem tetszett egy 50 év körüli angolnak, aki igen erősen és nyomatékosan a tudtára adta. Végül a recepción szeretett volna aludni, de azt meg ugye nem lehet és így került Győző a képbe, hogy náluk aludt.

 

           

 

      Január 30.

 

Lanzarote – Bergamo

 

Reggel 10kor indultunk volna. 11 lett belőle.

A mai nap első megállója Mirador del Rio volt, a kilátó hely. Mindenkinek javaslom azt az útvonalat, amin mi mentünk. A lényege az, hogy nem a főúton kell menni Arrieta és Haria között, hanem előtte van egy alsóbb rendű út, ami Tabayescon keresztül vezet.

A kilátás meseszép csak fizetős. Fejenként 6€. Így falat mászva, megkerülve tiltott helyen fényképezkedtünk, aminek az lett az eredménye, hogy perceken belül megsokszorozódott a számunk, akik tilosban örökítették meg eme csodálatos kilátást.

Innen egy barlangba mentünk, de mivel egy órás a túra, időnk kevés és a 16 emberből csak három lett volna hajlandó fizetni is a belépőért, így kénytelen voltam lemondani ennek megnézéséről. Pedig elméletileg igen szép lett volna. Beomlott üregek, amin keresztül süt be a nap. :(

Rohamléptekbe indultunk el utolsó helyszínünk felé a…, ami a helyi szörfparadicsom nagy hullámokkal. Teguise-nél eltévesztettünk egy kanyart, így a főút helyett egy földúton jöttünk kacskaringózva egy domboldalt végig. Rövidebb is volt, szebb is volt, kilátás úúú szóval keresve se lehetett volna jobbat találni, arról nem is beszélve, hogy a térkép nem jelezte. Nem volt épp a legideálisabb idő a fürdésre, de szódával elment viszont a hullámok kárpótoltak mindenért. Egy óránk volt csak, de a kemény mag az utolsó percig kihasználta.

Még egy gyors shoppingolás és irány a reptér.

Kocsi leadáskor semmi probléma, úgyhogy mindenkinek melegen tudom ajánlani az Autoreisen-t, mert az, amit csináltak nem semmi. :)

Este pontosan érkeztünk Bergamora, ahol már másodszor éjszakázok ebben a hónapban. Felemelő élmény.

 

            Január 31.

 

Bergamo – Budapest – Róma

 

Reggel szintén fél négykor keltünk, majd átsétálva az indulási oldalra tovább aludtam 7ig. Ezt már a többiek nem igazán mondhatták el magukról.

Reggel nyolckor a csoport oszlásnak indult. Négyen bementek a városba. Én is mentem volna csak egészségügyi problémák miatt sajnos nem lehetet. Igen, jól gondolod. Fostam. 3x voltam wc-n a délelőtt folyamán.

Az Orio centerben egy dolgot szeretek. A szupermarketet és az egzotikus gyümölcseit. 5 €-ért már megint bevásároltam fél kg epret, 30deka licsit, 15 deka tamarinot, 2 darab maracuját és fél liter San Benedettot.

A drága Wizzair viszont elkezdte a szívatásunkat, amire a pontot Rómába tette fel. Ugyanis a gépünk 15 percet késett. Viszont mire felszálltunk már több mint fél órás volt a késésünk.

Budapestre érkezvén fájdalmas búcsút vett egymástól a kis csipet csapat.

Vivivel elindultunk haza, pakolás, fürdés, e-mailekre válaszolás, kajakészítés és már indultunk is az esti 8 órás római géphez. Ahogy átértünk a biztonsági ellenőrzésen az a gyönyörű kép fogadott, hogy a gépünk késik 40 percet, majd egy órát… No comment. Mint kiderült, amivel jöttünk Bergámóból az a gép ment tovább Brüsszelbe és menet közbe szedett össze még egy kis késést, amit a Celebi és a Budapest Airport (egyem a szívüket) még megfejelt fél órával.

Eleve ez a felállás, hogy a 100 méterre se álló géphez buszoztatunk úgy, hogy a két busz csak akkor indul el mikor mind kettőre felpréselték a gépnyi utast. Majd most még megtromfolták azzal, hogy beállt a két busz a gép mellé, az első kinyitotta az  ajtókat ( mi a másodikba voltunk) és az összes ember az első ajtóhoz terelték, majd ajtó becsuk és előre gurul. Aztán a mi buszunk is odament az első ajtóhoz és minket is csak ott engedtek fel, majd mikor már 5 perce állunk ott és a sor alig halad, akkor itt a celebis, hogy most már lehet használni a hátsó ajtót.

Így az egy órás késésből lett másfél mire megérkeztünk Fiumicinora. 23.18-ra értünk ki a buszokhoz. Persze a Terravision utolsó busza 4€-ért 23kor elment így maradt a másik társaság 23:50-es járata 8€-ért fejenként. Ráadásul még az eső is esett, így az esti sétának teljes mértékben lőttek.

23 óra helyett hajnali fél 2-re értünk a szállásra…

 

            Február 1.

 

Róma - Belgrád

 

 

Egész este és még reggel is esett az eső, így közös döntés alapján visszasétáltunk (és közben eláztunk) Terminire kényelmesen ettünk, ittunk, majd fejenként hat €-ért felszálltuk a buszra és kimentünk Fiumicinora és kolbászoltunk fel alá.

Jaj és végre kaptam pecsétet az útlevelembe. Bár meg kellett harcolni érte, mert a határőr bácsi nem igazán tudta hova tenni, hogy minek nekem pecsét.

Azt meg kell jegyezni, hogy a szerbek nem olyanok, mint a magyarok. A gép ilyet még nem láttam, teljesen időben érkezett. 15:55kor indult volna és már 15:15kor csőre állt. Na és itt jön a fura, hogy hiába megjött a gép, de senki nem állt még be a sorba. Én mint értelmes magyar beálltam elsőnek a sorba, de még ekkor se kezdtek sorba állni.

A gépen végül 96 utas volt és 46 csomagot adtak fel.

Pontosan szálltunk le Belgrád Nicola Tesla nemzetközi repülőterén és szintén csőre álltunk. Az érdekes az volt, hogy attól függően, hogy csőre álltunk és a gép eleje azon keresztül ment ki, a hátuljához odatoltak egy lépcsőt és ott is ki lehetet szállni, majd fel a buszra és elvittek az érkezéshez. A vicces az mi hamarabb értünk oda, mint akik az épületen belül közelítették meg.

A reptéren a valutaváltó teljesen korrekt áron váltotta át az eurót dinárra.

A belvárost a 72-es busszal lehet megközelíteni kb fél óránként indul és 40-45 perc a menetideje. Az ára 145 dinár volt fejenként a sofőrnél váltva.

Mivel sajnos reggel közbejött valami, ezért sajna az esti szállást lemondtunk és még este visszaindultunk Pestre. Így három óránk maradt a város felfedezésére, de sajnos ez se sikerült teljesen, mert hiába hiába tudtuk, hogy mínusz 10 fok vár ránk egyszerűen nem készült fel rá. Rétegesen voltunk felöltözve, melegen, de egyszerűen míg megcsináltunk pár képet az ujjaink olyan szinten elfagytak hogy már fájt. (-13 fok volt amúgy) 1 óra után már a combunk és az arcunk is fájt a hidegtől és az erős széltől. Pár kép készítése után visszamentünk a pályaudvarra és másfél órás várokozás után végre indult a vonatunk haza, Budapest. A vonatjegy 15€nak megfelelő dinár volt.

 

            Február 2.

 

Határ – Budapest

 

A vonat 20 perces késéssel fél 7re ért be a Keletibe. Ámen

Szólj hozzá!

Címkék: budapest brüsszel ryanair róma wizzair belgrád milanó lanzarote bergamó


A bejegyzés trackback címe:

https://utazzunk.blog.hu/api/trackback/id/tr234051850

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.