utazzunk

 Budapest – Barcelona – Palma de Mallorca – Budapest

Tapasztalat, hál’ Isten nem saját. Ha valaki nyaraló járattal megy nagyon nagyon figyeljen oda a csomag méretére. Palma de Mallorcan (PMI) bicskanyitogató volt már, ahogy kezelték az utasokat és én ezt már nem feltétlen a Ryanairnek tudom be. Itt már nem volt elég, hogy beleférjen a keretbe a táska, hanem még hozzá rakták a NO PUSH vezényszavakat, amitől aztán mindenki haja szála az égnek át!

Na de kezdjük az elején.

Március 26.

Kora reggel indultunk Wizzairrel Barcelona felé. Elég jó kis csapat verődött össze, összesen 10 fő. Eredetileg 12-en lettünk volna, de két ember megbetegedett. A barcelonai napot nem írnám le, mert ebben az évben szerintem már kétszer leírtam :D és ez se volt másabb a többinél. 46 – Espanya – tengerpart – La rambla – Katedrális – Sangrada Familia – Nemzeti Galéria – Espanya – 46 – repülőtér. Tán annyit érdemes hozzátenni, hogy majdnem a szerencsén múlt, hogy nem késtük le a repülőgépet.

A gép majdnem tele volt. 15 perc gurulás a kifutón, komolyan mondom ilyen S kanyart tenni minden egyes felszállásnál, az életkedvem is el tud menni, pláne hogy most még 15 perccel megfűszerezték a dolgot, mert a kifutópálya végén tűz volt és emiatt nem engedtek felszállni.

Szóval a fanfár elmaradt. Irány a kocsi bérléshez, sajna most kivételesen azt kaptuk, amit rendeltünk. Márkát ne kérdezzetek, mert sose jegyzem meg. Viszont mivel egy ember kivételével senkinek nem volt dombornyomott bankkártyára, így mindegyik kocsira kellett biztosítást fizetni ami plusz 18€ többletet jelentett kocsinként. Éjszaka 11 volt már mire el tudtuk hagyni a repteret és hála Laci GPSének nem keresztül mentünk Palmán, hanem úgymond az M0-on, amit hát…

No mindegy is. Éjfél előtt picivel érkeztünk az Aparthotel AquaSolba, ahol elfoglaltunk 4 ágyas szobáinkat. Szép új hely volt, csak ajánlani tudom.

Március 27.

Reggel kényelmesen, 9kor indultunk volna, de hát no. Kb fél órás csúszással indultunk. Első cél a főváros nyugati oldalán található vár volt. A belépő felnőttnek 2,6€ diáknak 1,06€, majd következett a palmai Katedrális, ahova egységesen 4€ a belépő. Az a baj, hogy írnék még róla pár dolgot, de nem tudok. Úgy néz ki, hogy lassan, de biztosan meg fogom unni a beszámolók írását. Ez is csak azért készül el, mert mikor ezt írom épp Bergamoba tartózkodok, a reptérrel szembeni plázába. Sok kedvem nem volt erre az útra eljönni, de ha nem jövök el akkor a nyakamat rá, hogy a manchesteri beszámoló vége és a PMI beszámoló sose készülne el. Itt nem tudom mivel szórakoztatni magam, úgyhogy kénytelen vagyok írni.

Szóval visszatérve Palma felől Valldemossa felé vettük az irányt, ami madártávlatból néztünk meg, de szerintem így volt nagyon szép, majd következett a part mentén végig Soller.

Soller egy nagyon aranyos kis város, ami tökéletesen kihasználta adottságait, hogy a legtöbbet profitáljon a turizmusból. Ide érkezik Palmából a turistákat szállító kisvonat, ami úgy néz ki, mint a mi Lillafüred felé közlekedik csak kicsit jobb állapotban van. A vonatjegy oda-vissza, ha jól emlékszem 17€, ha nem lett volna kocsink egy irányba tuti bevállaltam volna, mert a képek alapján nagyon szép helyeken megy keresztül. A város másik érdekessége, a tengerpartra Port de Sollerbe vezető villamos vonal vagyis három kocsiból összekapcsolt villamos közlekedik, de nem az a nálunk megszokott, hanem inkább olyan fajta, mint ami San Franciscoba közlekedik. Na de már megint szép hosszú lett ez a mondat. Szóval Soller érdekessége, hogy ez a villamos vonal teljesen ketté szeli a város főterét ívesen, ami baromi jól néz ki. Erre a jegyár 4€ irányonként. Azt ugye mondanom sem kell, hogy mindkettő mindig teljesen tele volt.

Innen az út már a szállásra vezetett, de mivel még messze volt az éjszaka, azért nem a főutat válaszoltattam, hanem kerestem térképen kisebb mellékútvonalakat, amik szép helyen mentek. Hát lett is belőle rosszul lét, gyomorforgás és átkozódás :D Olyan utakat találtam, hogy az első pár km-en 20db 180 fokos kanyar volt utána már meguntam számolni.

Végül este fél 8kor érkeztünk meg Cala Bonába, ahol a szállásunk volt. Persze nem volt olyan egyszerű elfoglalni, mert valahova úgy elraktam a papírt a foglalással, hogy nem találtam meg. Majd hazaszóltunk, hogy nézzék már meg mit küldtem el a csoportnak, hogy hol fogunk lakni. A legviccesebb, hogy rossz szálloda nevet küldtem el és ebben a faluban nem is hallottak ilyenről. Pff neki. Bementem az első szállodába, ahol élet volt, megkérdezni, hogy tudok e netezni, megnézni a foglalást. Persze 1€ 10 perc és persze, hogy ebbe a szállodába volt a foglalásunk, ahova bementem :D Aparthotel Bonaire. (innen is ezer kösz annak az olvtársnak, aki régen belinkelte a Thomsont)

Elfoglaltunk szállásainkat, három darab négyszemélyes szoba két éjszakára.

Épp a jól megérdemelt sörünket  fogyasztjuk beszélgetés közben az erkélyen, mikor kapok 3db smst. Ryanairtől… Kb. fél pillanat se kellett, rögtön tudtam miről van szó. Mielőtt elindultunk volna hétfőn, vasárnap napvilágra került, hogy a spanyolok általános sztrájkot hirdettek csütörtökre, amikor mi jövünk haza. Fel is hívtam még vasárnap a Ryanairtól, hogy azért na mi lesz a géppel. Áááá semmi el fog indulni időben. Erre most meg jön az sms a gép törölve PMI-FMM úton.

Azzal már nem untatnék senki, hogy milyen variációkat találtunk ki, csak a végeredményt. A ügyfél szolgálatosokat már kezdem unni, mert nem voltak segítőkészek, pláne akkor mikor kiböktem, hogy a két napos plusz kint tartózkodás költségét, azért én leverném rajtuk. Csak akkor kezdte ecsetelni, hogy mit hogy lehet, mikor bedobtam a varázsszót. EU261.

No de mindegy. A lényeg, hogy a közösen abban maradtunk, hogy szombaton a 10.20as bratislavai géppel megyünk, majd onnan vonattal tovább és fél 5-re már otthon is vagyunk.

            Március 28.

Reggel, ahogy nyitott az ügyfélszolgálat telefonáltam is, hogy ez és ez a helyzet. A pozsonyi gépre simán átrakták a jegyünket. Ezután jött a szállásfoglalás. Innen nézve érdekes hotel volt amibe voltunk, mert rugalmasságuk egyenlő a nullával. Először ott érdeklődtem, hogy mibe kerülne ha maradnánk még két éjszakát, mire a válasz foglaljunk neten a Thomsonnál. Na jó mondom vettem egy 7€ három napig érvényes wi-fi kódot, majd azzal lefoglaltam a tíz fős csoportunk 4 db négy ágyas szobát, amiben 8 személynek volt félpanzió. Ez így került fejenként 4300ftba két éjszakára.

Ezzel szinte az egész délelőtt és az idegrendszerem ugrott. Végül elindultunk dél felé Porto Crsitóba, ahol a sárkány barlang található. 11€ a belépő és mindenkinek nagyon ajánlom, ha itt jár ezt nézze meg, mert nagyon szép, plusz élő koncert és csónakázás is jár hozzá. Érdekessége volt, hogy fényképezni nem lehetett, szinte lépten nyomon ott álltak az alkalmazottak, akiknek az volt a nap fénypontja, hogy rajta kaptak minket a fotózáson.

Ezután délnek haladtunk Cala D’or-ig, ami egy tipikus ibizai város benyomását kelti, a fehérre meszelt falaival.

Azt ugye mondani se kell, hogy kb. 6x álltunk meg  közben, hogy tudjunk fényképezkedni egy egy tengerpartnál, szikla szirtnél, öbölnél.

Megint este értünk vissza. Kocsit kellett volna foglalnom másnapra, mert ugye az előzőt le kell adni, ráadásul 7kor. De olyan jól beszélgettünk, plusz az internet működésétől is idegrángást kaptam, hogy a végén nem lett lefoglalva semmi.

            Március 29.

Igen rosszul esett a fél 6os kellés, úgy hogy hajnali 3 kor feküdtünk le.

Épp 7re értünk a reptérre és adtuk le a kocsit. Aztán irány az érkezési oldal és szépen sorba kérdezgetni a rent a car-osokat, hogy miért adnak két darab, 5 személyes kocsit, két napra. A régi árhoz képest mindegyik katasztrofális volt. Olyan árakat kaptunk hogy 83, 95, 121€. Egyetlen egy kölcsönzőt nem kérdeztem, mert arról mindenkinek az jut eszébe, hogy a legdrágább. Ez pedig a Hertz volt. A többiek unszolására oda ballagtam és feltettem újra a szokásos kérdést. Two car, two day, 5 person each, how much. Mire a csávó kiböki, hogy 68€. Űűű mondom, akkor kettőt kérek :D

Negyed 9kor megvolt a kocsi és közös döntés alapján elindultunk felfedezni Mallorca dél nyugati csücskét. Palmanova (ja itt volt az első éjszakán a szállásunk) – El Toro – Peguera – Andratx – Estellencs – Bunyalbufar  és vissza Palma felé. Igazából olyan híres dolog nincs errefelé, viszont a táj, a part nagyon szép. Ezzel el is ment az egész délelőtt és délután egy része is. Úgyhogy innen már hazafelé vettük az irányt. A kocsiba már mindenki aludt, hisz fárasztó egy nap volt. Vezetett is a sofőrünk 170nel visszafelé. :D Még világosban értünk vissza. Viszont már 8 embernek a 10ből volt svédasztalos vacsorája. Csak hogy mártírkodjak egy kicsit én voltam az egyik, aki nem evett :P

            Március 30.

Az utolsó nap a sziget északi része és az észak keleti részén lévő félsziget világítótornya volt a célpont. Odafele csináltunk pár nagyon szép képet Son Jordiban, majd találtunk egy szép várat Capdeperaban ( 3 € a belépő), majd folytattuk a fényképezést Cala Rajadában. Itt is van a sziget csücskén egy világítótorony.

Végül elértünk az utolsó előtti helyre Port d’Alcudiaba, ami egy tengerparti nyaralóhely, hosszú homokos tengerparttal. Innen már csak egy köpés volt a világítótorony, ha jól emlékszem Forementor volt a neve, de mérget azért nem vennék rá.

Az út kacskaringós, de nagyon szép, hatalmas sziklafalakkal és átlátszó, kék tengerrel.

Ami említésre érdemes még itt Mallorcán az a rengeteg biciklis. Én ennyit sose sehol nem láttam, de nem a sima fajtából, hanem a verseny biciklis fajtából, akiknek egy gépük többe kerül, mint a mi utazásunk összesen.

Délutánra még belefért a többségnek egy kis fürdés a medencében és a jacuzziban. Fürödtem volna én, de sajnos nem találtam otthon fürdőgatyát, így megmaradtam egy tipikus munkás embernek, akinek a teste fehér, a karja meg barna :D

            Március 31.

Irány haza. Szintén korai kellés, mert a kocsit hétre kellett visszavinni, hiába a 10.20as gép indulás.

Ami még érdekes volt, hogy 29én, amikor sztrájk volt, aznap kb 90 járat indult. Ebből kb. 10et törültek, míg a 10ből a Ryanairnek 5 törlése volna ( itt már megint kilóg a lóláb).

Szállunk fel a gépre és kezdődnek a problémák. Mindenkinek a csomagja meg a ketrecbe, akár kicsi, akár nagy. Akinek nagy táskája van, de belemegy a ketrecbe csak, akkor fogadják el, ha az ember bele tudja ejteni, mert NO PUSH. Közülünk egy embernek kellett fizetnie 50€, pedig a táskája simán belement még lötyögött is benne, viszont csak úgy tudta belerakni, hogy egy picit megdöntötte, de az már nem volt jó…

Sima út volt, érkezés után buszjegy vétel 90 centrét a vasút állomásra, majd a pályaudvaron szembesülve, hogy a vonat 5 perc múlva indul. Többieket küldtem a vonathoz, hogy ne hagyják elmenni én meg futottam a kasszához, ahol először 15€ért akartak jegyet adni, majd mire megértette, hogy 10 kell, így megkaptuk 11€-ért csoportos kedvezmény keretein belül. A vonat indulásig 2 perc volt, a gép meg kb. 20 másodpercenként adott ki egy jegyet, azt is olyan mozgás közepette, hogy azt hittem szétesik.

De a lényeg, hogy a vonatot elértük és 20 perc késéssel meg is érkeztünk a Keletibe.

Összességében a két nap plusz, szállással, fél panzióval, kocsibérléssel, benzinnel és vonatjeggyel 13.000ftba jött ki fejenként, ami szerintem nem olyan rossz. Viszont csak ez után jön a java. Ezt mind leverni a Ryanairen.