utazzunk

Budapest - Varsó - Malmö - Skopje - Eindhoven – Budapest

November 11-e

Az 5 repülőjegy összesen hét darab ezresbe került. Plusz be kell vallanom bűnöztem. Nem is tudom már hány, de valahogy 7-8€ környékéért vettem reptéri check-int Skopjebe. Hát most na ritkán jár az ember ott kell valami emlék.

A kezdés nem volt valami jó, mert a Wizzair elcsúsztatta a hétfői indulás 5 órával, így a malmöi gépet lehetetlen volt elérni. Kénytelen voltam egy nappal hamarabb kijönni, plusz az én szerelmem is visszamondta az utat, mert tanulnia kell. Viszont nem bántam meg.

Pesten a szokásos MasterCard Lounge várt szesszel, kajával és üdítővel. A héten került kialakításra a sokat vitatott sátras beszállítás. Komolyan én nem értem az embereket, ha buszoznak és a buszban állnak fél órát az a baj, ha sétálnak és süti őket a nap, esik rájuk az eső az a baj, ha húznak feléjük tetőt, sátrat, akkor az a baj. Bakker nem kell repülni és slusz!!!

Plusz én indulás előtt 50 perccel indultam el a váróból és indulás előtt 30 perccel már a repülőn voltam. Tényleg nem értem hol a probléma.

Modlini érkezésnél a jól bevált 12 zlotyis busz kombót használva 20 óra előtt értem be a városba. Vicces volt, mert térképet megint nem töltöttem a telefonra és feljőve az aluljáróból, hibába tudtam, hogy hol vagyok, de olyan buzi nagy ez a központi pályaudvar, hogy nem tudtam melyik sarkán jöttem fel és a Kultúr Palota se nyújtott rendes támpontot. Aztán kis keresgélés után jót nevettem magamon. Az elmúlt hetekben annyit néztem az ötcsillagos hotelek árait és elhelyezkedés, hogy az alapján sikerült betájolnom magam :D Szal az nagyképűség, ha a 5 csillagos hotelek alapján tudom betájolni magam egy városban? :D Na jó tudom az, úgyhogy nem is írtam ezt.

Pont nyolcra értem a szállásra. Ez egy 32 emeletes épületben található, mégpedig cégnek/magánszemélynek van hat apartmanja az épületben és azt adja ki. Előző este foglaltam kemény 6700ft-ért, bár ez csak ahogy néztem előző estét foglalásokra vonatkozik, ha van éppen üres hely.

Volt is nagy öröm, újságoltam fűnek fának, hogy a 20 nm-es 8 ágyas közös fürdös 3500ftos hostel helyet (a legolcsóbb volt), egy 50nm-es luxus apartmant (erkéllyel, 107cm LCD tv-vel, fürdővel, törölközővel, konyhával egyszóval mindennel fullosan felszerelt, 4-en szauna, fitness, medence) foglaltam 6700ft-rt, ja és a kilátás, hát az megint megér egy misét. A 12-ről tökéletes rálátás volt a városra és a Kultúr Palotára. Nem mellesleg ezért az árért négy személy is jöhetett volna. Édesanyám elismerését fejezte ki ügyességem iránt, míg édesapám úgy látom van pénzed, hogy a drágábbat választod beszólással intézte el a dolgot... De hát nem is ő lenne, ha nem szólna be.

Este sajnos már nem volt nyitva a wellness rész így fogtam a pendrive-omat és a Walking dead következő két részét néztem meg.

November 12-e

Úgy volt, hogy reggel 7kor felkellek és elmegyek úszni és szaunázni egyet, de az a marha nagy igazság, hogy annyira kényelmes és jó illatú (kajak jó illatú) volt az ágy, hogy nem akaródzott kikelni. De most komolyan tényleg nem, azért mert lusta voltam, hanem tényleg nagyon kényelmes volt.

Tízkor kellett elhagyni a szállást. Első utam a vietnámi kifőzdébe vezetett egy jó kis csirkés noodle soupért. Komolyan mondom, így ebben a formában ezzel a szállással két főre 5000ftért ki lehet ide jönni két napra repülőjegyestül simán megéri már csak a noodle soupért :) 9 zlotyiba került és nagyon nagyon nagyon finom volt. Ázsia óta nagyon hiányzik és még magyarban nem találtam ilyet :( A másik nagyon jó dolog itt Varsóba a Bubble Tea. 11 zlotyiba kerül fél liter tea, de raknak bele tápióka bogyót és még valamilyet amilyet kérsz. Én a maracuja mellett tettem le a voksom és nem csalódtam.

Ahogy végeztem ezekkel, már mehettem is a pályaudvarral, mert délben indult a vonatom Mondlinba.

Már a múltkor is kaján vigyorral az arcomon néztem, hogy micsoda elszántság van az emberekben, hogy képes egy vonatnyi ember felféri egy sima szóló buszra az valami elképesztő. Persze a sok bárgyúnak eszébe nem jutna megnézni a menetrendet, mert akkor látnák, hogy 15 perc múlva jön a következő…

Gép indulása előtt két órával érkeztem meg a repülőtérre. Kis netezés, majd át a biztonságin végül letelepedtem a kapu mellé. Hát érdekes és tanúságos volt.

Itt szeretném mindenki figyelmét felhívni, hogy a kapuzárási időpontot tartsák be. Az esetek nagyon nagy többségében a gép épp akkor száll le, mikor kapuzárás van, viszont az esetek kis részében, mint ahogy történ most a Ryanair budapesti járatával folyamatosan mondták, hogy már csak 10perc, már csak 3 perc és indulás előtt keményen 30 perccel be is zárták a kaput és mindenki a gépen volt. Három ember ragadt Varsóban hiába a géptől a lépcsőt indulás előtt 15 perccel húzták csak el, nem engedték fel őket.

A másik, a Wizzair. Kis kézi, nagy kézi. Wizz viszont most nem volt ferr, mondjuk ez nem az ő hibájuk, hanem a földi kiszolgáló személyzeté, de na. Felfejlődött a sor és szépen szakították le a beszállókártyákat. Az egyik csak semmivel nem törődött csak vette el és tépte le, az hogy mi van rá írva nem érdekelte. A másik viszont hébe hóba kikapott egy embert és nézte, hogy kis csomag vagy nagy csomag. Mondanom sem kell, hogy az így kivett embere 80%-a elvérzett és fizetett a nagy csomagért. Úgyhogy erre tessék most már odafigyelni.

Pontos érkezés Malmőbe. Átszállási idő, majd három óra. Szerencsére itt is van ingyen net így gyorsan elmegy az idő. Viszont háhá a legnagyobb, mindenkinek csak ajánlani tudok egy Skopjéből induló vagy oda tartó járatot. Menjen vele egy kört. Itt olyanra, hogy kis vagy nagy kézipoggyász nem adnak. Egyedül arra ( na bakker turbolencia, a kapitány most ültette le a styuvikat is és ahogy elnézem az eddig békésen szundikáló két kisgyereknek nem nagyon tetsziiiiiiiiiiiiik a dolog, na már nekem seeee) törekedtek a beszállítást végző személy, hogy csak egy táska legyen, hogy az mekkora arra már nagy ívben szart. Így se volt könnyű dolga. Én meg csak álltam néztem és mosolyogtam. Nagyon brutál.

Beszállás. Mivel jó passzban voltam, így az elsők között léptem be a gépbe. A gép majdnem tele. Szóval gyorsan behuppantam a harmadik sorba és a móka kezdődött előröl. Ha kis szeretnék baszarintani egy sztyuvival biztos skopjei bázisra raknám :D De tényleg semmi mást nem hallottál, csak menjek beljebb, ne álljanak meg, az első két sor fizetős, mondom fizetős, uram nem hallja fizetős, uram kérem 10 euróba kerül. Nagyon nagy volt én csak ültem és vigyorogtam. Ekkor jött a tanker tankolni a gépet. Akkor kérünk mindenkit kapcsolja ki az övét, persze az utasoknak a 80%-a nem értette az unfasten szó jelentését. Ezért csak annyit láttál és hallottál, hogy mennek végig és mutogatják, hogy fasten, unfasten és így a legtöbbje megértette, hogy ki kell kapcsolni. Mokás járat.

Pontos érkezés, majd irány a busz. Meglepetésemre a jegy árát 50%-kal emelték meg, így 150 dinárba kerül egy egy irányú jegy. Mondjuk, azért így se sok. Pénzt a reptéren kellett váltanom. Az árfolyam itt 5ft-ra jött ki egy macedon dinár. A busz 23.10kor indult, emiatt egy jó órás várakozás befigyelt. Az érdekes az egészben az, hogy míg a taxi 25-30€-ba került, addig a busz kb. 2€-ba más bejutási lehetőség nincs csak, ha kocsival jönnek érted és még így is csak 7-en voltunk a buszon. Jó a busz is csak 14 főt képes szállítani. Ami viszont dicséretes, hogy úgy van kialakítva a reptéri busz menetrendje (utazási iroda üzemelteti), hiába csak napi 5-7 busz van, de minden induló járatot el tudják érni, akár hajnali négykor megy, akár éjfélkor érkezik.

A szállásom a Shanti Hostel 2-ben volt, amit 5 perc sétára van a busz/vasútpályaudvartól. Éjfél előtt pár perccel estem be. Ágyacskám elfoglalása és alvás, ha tudtam volna, mert a mögöttem lévő csaj biztos szépeket álmodott, de csak úgy nyögött, mintha …. Viszont voltam olyan fáradt, hogy két nyögés közt sikeresen elaludtam.

November 13-a

De most egy kis téridő hasadás, mert annyira friss, hogy gyorsan le kell írnom.

Érkezés az Alexander the Great reptérre. Egy kis bűnözés, fizettem még anno még a reptéri checkinért. Hiába ritkán jár az ember itt. Útlevél ellenőrzés, majd át a biztonságin. Egyetlen egy átjáró üzemelt, összesen kettő volt :D mondjuk a napi átlag 7 járatnak nagyon nem is kell több. A reptér elég tágas ingyen wifi nélkül, két duty free bolttal és egy Bruger King-gel, aminek igen érdekes lehetett a nyitva tartása, mert a 10.45ös eindhoveni gépig még ki se nyitottak, pedig ma már két járat is volt. A gép csőre állt és mikor toltak ki minket, akkor látom, hogy kinyitottak. Érdekes.

Áhh a kedvenc, annyira látszik, hogy balkáni ország. A gép épp letette a kerekeit a futópályára és még senki nem állt sorban. Na mondom ez az én napom. Fogtam szépen oda battyogtam és abban a pillanatban vagy 100 ember hopp. Elém körém mindenhova, na mondom szépen vagyunk. Hátra pillantottam, olyat hogy sor? Haha az egész tömeg egy ilyen kör alakú masszát alkotott.

Beszállás. Olyan kézipoggyászok voltak, hogy csak lestem, kicsi nagy? Ugyan már ne nevetessük egymást. Keresem keresem a keretet, de sehol nincs. Aztán ugrik be, hogy a checkin pultnál van. Ja, hogy az emberek 70%-a online checkinnel és egyenesen a biztonsági ellenőrzéshez megy. Szarni bele. Kiszálltak az emberek elkezdték a mi beszállításunkat. Külön sor az elsőbbségi külön a simának és még előre hívták a gyerekeseket. Volt egy pár belőjük. Gyerekesek mehetek, majd hébe hoba engedtek a simákból is. Elsőbbségi beszállók? He he senkit nem érdekeltek, úgy szóltam, hogy ha akarnak bemehetnek elém. Elsőként álltam a sorba, de kb 20-25ödiknek értem a gépre :D

A járat szinte tele van, itt ott lehet csak látni üres helyett. Viszont gondolom, azért ez csak munkás járat, így tele van férfiakkal.

Szóval kellés fél 9kor és indulás reggelizni. Nagy megdöbbenésemre még a recepciós is aludt. Majd elmesélte, hogy itt az a szokás, hogy mindenki alszik kényelmesen fenn vannak egyig, de a vendégek sem igénylik a korai reggelit, viszont 9től 12ig!! tart :) Na mondom ilyet se láttam még. Amíg kipakolt a reggelihez eljátszottam a három kis nagyon cukkancs kiskutyákkal. Akkorák voltak, mint a tenyerem, de az igazi perverz fajtából. Sajnos mire előkaptam a fényképezőm abba hagyták, viszont tuti ilyet senki nem látott még soha. 69-ben szopikázták egymás szaporításra használatos szervét. Máskor meg az egyik próbálta megtermékenyíteni a másikat. Teljesen kész. Kis zabi macedón kutyák :D

(ezért most ölni tudnék. A kapitány szólt a néphez mesélt az útvonalról és mintha tudná, külön megemlítette, hogy most haladunk el Magyarország felett. El tudtam volna viselni, ha most vagyis délben leszállunk és nem este 7re érnék vissza ) (K Ö Z É R D E K Ű  K Ö Z L E M É NY következik: Most vettem észre, hogy cafatokban hámlik a bőr a vállamról és a hátamról. K Ö Z É R D E K Ű  K Ö Z L E M É N Yemet olvasták)

A recepciós néni térképpel együtt felvilágosított, hogy mit érdemes megnézni a városban. Külön felhívta a figyelmemet a Matka tóra, ahova egy €-ért lehet eljutni, de inkább úgy voltam vele, hogy nem sűrítünk bele mindent egy napba inkább visszajövök máskor :D

( Na, hogy békap..tják. Mondom, csak felhúzom az ellenzőt kinézek hol járunk, bár úgyse fogom felismerni erre mit látok? A Balatont. )

Városnézés utam a belvárosba végig a parton vezetett és meglepődve vettem észre, hogy mindenhol építkezés építkezés hátán. Olyan hatalmas épületeket húznak fel, hogy csak lestem. Mivel makedónul nem tudok így csak tippelni tudok, hogy az egyik az opera lesz, míg a másik kettő vmi állami hivatal, de tényleg hatalmas. Probálják utánozni a régmúltat, körbe van az összes óriási oszlopokkal. Érdekes, mert rengeteg városban jártam és mindig az gondolkodtatott el, hogy manapság miért nem építenek monumentális épületeket, mint az ókorban régen. Hát sose gondoltam volna, hogy először Skopjébe fogok ilyenbe belefutni. A másik, a mi nagyon érdekes a szobrokhoz való hozzáállásuk. Minden olyan személy, aki valaha is meghatározó volt a történelmükben kapott egy legalább 4 méteres szobrot, de vannak olyanok, amelyek jóval nagyobbak. Viszont a város nagysága miatt komolyan mondom szobor van szobor hátán. Teréz anya, pedig egy szép házat kapott emlékül.

A várost egy folyó szeli ketté. Ha folyás irányt nézzük, akkor baloldalon van az Régi Bazár. A két oldalt rengeteg híd köti össze, jelenleg is épül kettő. Az egyik legrégebbi a Kőhíd, amit ha nem csak az emlékezetem az 1400-as években építettek.

A folyó baloldalán erőteljesen dominál a török hódoltság hatása (még úgy is, hogy az 1969-es földrengésben a város négyötöde odalett és nem igazán sikerült rendesen újjáépíteni) a szűk utcákkal és a rengeteg mecsettel. Amúgy ez a reptér felé is megfigyelhető falunként. Egy helyen van az ortodox és a katolikus templom és tőlük 100 méterre a mecset. De régen is hallotta, mikor délben felcsendül rengeteg mecsetből az imádság.

A bazár mellett található a piac, ahol legutóbb Isztanbulban találkoztam ilyen szépségekkel. Gyros 300ft, egy kiló gránátalma 250ft. Na most egy kicsit bánom, hogy csak két kilóval tudtam hazahozni a helyszűke miatt. Ja jut eszembe a városban a pénzváltás csak pénzváltóknál lehetséges ( igen lehet ám máshol is) például a bankok jobb árfolyammal számolnak viszont csak számlával rendelkezőknek váltanak. Amúgy az árfolyam egy euró 61.3 dinár. Na a másik, amitől padlót fogtam. Az angol. Mindenki beszél angolul. Mindenki. A buszsofőr, a banki biztonsági őr, az eladó a piacon, a legsötétebb sikátorban megállított csávó (kerestem a hostelt és jött velem szembe do you speak english? Yes of course volt a válasz), de aki nem beszélt az is épp elmével volt megáldva nem úgy, mint Dél-Amerikába. Mikor megkérdeztem, hogy mennyibe kerül, nem nézet rám, mint bornyú az újkapura, hanem fogta előkapta a pénzt a zsebéből és előhúzott annyit, amennyibe került a portékája és lobogtatta. Komolyan Brazília után valami csoda volt, a nemzetközi repteres checkines csávóról nem is beszélve Sorry, I’m not speak english… Na bazzz.

Piacolás után felsétáltam a várba, ahová ki volt írva, hogy turisták előtt zárva, ehhez képest nyitott kapu fogadott. Bent a várban nincsen semmi, mert most próbálják helyre pofozni, viszont kívülről egész tetszetős. Fentről láttam meg, hogy a parton kacatvásár van. Lesétáltam, de semmit nem találtam, így elindultam visszafele lerakni a sok cuccot, de előtte még a postára betértem lefutni a kötelező köröket.

Visszaérve a szállásra pihentem egy picit, majd háromkor újra nekivágtam a városnak bár ez a forduló inkább a szuvenyírek beszerzésére ( feles pohár, hűtő mágnes és egyéb éppen jónak gondolt porfogók) épült. A sétába beiktattam még a régi vasútállomás épületét, amit 69-es földrengés félig lerombolt és úgy ahogy volt meghagyták memento gyanánt. Viszont erre ott semmiféle tábla nem hívja fel a figyelmet így egy felkészületlen turista inkább nézni szemétkupacnak és bontásra váró épületnek (aminek a felét már lebontották), mintsem emléknek.

Erre a sétára szürkületkor tettem pontot, mert már nyűgös, fáradt voltam és már a lábaim is fájtak. Vissza a szállásra, majd regenerálódás után ismét nekivágtam immár a éjszakai Szkopjének, hogy fényképezzek egy utolsót, mert sötétben minden szebb.

Este tíz volt mikor eladultam.

November 14-e az utolsó nap

Reggel nyolc óra tízkor keltem, értitek nyolc óra tíz perckor. Én voltam az első, aki felkelt a 8 ágyas szobában. 25 volt mikor mentem a recepcióra leadni a kulcsokat. A srác még aludt :D

A busz hál Istenek pontosan 9.15kor megjelent a pályaudvarom. Bevallom őszintén nagyon paráztam, hogy késni fog vagy lesz valami, mert 40-re ér a reptérre az én gépemnek meg 10.15kor kapu zárása van.

A repülésről már írtam, a nap többi része hazafelé eindhoveni várakozással együtt egész simán eltelt.

Az Úr 2012. évének október hónapjának 29. napja

Az egyik leghosszabb utazásom kezdetét veszi, ami igazából már előző nap indult azzal hogy Ferihegyen aludtam.

Reggel hatórási MXP-s géppel indultunk. Az első meglepés Milánóban ért minket, ahol egyikőnk csomagja valahogy nem érkezett meg. Mondanom se kell, hogy jól indul az utazás. Irány az elveszett csomagok pultja, ahol előadtuk magunkat, de 15 perc várakozás után mosolyogva közölte a pultos csaj, hogy meg van a csomag. Mindenki boldog volt, de a csomag tulajdonosán láttam egy kis csalódottságot hisz egész jó biztosításunk lett volna az ilyen malőrre. Azt mondta a csaj hogy beakadt a futószalag egyik sarkába vagy vmi hasonló.

Jött egy három órás várakozás a római járatra. Késett… Egy órát…

A gép kb. félig, ha volt. Leszállás után irány a busz és városnézés. Újdonság volt, hogy a kétszer négy eurós transzferért, most már 5 eurót oda és 6 eurót kértek visszafele. Rosszul érintett kis kö..ög. Rómában a kötelező kört megtettük Vatikán kihagyással.

A gépünk Rióba, a de Janeiroba fél éjfélkor indult és ami teljesen meglepett, hogy fullon volt a járat. Egy szabad helyett nem láttál, ráadásul, nem tudom, hogy nevezik az ilyen embereket, de ült 6 ember a styuviknak fenntartott éjszakai fekvőhelyen. Őket mondjuk kicsit sajnálom, mert még a légi utaskísérők aludtak, vagyis a 11 óra menetidőből 7 órát, addig ők a jumpseateken ültek. Hát nem lehetet kényelmes, bár a másik oldalról nézve, hogy amennyit fizethettek a jegyét, lehet nem szeretném tudni J

Mivel akkora időeltolódás nincs így szinte sikerült mindenkinek végig aludni az utat. Az érkezés idő előtt fél órával történt.

A csomagfelvételnél megint kezdődött az idegeskedés. Lassan az összes utas eltűnt, mire a mi csomagjaink megérkeztek.

Kezdődött az újabb becsekkolás és újabb várokozás. Foz de Iguazui gépre 5 órát kellett várni. Hát nem ment gyorsan az idő és lassan minden testrészem víz után kívánkozott. Rióban 30 fok felett volt a hőmérséklet és kb 100%os páratartalom társult hozzá, ami azt eredményezte, hogy tíz perc szabadlevegőn lét után, hát hogy mondjam finoman. 30 fok, 100% páratartalom és farmer nadrág és cipő, hát izzadt a zacsi :D

Helyi idő szerint fél négykor érkeztünk meg Foz de Iguazuba, a gép félig ha volt és északról a tavas vidék felől közelítettük meg, így sajnos nem láttuk a Iguazu vízesést viszont láttuk a Brazilia legnagyobb gátját, vízi erőművét.

A reptérről többség dönt alapon taxival mentünk át Puerto Iguazuba. A fuvar fejenként 10 dolcsiba került, de a taxis mellett szólt, hogy jó fej volt és jött be velünk mind a két határon segíteni.

A szállásra a Sweet Hostelbe olyan 5-re értünk, hát mit ne mondjak. Büdös volt, mocskos volt, sőt döglött csótányunk is volt. Mielőtt felbasztuk volna magunkat inkább elmentünk enni és útközben kerestünk egy másik szállást.

Találtunk is 70 méterre tőle. Nevezetesen a Peter Pan hostelt. Szebb is volt, olcsóbb is volt, kulturáltabb is volt és az eredeti 300 dollár helyett ez csak 280 dollárba került ötünknek négy éjszakára reggelivel.

FÜRDÉS, igen. Életembe nem esett még ilyen jól egy fürdés. Három nap után és több, mint 10.000 megtett km után nagggyyyon jól esett.

Október 31.

Be kell valljak valamit, mikor ezt írom már november másodika van abból már este. Nagyon nincs kedvem ahhoz, hogy beszámolót írjak. Egyetlen egy dolog, ami ilyenkor erőt tud adni, hogy nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon és nagyon remélem, jó lesz ezeket visszaolvasni, mikor már vén öreg szotyos leszek.

Nos. Előző napi megbeszélés során arra jutottunk, hogy a mai nap Cataratast nézzük meg, ami az Iguazu vízesés helyi megfelelője. Nagy nehezen fel is keltünk, lementünk reggelizni, de valahogy igen elcsúsztunk az idővel. Tanakodás után beláttuk, hogy kb. fél 11 lesz mire kiérünk, inkább menjünk át Paraguayba, mert miért ne és közel is van. Tíz harmincra ki is értünk a buszpályaudvarra (kb 5 perc séta), ahol szembesültünk vele, hogy a következő csak 11:50kor megy. Nah szépen vagyunk. Odamegyünk egy szép argentin leányzóhoz, hogy nosza adjon jegyet a következőre. Erre mutatja, hogy 9:50kor megy. Na mondom mi a fene. Mutatom az órám meg a kollegáét is, hogy miénken a pontos idő 10.35, akkor hogy. Mire a csaj közli a nap legnagyobb beszólását: Hát ez brazil idő. Itt egy órával kevesebb van.

Ez a kijelentés akkorát koppant, tíz percig sírtunk rajta, hogy itt vagyunk már lassan háromnegyed napja, de nem tudtuk, hogy egy órával kevesebb van :D

A busz ára 15 peso volt ( 5 peso 1 dollár). A busz Brazilián keresztül közlekedett Paraguayba, de úgy hogy se belépéskor, se kilépéskor nem állt meg a brazil oldalon, ami külön öröm volt a számomra, mert plusz négy pecsétet már nehezen viselt volna el az útlevelem. A menetidő kb 50 perc volt. Kicsit nagy volt a sor a brazil Paraguay határon.

Ezt pl a mai napig olyan felfoghatatlan számomra, eleve az, hogy Argentínában vagyok, de az meg pláne, hogy Paraguayban is voltam. Egyszerűen hihetetlen.

Viszont míg az Argentin határon megvárta busz, amíg bepecsételtek az útleveledbe, addig Paraguayban már nem. Mondjuk annyira nagy probléma nem volt belőle, mert amiért megy az átlag turista oda (sajnos idő hiányában csak átlag turisták voltunk/vagyunk/leszünk itt Dél-Amerikában), hogy vásároljon szórakoztató elektronikai cuccot. És tényleg olyan árak voltak, hogy egyszerűen hihetetlen. Kis laptopot (Acer, Asus) már 250 dollárért lehetet kapni, tabletet meg ne is mondjam. A márkás tabletek, mint például Galaxy Tab 380 dollár viszont ezek mind alkuképesek voltak. Nem gyenge fejtörést okozott nekünk ez a fajta kísértés, de így utólag két nap távlatából azt tudom mondani, hogy nem tudom :D Mert az egyik felem azt súgja, hogy ennyiért csak gagyit kapsz, a másik felem, hogy lehet ezt ennyiért is megvenni, mert különben több tucat plázában, hogy árulhatnák, plusz aki nem mer az nem nyer.

Több, mint 5 órán keresztül nézelődtünk össze vissza, de nagyon értelmes dolgot nem sikerült venni, kivéve ezt a bögre szerű poharat, ami bőrrel van bevonva és itt mindenki ilyenből issza a teáját. De a mindenkit kéretik itt szó szerint érteni.

Ugye öten jöttünk ide Iguazuba. Na közülük háromnak sikerült pendrive-ot venni. Két 16os és egy 32gb-osat, összesen 14 dollárért, de adtak volna 128gb-osat is 5 dolcsiért… Hát mondanom se kell volt itthon meglepetés mikor egyiket se ismerte fel a laptopom, de nem csak az enyém, hanem másé se…

Viszont valamiről szólnom kell pár szót, ami nekem magas és szinte érthetetlen. Kulturálisan és  történelmileg nem mélyedtem el se Argentínában se Paraguayban viszont az számomra megemészthetetlen, hogy egyszerűen nem tudom felismerni a helyi embert vagyis nem tudom miért de olyan keveredés van itt, hogy az vmi eszméletlen. Fekete, fehér, szőke, barna, vörös ugyan úgy előfordul a boltban eladóként mint máshol. Csak innen tudom, hogy helyiről van szó. Kedvencem a parkoló fiú. Vörös haj, hófehér test vörös szeplővel, de pl ugyan ez nőben. Egyszerűen nem lehet megkülönböztetni a helyit a turistától és csak megy az ember megy megy bemegy a boltba és les, hogy ne már te most szopatsz engem, hogy argentin vagy paraguayi vagy? Na neeee.

Délután 5re találomra beszéltünk meg egy időpontot, elsétáltunk a határhoz, megkaptuk a szép kis pecsétünket és a világ legnagyobb mázlijaként jött a busz, ami utólag kiderült, hogy két óránként közlekedik és visszafele az ára 10.000 guarani volt (1 dollár 4450 guarani volt).

Kedvencem a mai nap egy bevásárló központ szerűség aljában lévő üzlet volt. Simán úgy nézett ki mint egy gagyi száz forintos viszont a biztonsági őrnél olyan sátgán volt, hogy csak lestem, arról már nem is beszélve, hogy a töltények szépen ott sorakoztak az övén, minden töltény átlátszó volt és szépen tele volt pici fém golyókkal. Azt már mondanom sem kell, hogy a csávó az ujját egyetlen percre nem vette le a ravaszról. Valahogy az ilyeneket nem nyugtatnak meg… De ugyan ez volt az egész városban, akinek fegyvere volt mármint nagyobb mint egy marokfegyver, legyen rendőr vagy biztonsági őr, a ujjuk kivétel nélkül a ravaszon volt.

Jaj majdnem lemaradt a másik kedvenc. Nagyon szeretem a Rider papucsokat, ha elszakad mindig olyat veszek helyette szép világos zöld talppal. Mostanában viszont pofátlanul elszaladt ára. Régen ilyen 4.000ftért lehetet kapni, most már 5.990. Viszont itt Ciudad del Este-ben tudjátok mennyi volt az eredeti! (echo en Brasil) Rider papucs 12 dollár… No comment.

November hónap első napja

Reggel célirányosan korán kelve reggeli után neki vágtunk az Iguazu Falls-nak vagyis a Cataratasnak. A busz fejenként és irányonként 25 peso volt és 20 percenként indult.

Az első meglepetés a bejáratnál ért minket. Már tegnap is mondtam, hogy váltsunk pénzt, jaj de nem, mert lehet fizetni dollárral is vagy ha azzal nem akkor bankkártyával. Hát nem lehetett. 130 volt a belépő, de se dollár, se bankkártyát nem fogadtak el. Még jó hogy a park területén volt egy automata, amiből tudtunk felvenni pénzt.

A park területén kb 10-15km-nyi túra útvonal található, ami végig le van betonozva a legtávolabbi pontba, pedig kisvonattal lehet eljutni. Ezen felül három program és ezek variációiból lehet választani. Az első és egyben legnagyobb: egy kis dzsipes túra, hozzá egy kis csónakázás, majd a végén csónakkal be a vízesés alá. Ez kb. egy órás program. Van egy ecology túra, itt  a park végéből ereszkedsz le csónakkal a park feléig, természetesen egy mellékágon. Ez kb. 20 perces. Végül egy 12 perces túra, mely alatt bemész a vízesések alá és szarrá áztatod magad. Én és az egyik lány a 12 perces csónakázásra és az ecology túrára fizettünk be ez összesen 200 peso volt, míg ha az egy órás választod a lassú csónakázással az 350 peso. Többiek az utóbbira fizettek be, így a nap hátralévő részére kettéváltunk.

Nem fogok áradozni arról, hogy milyen szép a park, meg így meg úgy, inkább beszéljenek a képek helyettem.

Először elmentünk kisvonattal a park legtávolabbi a részére megnézni az Diablo torkát, a legnagyobb vízesést, majd a lassú csónakos túrával lecsorogtunk középtájra és onnan szépen körbesétáltunk mindent. Aztán következett egy kis fürdés a vízesés alatt, két napig párásodott a telefon kijelezője holott elvileg vízálló :) Ezek után ha hiszitek, ha nem lemerült a fényképezőm, persze tartalék elem nuku. Olyan ideges voltam, hogy váááááá. Pláne azért mert ezek vaci új elemek voltak és ezelőtt fényképezéssel bő három napot simán kibírtak, itt meg semmi csináltam 50-60 képet és slussz. Felváltva dörzsöltük a tenyerünkbe az elemeket, mert 10 perc után mindig el tudtunk lőni egyet, viszont annyi energia már nem maradt, hogy a gép be is tudja húzni a lencsét. :D

Két olyan állatot láttunk, ami azt mondta, hogy nohátnomárna. Az egyik egy tukán volt, a másik meg egy gyík, ami kb másfél méter hosszú volt. Ezen kívül láttunk még wombatot, valami őz félét, krokodilt és valami nagyobb kutya macska féle, hosszú farkú ételt kunyeráló/lopó, pofátlanul asztalra felmászó állatot.

Egész napot úgy, ahogy volt végig sétáltuk és gyönyörködtünk a szemnél szebb vízesésekben. Pontosan zárásra hagytuk el a parkot ami este hat óra volt.

November hónap 2 napja

A mai napocskán a csoportocska két felecskévé vált. Én és az Eszterkécske maradtunk agentinocska oldalon, míg a csoportocska második fele átment megsasolni a brazil oldali Iguazut.

Mi azért nem mentünk, mert kegyetlen drága itt az élet. Fél literes ásványvíz 5-7 peso, másfél literes 6-9 peso, másfél liter kóla vagy hasonlo qualitású innivaló 14-17 peso. Literes sör 11-14 peso, kaját magadnak felejtős, étterembe pizza sörrel 50 peso, svédasztalos étterem 75 peso. Soroljam még?

Szóval mi maradtunk a Puerto Iguzauban. Délelőtt vásároltunk egyet. Hoztuk a kötelezőt: feles pohár, hűtőmágnes, csecse (no nem a nőnek) meg becse stb. Délután egy kis pihi. Kellett is, mert ma volt az első olyan nap, hogy szinte egész nap sütött a nap csak néha takarta el felhő és ennek hatására olyan meleg volt és hozzá a magas páratartalom úúúú volt is melegem rendesen.

A délutáni pihi után neki indultunk a hármas határhoz vagyis ahol a folyók egymásba torkollanak és egy kőhajításra vagy Braziliától és Paraguaytól.

A szállásunktól térkép alapján kb egy másfél km-re, ha lehetett, de valahogy olyan nem tudom :D Olyan kerülővel mentünk, hogy az irigylésre méltó volt. Viszont találtunk kompot, amivel Paraguayba mehettünk volna át, de mivel Norbika volt olyan okos, hogy nem hozott magával útlevelet így maradtunk a seggünkön Argentinában. Oda fele jó egy órás séta volt. Az útnak meg volt a maga hangulata. Kétszer két sávos vadonatúj út, padokkal, játszótérrel, kb. 200 méterenként ingyen wifi-t hirdető oszlopokkal, csak épp ember nem járt arra, kivétel a mezítlábas indiánkölkök. Kötelező fényképek, majd indulás vissza (ajánlom ám mindenkinek). Így kerülő nélkül kb 30 perc volt a séta csak. Közben volt egy esőcske, de tényleg csak annyi hogy egy kép nagy szemű csepp jókorát koppanjon a buksimon.

Az egészben a szomorú csak az volt, hogy én buta nem vittem magammal útlevelet. Van komp Paraguay felé és mekkora lett volna, ha felszállunk átmegyünk aztán vissza. Sok mindent nem lehetet csinálni a túloldalt, mert ahogy láttuk a dokkon és a őrbódén kívül nagyon sok minden nem volt arra fele, de azért poénnak megtette volna.

Amiről egy kettő szót kell ejtenem az a növényzet. Igazából úgy kell elképzelni az egész várost, mintha bemennél egy virágboltba és vannak azok a szép csíkos, kockát, kis levelű, nagy levelű kb 20 cm-es max 30 cm-es virágok cserében, na azok itt mind megtalálhatók változó méretben az 1 métertől a 5-6 méterig. Sőt olyan kaktusz féle, amiből én max ötven centis láttam (virágboltunk van… ), na abból itt kerítést csináltak 20m hosszú másfél méter magas és méter széles. Orchideák a fákon vagy a kedvenc, biztos mindenki látott már ilyen fakó zöld színű, de inkább a kiszáradtnak tűnő, pici üveghengerben árusított fű szerűséget, ami alatt kavics van. Na ennek az ára 600-1000ft körül van. Na itt a jobb fák egy ágán volt legalább 40-50 darab és a fa kb. 20 méter magas. Na akkor lehet elképzelni.

November harmadika Izaura és Heldiga napja

Na jó nem csak jól hangzik :D

Mivel csak délután négykor indult a gép, így egy szinte egy egész napunk lett volna csak hát mégse ez a nesze semmi fogd meg jól tipikus esete.

Hiába délután 16kor megy a gép, de azért errefelé nem kellene cicózni azzal, hogy kicentizzük a kiérést pláne, hogy határátlépés is van. Szóval még mindig négykor indul a gép, de két órával előbb kint kéne lenni, szóval 2kor kellene indulni, de azért csak van határátlépés legyen még fél óra szóval fél 2, viszont mivel Argentínában egy órával korábban van, így fél 1kor kell indulni és mivel 8-9nél, de inkább 9nél úgy se kelsz fel hamarabb, így a nesze semmi fog meg jól tipikus esete. Hiába indul a gép 4kor, ráadásul délután 4kor aznapra már csak 3, három és fél órád maradt Puerto Iguazuban. Ja és hogy még azért még egyszer átnézel mindent, hogy biztos bepakoltad-e. A reptére taxival mentünk. Érdekes az a tény, hogy az a taxisokat, de még a rendőröket se zavarja, hogy 6-an ülünk az 5 személyes taxiba viszont a biztonsági öv az legyen bekötve elöl.

Befele Braziliába láttam egy nagyon jó posztert a határon, amit le is fényképeztem bár az rendőr bácsik eléggé csúnyán néztek rám. A lényege az volt, hogy ha szexturizmus miatt jössz, akkor már bérelik is a helyed a legközelebbi börtönben J

Hazafele ismét a GOL-lal mentünk pontos érkezés és indulás, de sajnos itt már többen voltak mint idefele, így a három széken elfekszünk és kényelmesen alszunk taktikája nem jött be.

Érkezés GIG-ra Rio fő repterére. Még az érkezési oldalon belül van jó pár taxisnak irodája egységesen 105 reálért volt kiírva a fuvar a Copacabanara. A csoportból az egyik srácnak él kint ismerőse (persze pont most nincs itt…. ) és ő mondta, hogy csak sárga taxival. Mivel viszont könnyen befolyásolhatóak én meg mint naiv kiindulva az előző taxis fuvarból és abból, hogy Rio hány sok milliós város és a szállás pöcre pontosan a város másik végén van, így azért sok győzködés nem kellett, hogy 105ért menjünk be. Amúgy 1 dollár 2 reál.

Akkor itt jön a tanulság. Rioban mindig mindenhol csakis, akárki akármit mond S Á R G A taxiba kell ülni, mivel mindig mindenhova órával mennek és km alapon számolnak. Vagyis tök minden, hogy a reptéről/re hova mész km alapon lesz elszámolva és hát kb 60 reál lett volna sárga taxival… Vmi 1,7 reál km-enként a díj asszem.

Szállás gyorsan meglett. Egy 5 helyes „2” hálószobás lakásért fejenként alkudással olyan 6.500ftot fizettünk éjszakánként. A Copacabana kb. 7 perc sétára volt, míg az Ipanema kb 10 perc sétára. És, ami igaz az igaz. Angolul?? Áhh senki nem beszél. De azt nagyon jól megjegyeztem, hogy Kvánto kuszta (asszem) = Mennyibe kerül? Az már teljesen mellékes, hogy ő utána teljes nyugodtsággal válaszolt portugálul vagy spanyolul én meg ott voltam ahonnan elindultam :D

Este még elmentünk egy svédasztalos helyre vacsorázni. Amúgy, ahogy észrevettem nagy divat ez arrafelé. Sok helyen lehet ilyet látni 25.9 reálba kerül és annyit eszel, amennyit akarsz vagy 100g-ként fizetsz kb 3-4 reált attól függ, hol, mikor eszel. A desszert és a leves az külön fizetős kategória.

Vacsora után irány a  C O P A C A B A N A :) Egy sör a parton vagy kettő és méltó befejezése volt a mai napnak.

November 4-e avagy hogyan szopassuk a turistákat három napig Rioban első felvonása

Egyet le kell szögeznem. Rióban van valami. Azt nem mondanám, hogy szép bár kétségtelenül mind a két tengerpartja (plusz a sok kicsi) gyönyörű szép nagy hullámokkal, upssz óceán partja van :D, de mint maga a város a sok tíz emeletes házaival, hát nem tudom. Viszont tényleg van vmi a városban, ami megfogja az ember és maradásra bírja.

Ezek közül a legelső tényező a két nagy hegyről, a Cukorsüvegről és a Corcobadoról a kilátás és itt a megfogás tessék úgy érteni, hogy az a ku..a, ret.es, bu.i, pa.as.t, ….. , ……. ….., …… fajtáját annak a ge.. időjárásnak. Hogy hiába süt a nap, hiába van egy pici felhő az égen és hiába égsz le még így is 10 perc alatt (igen itt tényleg leégsz, ha nem szarrá égsz 10 perc alatt nem úgy mint otthon, hogy jaj süt a nap UV 100 van és 15 perc alatt leégünk…) akkor is ez a két b.z. hegynek a teteje mindig felhőben van. Ott létünk alatt folyamatosan azt sasoltuk, hogy mikor nincs és akkor irány busszal, taxival, tengeralattjáróval csak hogy lássuk.

Szóval a mai nap keltünk és mentünk Copára sétáltunk végig, Gyönyörű szép napsütés volt és amikor már a háromnegyedénél jártunk a strandnak kitalálták, ha már itt vagyunk menjünk fel a Cukorsüveg hegyre. Azt teljesen mellékes, hogy addigra rég felhőbe burkolódzott. Az is teljesen mellékes volt, hogy vasárnap lévén nem volt pénz váltó nyitva, így szállodában tudtunk pénzt váltani, gyönyörű 1ért 1,8as árfolyamon. Az is mellékes, hogy mire odaértünk, még jobban felhőbe volt, de menjünk, majd kitisztul. Na ilyenkor mondjad, hogy de felhőben van nem látunk semmit, nem baj nem hallgatnak rám. 53 reál a felvonó jegy. Még az első dombon lehetet párat fényképezni, de ahogy felértél a tetejére, hogy mondanom sem kell, hogy mennyit lehet látni egy felhő közepében.

Eltelt egy óra, aztán még egy óra, majd még egy óra és sehol semmi. Így sikerült meggyőznöm őket, hogy ha már elbasztunk ennyi pénzt a semmire, akkor legalább menjünk vissza strandolni, hogy legalább több időt ne basszunk el.

Késő délután volt mire visszaértünk a szállásra. Öltözés és irány az Ipanema. Sikerült még egy picit fürdeni, de nem sokat.

Hazafelé vásároltunk egyet és az amúgy drágászág mellett megütötte a szemem a PITU. Még fiatal és bohó koromból emlékszek egy mixer tanfolyamra, ahol a Cacasa nevű koktél ízlett a legjobban viszont soha többet nem ittam, mert ebbe csak 5 cl Pitu van és ha már koktélt veszel nem mindegy hogy 1500-ért mennyit kapsz. Na mondom Pitu te most az enyém vagy kerülsz, amibe kerülsz. Persze ár nincs rajta így irány az árleolvasó és ekkor olyan láttam, hogy a szám tátva maradt. Igazából ezen lepődtem meg az elmúlt időszakban a legjobban. 9,75dl-es Pitu, amit itthon kapsz 3700-ért a 7 dl-est, írd és mond 6 reálba került vagyis 660ft-ba… Kérdés? :D

November 5-e, szopassuk a turistákat második felvonás.

Előző este átjöttek a többiek beszélgetni (volt két srác, akik csak Rioig jöttek) és abban maradtunk, hogy az egyik úgy is korán kelő, megnézni milyen az idő és annak függvényében strandolunk vagy fürdünk.

Na ebből az lett, hogy 10kor találkozunk a strandon, amiből kb. 11 lett. 11.15kor én már a vízben voltam és délután 3ig ki se jöttem. Végre megtaláltam azt, amire 26 éve vártam. Derékig érő vagy kisebb vízben akkora hullámok mint én vagy nagyobbak. Nnnaaaaggggyyyyoooonnnn jó volt, mint egy kisgyerek úgy elvoltam a vízbe. A végén már rájöttem hogy maradok fenn a hullám tetején, hogy siklok 20 métert. Egyetlen rossz dolog volt, hogy automatikusan mindig térddel tompítottam és mindig a jobbal, így egy idő után nem kis fájdalmat éreztem :D De olyan jó volt, hogy csavart, forgatott (volt hogy 5x a tengelyem körül), dobott, földhöz vágott a hullám. El tudtam volna szórakozni egész nap.

Viszont mivel lehetet látni a Corcobadot, mert délután 3 felé kijött a felhők takarásából ezért úgy döntöttünk, hogy felmegyünk, összeszedjük magunkat, elmetrózunk a központba, onnan pedig Rio egyetlen villamosával kimegyünk a fogaskerekűig, amivel megyünk a hegyre.

Na ebből az lett, hogy 5kor nagy nehezen sikerült elindulni, be a városba (hihetetlenül ocsám, élhetetlen a belvárosa szerintem), nagy nehezen megtaláljuk a villamost, ami persze nem jár, oké nem baj taxi, mivel 7en vagyunk két taxi irány a Corcobado, de mit ad Isten, tán nem felhőben van megint? Ciki, így jártunk. Sétáltunk egyet a környéken, majd vissza a szállásra.

A buszjegy busztól függően változik a nagy átlag 2,75-2,85 reál, de láttam 5 reálos buszokat is, igaz azok expresszek voltak. Bár ezek a sima buszok és a csutka gáz, satu fék elvét vallották igen erősen. A legnagyobb a leszállás jelző volt. A kapaszkodók felett két oldalt a buszon végig volt húzva egy madzag és ha meghúztam, akkor a busz megállt a megállóban. Ja és itt is az intek és megáll a busz módszer van érvényben.

Este még kimentünk a partra, a kétszer 3 sávos parti út között volt egy ilye kirakodó vásár szerűség, ahol a vásárlásnak csak a pénzed szab határt. Amúgy meg teljesen normális és hasznos dolgokat is lehetett venni, mint pl felespoharakat :D Viszont alkudni nem lehetet vagyis egy helyen tudtunk alkudni, de sehol máshol, ami egy kicsit rosszul is esett.

November 6-a az utolsó nap Rióban

Előző nap sikerült 50 reálért foglalni egy Favela túrát. Tudjátok az a hely, ahová semmi képen nem lehet bemenni, mert hát tudjátok izé… Petinek is a haverja lelkére kötötte, hogy favelába ne, mert dádá lesz.

Szóval elmentünk egy ilyen helyre sétálni idegenvezetővel. Ez pedig a Rocinha nevezető hely volt, ami Rio legnagyobb favelája 280.000fő lakossággal. Próbálok adatokat felidézni, de lehet nem pontosak szóval Rióban 1000 favela van, ahol 3.000.000 ember él. Ezeknek a lakosságának a 60%-a lopja az áramot, a tv-t mindent. Mesélte a csávó, hogy három évvel ezelőtt akkor a magas volt a kábel tvra illegálisan rákapcsolódók száma, hogy jött a rendőrség a kábelesekkel együtt és nemes egyszerűséggel elvágták a befutó kábelt és 3 hónapig nem volt adás, majd megegyeztek a szolgáltatóval, hogy havi 30 reálért ad nekik adást. Na ugyan ez bent Rioban 100 reálba kerül, mármint a kábeltv…

Szóval érdekes volt egy ekkora szegénynegyedben sétálni, viszont egyáltalán nem féltem, se rossz pillantásokat nem kaptunk, se rossz arcú embereket nem láttunk szóval teljesen biztonságban éreztem magam, nem úgy mint mondjuk Paraguayban. Mesélte is az idegenvezető, hogy nagy tisztogatások voltak itt pár éve és a drogbandák mentek a levesbe és elvileg már biztonságos, de azért nagyon ne kísértsük a sorsot.

Városnéző túra után úgy voltunk vele, hogy megint lemegyünk a tengerpartra és amit kitisztul az ég a Corcobado felett (persze a tengerparton ragyogófényes napsütés volt és égtél mint a …) hagyunk csapot papot és indulunk oda.

Fürdünk, fürdünk egyszer csak miután jól megégtünk tisztul az ég. Na futás a buszhoz. Ez volt a nap egyik legrosszabb döntése. Míg a taxi kb. 20 reál lett volna kb. és 17 perc, addig a busz 3 reál volt, de majdnem 70 perc, mert körbe ment a városban, dugóban… :D

Mire odaértünk fél 6 volt, persze a hegy már megint felhőben… A belépő fogaskerekűvel 43 reálba került és külön felhívták a figyelmünket, hogy nem látni semmit, de hát mivel holnap mentünk haza így nincs az az Isten, hogy ne legyen egy képen Krisztussal a Corcobado hegyen. Bár kollegák voltak fent 4 napja és mondták hogy olyan felhő volt, hogy álltak a szobor aljánál, de még a kezét se látták nem hogy magát az egész szobrot…

Ennek fényében, mikor felértünk hármasával kezdtem el szedni a lépcsőfokokat, ahogy megláttam a Krisztus szobrot, úgy rohantam felfelé. Fél órát voltunk fenn és mázlink volt. Igaz a partot és a várost csak hébe hóba láttuk egy egy lyukon keresztül, de a szobor a miénk volt, fényképezhettük kedvünkre.

Szóval fél órát voltunk fenn, mikor jön a csávó, hogy utolsó vonat… Hát mondom fasza vagy barátom még csak fél órája vagyunk fent és már menjünk is le… Na de azért annyira mérges nem voltam hiszen megkaptam, amiért jöttem :)

Este már csak a pakolás és a bevásárlás maradt, hiszem azért maradt reál és hát Pitu és jó brazil kávé nélkül nem lehet csak úgy hazajönni.

November 7-e

Az elmélet:

Repülőjegy Milánó – Róma – Rio de Janeiro – Sao Paulo – Róma – München útvonalra szólt. Az elképzelés az volt, hogy bármi áron, de Rómába ki kell szállni fel kell venni a csomagokat és este repülünk haza onnan Wizzairrel.

Az élet:

Reggel korai fél 5ös kelés taxizás ki a reptérre taxinként kicsivel kevesebb mint 60 reálért. Probléma mentes chekolás, indulás, gépen végig alvás (TAM). Persze már a felszállás előtt elaludtam és a többiek mondták, hogy hát Corcobado, Cukorsüveg, Copacabana stb vagyis mindent lehetet látni, amit látni kell és érdemes.

Időben érkezés. Kis tanakodás után két ember a reptéren maradt vigyázni a csomagokra.

Sao Paulo belvárosába egy 40 perces buszozással (257-es asszem) és egy 15 perces metrózással lehet beérni. Nagyon egyszerű. A reptéren van turista információ, ahol angolul is tudnak szóval hamar ki lehet deríteni merre hány méter. Az ára 7,3 reál.

Sao Paulo belvárosa egy igazi lepratelep, szerintem. Szereztünk egy több tíz látnivalós prospektust. A TOP10 első helyén egy átlagos katedrális található, ami szép is. A második egy lakóépület, ahol 6000 ember lakik és az összes többi vagyis a maradék 8 ilyen lakó épület, olyan épület de, hogy egyik se öregebb 50-70 évnél az is tuti. Ilyen régi épület, mint pl a katedrális nuku.

Viszont egyetlen piros pontot tudok adni. Sao Paulo legnagyobb épülete egy bank, amit az Empire State Building ihletet és egy banké. Na ide ingyenesen fel lehet menni, de ha az embernek nem mondják hogy létezik ez, akkor soha nem fog róla tudomást szerezni, mivel se kitáblázva, se hirdetve nincsen, de még a bankon belül is onnan látod, hogy létezik ilyen, hogy lézeng bent pár turista. Fent annyi időt lehet tartózkodni, ameddig teszel egy kört. A feljutás viszont? Egyszerre öt ember, felmész egy lifttel az x-ik emeletre, ott liftet váltasz, majd lépcsőzöl még két emeletet. Ez a mutatványt kb. 8 biztonsági őr vigyázza :D A kilátás viszont kitesz magárért.

Na és most most most.

Visszaértünk a reptérre indulás előtt két órával. Becsekkolás. Mondom a csávónak, hogy Münchenig szól a jegy, de csak Rómáig szeretnék csekkolni, mert szét szeretnénk nézni és onnan repülünk tovább. Erre mondja, hogy jó. Na mindenkinek leesett a nagy kő a szívéről, hogy nem Münchenig megyünk. Csávókám rakja a poggyászra a szalagot és látom, hogy MUC via FCO. Adja a beszállókártyát és Münchenig vagyok becsekolva. Mondom neki, hogy barátom azt mondtak, hogy Rómáig oké, akkor hogy is van ez? Bocsi nem beszélek angolul. Na itt valahol az agyamban megpattant egy ér, hogy hogy a re.kes fa..omba ülhet itt egy olyan ember, aki nem beszél angolul, mert belföldi járatnál oké, de nemzetközinél, ami Európába megy berakni olyan embert, aki nem beszél angolul, húúúú de ideges lettem.

Kerítettek egy embert aki beszélt és ő mondta itt nem tudnak mit tenni, menjünk Mártához az Alitalia irodába és beszéljük vele. Jól van mentünk Mártához. Márta nézi nézi a jegyet, kutakodik a gépben, majd bornyúú szemekkel felnéz, hogy ez olyan olcsó jegy volt, hogy nem semmiféleképpen módosítani. Oké. Felvonás B. Márta én úgy tudom, hogy csomag utas nélkül nem utazhat, mit történik akkor, hogy ha nem jelenünk meg a müncheni gépnél. Hát akkor késni fog és keresni fognak minket össze vissza, de a csomag megy Münchenbe. De drága barátom megér ez ennyit, mert mi biztos nem fogunk felszállni arra a gépre. Erre megvonta a vállát. A kör bezárult.

Vissza a csekin pulthoz. Becsekolva Münchenig.

A repülés maga fasza volt, bár a gép régi volt és a fedélzeti szórakoztató rendszer meg nagyon lassú. Viszont nem volt telt ház és amit kimondta a sztyuvi a varázsszót, hogy Boarding is completed Norbi máris pattant fel a helyéről és spurizott hátra, hogy elfoglaljon három ülést és vízszintbe lehessen egészen hazáig. Ilyen szempontból nagyon kényelmes és gyors utunk volt hazafelé.

Érkezés idő előtt fél órával így marad kicsivel több mint két óránk, hogy Rómába kiverjük a balhét a csomagért. Mint kiderült én voltam az egyetlen egy bevállalós (mások szerint hülye), aki papucsba, rövid gatyába és rövid ujjúba szállt le Rómában a gépről a 6 fokba. Az egésznek a legszebb része, hogy a gép nem csőre állt, hanem buszoztatás volt… No comment.

Ahogy beértünk a reptérre a transzfer pult helyet, kimentünk a poggyászokhoz, ahol az Alitalia elveszett poggyászos asztalához oda mentem és mondtam, hogy jöttünk Saoból és Münchenig van jegyünk, de szeretnék Rómában szétnézni, megoldható e, hogy megkapjuk a csomagunkat és ne kelljen tovább repülni. Erre mit mondott a csaj: Szí! Nem hittem a fülemnek, ezért újra megkérdeztem, hogy csomagot is megkapjuk. Mondja persze, de ha tovább akarunk majd menni akkor új jegyet kell venni, mondom no problemo. Aztán megkérdezte, hogy hány emberről is lenne szó, mire én mondom, hogy 7. Na itt picit nem volt őszinte a mosolya :)

De a végén megoldódott minden, meg volt a római városnézés is, ebben az évben már vagy 6x. Mindenki happy volt és éjfélkor pedig megérkeztünk majd 40 óra utazás után Budapestre.

Ámen

NEMSOKÁRA.

10.29-én indulunk szóval türelem.

Márciusig olyan beszámolók lesznek, mint New York, Párizs, Tel Aviv, Amalfi-part, Peking, Kairo stb.

 Budapest – Thessaloniki – Bergamo – Budapest

Erről az útról csak azért készül beszámoló, mert már kezdek unatkozni.

Hol volt, hol nem volt, volt egy jegyen árpilis 3ára Thessalonikibe, azzal a tervvel, hogy 4-én jövünk vissza. Viszont a kedves Wizzair is elkezdte össze vissza pakolgatni a járatát, így ez a járat is átkerült 3-ról 2-re. Viszont így már sok kedvem nem volt maradni Szalonikibe, mert irreáliasan magasak a szállás árak, de hogy a repjegy ne vesszem kárba (300ft volt és több mint valószínű, hogy pontokból fizettem), így vásároltam mellé 5€-ért egy Thessaloniki Bergamo jegyet a Ryanairtől és szintén 5€ (pontokból) egy Bergamo Budapest jegyet a Wizzairtől.

A 6.45ös induláshoz 5.55-re értem ki a reptérre, ahol sor egyáltalán nem volt és mindenhol azt lehetet hallani az ott dolgozok beszélgetéseit kihallgatva, hogy mi lesz velük. Mire átértem a biztonsági szolgálaton, 6.03 már az volt kiírva, hogy Boarding close. Kényelmesen oda sétáltam az emberünkhöz ( halványan reménykedve, hogy lehet itthon maradok és nem kell oly sokat várakozni Bergamoba) megkérdeztem, hogy tényleg befejeződött e beszállás vagy csak rossz a kiírás. A második volt a nyerő rossz kiírás.

A gépen összesen kb 120 ember volt. Valentin volt a kapitányunk (nagyon fiatalnak látszott az első tiszttel egyetembe) és több, mint a valószínű, hogy az egyik cabin crew az régen Malévos volt. Végül az első sorban ültem, de olyan fura volt, mert sehogy nem volt jó :D Se elfeküdni nem tudtam, se megdönteni az ülés, se a lábamat felrakni. Fura volt.

Végül pontosan idő előtt egy picivel érkeztünk meg első Wizzaires gépként Thesszalonikibe. Ahol több számomra érdekes dolog volt. Az egyik, hogy folyamatosan emelkedtek és jöttem vissza a tűzoltó repülőgépek, gondolom valahol tűz volt. A másik pedig, hogy volt ott egy Germanwingses gép, amit 4 tűzoltó állt körül és valamit nagyon néztek a gép álján viszont késve nem indult.

Thesszaloniki repteréről azt kell tudni, hogy van ingyen wi-fi, gyrost nem lehet kapni és az indulási oldal elől indul a busz egyenesen a vasútállomásra. A jegy a néninél váltva 80cent, buszon váltva automatából 90cent, ha át szeretnél szállni, akkor 90cent és 90 percig érvényes.

2 órás várakozás után ismét gépre szálltam és irány Bergamo, ahol Isten tudja hányszor fordultam már meg és még hányszor fogok.

Az út eseménytelen volt. Elég sokat aludtam viszont, amikor ébren voltam, akkor gyönyörű tájak, tengerpartok mellett haladtunk el. Fényképezésre nagyon jó lett volna, de hát úgy is csak repülök és plázázok, ahhoz minek fényképező… Nesze neked én balfasz.

Bergamorol hagy ne írjak semmit max annyit, hogy gondoltam laikusan, ha itthon regisztrálok a Disney oldalán ( mert itt a plázában nem hagyja) akkor be fogok tudni jelentkezni és fogok tudni netezni. Hát nem! )

Indulás előtt 6 órával tértem vissza a reptérre. Aludni akartam, de a biztonsági őr 10 percre rá ott termett, hogy már megint rosszul gondolom a dolgot. Így hát átmentem a biztonsági ellenőrzésen és ott feküdtem le. Bár sokáig nem tartott, így elkezdtem nézni az olaszok utazási szokásait.

Egyet mondjon meg nekem valaki. Ha jól emlékszem egy gépbe 96 (bár lehet hogy csúnyán fölé lőttem) kézitáska fér a csomagtartóba. Lamenziába úgy, hogy a beszállás elején nem voltam ott 116ot számoltam össze, mármint gurulós cuccot és papíron a 180as számot is láttam. A vicces az, hogy mindenkinek belerakatják a keretbe a táskáját, ha nem fér bele belepasszírozzák, ha úgy se megy félre állítják és ötleteket adnak, hogy férhetne bele. Láttam olyat, hogy a csaj a negyed táskáját kipakolta. Kézbe vitt fel három pólót, egy laptopot meg még valami kacatot. Érdekes….

Gondoltam megszámolok még egy olasz járatot, hogy mi a helyzet a gurulósokkal. Bari járatra esett a választásom, mert az nem késik (délután 14 Ryanair gépből 7 késett, 5 jelentősen másfél órát meghaladóan). Szóval állok itt a járat előtt egy óra múlva indulna (20.15), már fejlődik a sor, majd nagy zúgolódás. Felnézek és mit látnak szemeim. Ritardo… New Time 23.30. Ciki.

Csak néhány példa: Santiago de Compostella: 17:35 helyett 19:45; Brindisi 20:00 helyett 21:10; Bari 20.15 helyett 23:30; Barcelona-Girona 20:30 helyett 22:00; Buvé 20:30 helyett 21:30;  

Úúú azok az arcok…  Bari                              20:15 helyett 23:30 Update: Bari:     Cancelled

                                   Barcelona – Girona      20:30 helyett 22:00 Update: Girona: Cancelled

Ennyiszer 250€t kifizetni nem lesz piskóta…

De most látom: Madrid 21:25 helyett 23:55; Barcelona 21:20 helyett 23:30

Hogyan fagy le az ember arcáról a mosoly című fejezetet láthattuk.

Frissít a táblázat Budapest – Ritardo. Hehe 25 perc késés, hülye Ryanaires… Ja, hogy a Wizzairhez van kiírva….

He he Ryanair Budapest 21:40 helyett 22:40 :D érdekes, hogy csak indulás előtt 40 perccel jöttek rá…

Az egész pedig megfejelve azzal, hogy Galambos Lajos volt az útitársunk hazafelé.

 Budapest – Barcelona – Palma de Mallorca – Budapest

Tapasztalat, hál’ Isten nem saját. Ha valaki nyaraló járattal megy nagyon nagyon figyeljen oda a csomag méretére. Palma de Mallorcan (PMI) bicskanyitogató volt már, ahogy kezelték az utasokat és én ezt már nem feltétlen a Ryanairnek tudom be. Itt már nem volt elég, hogy beleférjen a keretbe a táska, hanem még hozzá rakták a NO PUSH vezényszavakat, amitől aztán mindenki haja szála az égnek át!

Na de kezdjük az elején.

Március 26.

Kora reggel indultunk Wizzairrel Barcelona felé. Elég jó kis csapat verődött össze, összesen 10 fő. Eredetileg 12-en lettünk volna, de két ember megbetegedett. A barcelonai napot nem írnám le, mert ebben az évben szerintem már kétszer leírtam :D és ez se volt másabb a többinél. 46 – Espanya – tengerpart – La rambla – Katedrális – Sangrada Familia – Nemzeti Galéria – Espanya – 46 – repülőtér. Tán annyit érdemes hozzátenni, hogy majdnem a szerencsén múlt, hogy nem késtük le a repülőgépet.

A gép majdnem tele volt. 15 perc gurulás a kifutón, komolyan mondom ilyen S kanyart tenni minden egyes felszállásnál, az életkedvem is el tud menni, pláne hogy most még 15 perccel megfűszerezték a dolgot, mert a kifutópálya végén tűz volt és emiatt nem engedtek felszállni.

Szóval a fanfár elmaradt. Irány a kocsi bérléshez, sajna most kivételesen azt kaptuk, amit rendeltünk. Márkát ne kérdezzetek, mert sose jegyzem meg. Viszont mivel egy ember kivételével senkinek nem volt dombornyomott bankkártyára, így mindegyik kocsira kellett biztosítást fizetni ami plusz 18€ többletet jelentett kocsinként. Éjszaka 11 volt már mire el tudtuk hagyni a repteret és hála Laci GPSének nem keresztül mentünk Palmán, hanem úgymond az M0-on, amit hát…

No mindegy is. Éjfél előtt picivel érkeztünk az Aparthotel AquaSolba, ahol elfoglaltunk 4 ágyas szobáinkat. Szép új hely volt, csak ajánlani tudom.

Március 27.

Reggel kényelmesen, 9kor indultunk volna, de hát no. Kb fél órás csúszással indultunk. Első cél a főváros nyugati oldalán található vár volt. A belépő felnőttnek 2,6€ diáknak 1,06€, majd következett a palmai Katedrális, ahova egységesen 4€ a belépő. Az a baj, hogy írnék még róla pár dolgot, de nem tudok. Úgy néz ki, hogy lassan, de biztosan meg fogom unni a beszámolók írását. Ez is csak azért készül el, mert mikor ezt írom épp Bergamoba tartózkodok, a reptérrel szembeni plázába. Sok kedvem nem volt erre az útra eljönni, de ha nem jövök el akkor a nyakamat rá, hogy a manchesteri beszámoló vége és a PMI beszámoló sose készülne el. Itt nem tudom mivel szórakoztatni magam, úgyhogy kénytelen vagyok írni.

Szóval visszatérve Palma felől Valldemossa felé vettük az irányt, ami madártávlatból néztünk meg, de szerintem így volt nagyon szép, majd következett a part mentén végig Soller.

Soller egy nagyon aranyos kis város, ami tökéletesen kihasználta adottságait, hogy a legtöbbet profitáljon a turizmusból. Ide érkezik Palmából a turistákat szállító kisvonat, ami úgy néz ki, mint a mi Lillafüred felé közlekedik csak kicsit jobb állapotban van. A vonatjegy oda-vissza, ha jól emlékszem 17€, ha nem lett volna kocsink egy irányba tuti bevállaltam volna, mert a képek alapján nagyon szép helyeken megy keresztül. A város másik érdekessége, a tengerpartra Port de Sollerbe vezető villamos vonal vagyis három kocsiból összekapcsolt villamos közlekedik, de nem az a nálunk megszokott, hanem inkább olyan fajta, mint ami San Franciscoba közlekedik. Na de már megint szép hosszú lett ez a mondat. Szóval Soller érdekessége, hogy ez a villamos vonal teljesen ketté szeli a város főterét ívesen, ami baromi jól néz ki. Erre a jegyár 4€ irányonként. Azt ugye mondanom sem kell, hogy mindkettő mindig teljesen tele volt.

Innen az út már a szállásra vezetett, de mivel még messze volt az éjszaka, azért nem a főutat válaszoltattam, hanem kerestem térképen kisebb mellékútvonalakat, amik szép helyen mentek. Hát lett is belőle rosszul lét, gyomorforgás és átkozódás :D Olyan utakat találtam, hogy az első pár km-en 20db 180 fokos kanyar volt utána már meguntam számolni.

Végül este fél 8kor érkeztünk meg Cala Bonába, ahol a szállásunk volt. Persze nem volt olyan egyszerű elfoglalni, mert valahova úgy elraktam a papírt a foglalással, hogy nem találtam meg. Majd hazaszóltunk, hogy nézzék már meg mit küldtem el a csoportnak, hogy hol fogunk lakni. A legviccesebb, hogy rossz szálloda nevet küldtem el és ebben a faluban nem is hallottak ilyenről. Pff neki. Bementem az első szállodába, ahol élet volt, megkérdezni, hogy tudok e netezni, megnézni a foglalást. Persze 1€ 10 perc és persze, hogy ebbe a szállodába volt a foglalásunk, ahova bementem :D Aparthotel Bonaire. (innen is ezer kösz annak az olvtársnak, aki régen belinkelte a Thomsont)

Elfoglaltunk szállásainkat, három darab négyszemélyes szoba két éjszakára.

Épp a jól megérdemelt sörünket  fogyasztjuk beszélgetés közben az erkélyen, mikor kapok 3db smst. Ryanairtől… Kb. fél pillanat se kellett, rögtön tudtam miről van szó. Mielőtt elindultunk volna hétfőn, vasárnap napvilágra került, hogy a spanyolok általános sztrájkot hirdettek csütörtökre, amikor mi jövünk haza. Fel is hívtam még vasárnap a Ryanairtól, hogy azért na mi lesz a géppel. Áááá semmi el fog indulni időben. Erre most meg jön az sms a gép törölve PMI-FMM úton.

Azzal már nem untatnék senki, hogy milyen variációkat találtunk ki, csak a végeredményt. A ügyfél szolgálatosokat már kezdem unni, mert nem voltak segítőkészek, pláne akkor mikor kiböktem, hogy a két napos plusz kint tartózkodás költségét, azért én leverném rajtuk. Csak akkor kezdte ecsetelni, hogy mit hogy lehet, mikor bedobtam a varázsszót. EU261.

No de mindegy. A lényeg, hogy a közösen abban maradtunk, hogy szombaton a 10.20as bratislavai géppel megyünk, majd onnan vonattal tovább és fél 5-re már otthon is vagyunk.

            Március 28.

Reggel, ahogy nyitott az ügyfélszolgálat telefonáltam is, hogy ez és ez a helyzet. A pozsonyi gépre simán átrakták a jegyünket. Ezután jött a szállásfoglalás. Innen nézve érdekes hotel volt amibe voltunk, mert rugalmasságuk egyenlő a nullával. Először ott érdeklődtem, hogy mibe kerülne ha maradnánk még két éjszakát, mire a válasz foglaljunk neten a Thomsonnál. Na jó mondom vettem egy 7€ három napig érvényes wi-fi kódot, majd azzal lefoglaltam a tíz fős csoportunk 4 db négy ágyas szobát, amiben 8 személynek volt félpanzió. Ez így került fejenként 4300ftba két éjszakára.

Ezzel szinte az egész délelőtt és az idegrendszerem ugrott. Végül elindultunk dél felé Porto Crsitóba, ahol a sárkány barlang található. 11€ a belépő és mindenkinek nagyon ajánlom, ha itt jár ezt nézze meg, mert nagyon szép, plusz élő koncert és csónakázás is jár hozzá. Érdekessége volt, hogy fényképezni nem lehetett, szinte lépten nyomon ott álltak az alkalmazottak, akiknek az volt a nap fénypontja, hogy rajta kaptak minket a fotózáson.

Ezután délnek haladtunk Cala D’or-ig, ami egy tipikus ibizai város benyomását kelti, a fehérre meszelt falaival.

Azt ugye mondani se kell, hogy kb. 6x álltunk meg  közben, hogy tudjunk fényképezkedni egy egy tengerpartnál, szikla szirtnél, öbölnél.

Megint este értünk vissza. Kocsit kellett volna foglalnom másnapra, mert ugye az előzőt le kell adni, ráadásul 7kor. De olyan jól beszélgettünk, plusz az internet működésétől is idegrángást kaptam, hogy a végén nem lett lefoglalva semmi.

            Március 29.

Igen rosszul esett a fél 6os kellés, úgy hogy hajnali 3 kor feküdtünk le.

Épp 7re értünk a reptérre és adtuk le a kocsit. Aztán irány az érkezési oldal és szépen sorba kérdezgetni a rent a car-osokat, hogy miért adnak két darab, 5 személyes kocsit, két napra. A régi árhoz képest mindegyik katasztrofális volt. Olyan árakat kaptunk hogy 83, 95, 121€. Egyetlen egy kölcsönzőt nem kérdeztem, mert arról mindenkinek az jut eszébe, hogy a legdrágább. Ez pedig a Hertz volt. A többiek unszolására oda ballagtam és feltettem újra a szokásos kérdést. Two car, two day, 5 person each, how much. Mire a csávó kiböki, hogy 68€. Űűű mondom, akkor kettőt kérek :D

Negyed 9kor megvolt a kocsi és közös döntés alapján elindultunk felfedezni Mallorca dél nyugati csücskét. Palmanova (ja itt volt az első éjszakán a szállásunk) – El Toro – Peguera – Andratx – Estellencs – Bunyalbufar  és vissza Palma felé. Igazából olyan híres dolog nincs errefelé, viszont a táj, a part nagyon szép. Ezzel el is ment az egész délelőtt és délután egy része is. Úgyhogy innen már hazafelé vettük az irányt. A kocsiba már mindenki aludt, hisz fárasztó egy nap volt. Vezetett is a sofőrünk 170nel visszafelé. :D Még világosban értünk vissza. Viszont már 8 embernek a 10ből volt svédasztalos vacsorája. Csak hogy mártírkodjak egy kicsit én voltam az egyik, aki nem evett :P

            Március 30.

Az utolsó nap a sziget északi része és az észak keleti részén lévő félsziget világítótornya volt a célpont. Odafele csináltunk pár nagyon szép képet Son Jordiban, majd találtunk egy szép várat Capdeperaban ( 3 € a belépő), majd folytattuk a fényképezést Cala Rajadában. Itt is van a sziget csücskén egy világítótorony.

Végül elértünk az utolsó előtti helyre Port d’Alcudiaba, ami egy tengerparti nyaralóhely, hosszú homokos tengerparttal. Innen már csak egy köpés volt a világítótorony, ha jól emlékszem Forementor volt a neve, de mérget azért nem vennék rá.

Az út kacskaringós, de nagyon szép, hatalmas sziklafalakkal és átlátszó, kék tengerrel.

Ami említésre érdemes még itt Mallorcán az a rengeteg biciklis. Én ennyit sose sehol nem láttam, de nem a sima fajtából, hanem a verseny biciklis fajtából, akiknek egy gépük többe kerül, mint a mi utazásunk összesen.

Délutánra még belefért a többségnek egy kis fürdés a medencében és a jacuzziban. Fürödtem volna én, de sajnos nem találtam otthon fürdőgatyát, így megmaradtam egy tipikus munkás embernek, akinek a teste fehér, a karja meg barna :D

            Március 31.

Irány haza. Szintén korai kellés, mert a kocsit hétre kellett visszavinni, hiába a 10.20as gép indulás.

Ami még érdekes volt, hogy 29én, amikor sztrájk volt, aznap kb 90 járat indult. Ebből kb. 10et törültek, míg a 10ből a Ryanairnek 5 törlése volna ( itt már megint kilóg a lóláb).

Szállunk fel a gépre és kezdődnek a problémák. Mindenkinek a csomagja meg a ketrecbe, akár kicsi, akár nagy. Akinek nagy táskája van, de belemegy a ketrecbe csak, akkor fogadják el, ha az ember bele tudja ejteni, mert NO PUSH. Közülünk egy embernek kellett fizetnie 50€, pedig a táskája simán belement még lötyögött is benne, viszont csak úgy tudta belerakni, hogy egy picit megdöntötte, de az már nem volt jó…

Sima út volt, érkezés után buszjegy vétel 90 centrét a vasút állomásra, majd a pályaudvaron szembesülve, hogy a vonat 5 perc múlva indul. Többieket küldtem a vonathoz, hogy ne hagyják elmenni én meg futottam a kasszához, ahol először 15€ért akartak jegyet adni, majd mire megértette, hogy 10 kell, így megkaptuk 11€-ért csoportos kedvezmény keretein belül. A vonat indulásig 2 perc volt, a gép meg kb. 20 másodpercenként adott ki egy jegyet, azt is olyan mozgás közepette, hogy azt hittem szétesik.

De a lényeg, hogy a vonatot elértük és 20 perc késéssel meg is érkeztünk a Keletibe.

Összességében a két nap plusz, szállással, fél panzióval, kocsibérléssel, benzinnel és vonatjeggyel 13.000ftba jött ki fejenként, ami szerintem nem olyan rossz. Viszont csak ez után jön a java. Ezt mind leverni a Ryanairen.