Sokadszorra Italiá
Mostani beszámoló kicsit másabb lesz mint a többi. Kivételesen most Anyukámmal mentem és Ő fizetett, szal innen is puszi a hasára érte!! Szóval itt nem a történetet írom le, hogy mi történt velünk, hanem inkább hol jártunk, ezeket hogy lehet megközelíteni és mibe kerülnek ezek egyszóval hasznos információk.
A repülőjegy 8 euróba került fejenként Pozsonyból Bariba, mivel reggel 9.40kor indul a repülő, így mint Miskolciak azt a megoldást választottunk, hogy este átvonatoztunk Kassára, majd onnan éjszaka 11kor tovább indultunk Pozsonyba. Reggel 7-re ért oda a vonat. Sajnos vonatjegy árakkal nem tudok szolgálni, mivel nekünk ingyenes volt. Annyit tudok mondani, hogy a Kassa és Pozsony közötti vonatra lehet hálókocsis jegyet venni. A háromágyas 6 euróval kerül többe a sima ülőjegynél. A pályaudvarról a 61-es busz közvetlen eljutást biztosít az újonnan átadott repülőtérre 70 centért. Az egész reptéren egy kósza konnektor sincs.
A check in része gyorsan ment és a repülő út is zökkenő mentes volt. Ja a repülőjegy 8 euró volt fejenként :D
Bariba érve kétfajtaképpen lehet bejutni a városba. A gyors megoldás 4,5 juróba kerül, míg a lassabb megoldás a helyi busz, ami óránként jár és a jegyet az indulási oldalon vagyis az emeleten lévő könyvesboltba lehet megvenni 70 centért. Az út kb. 40-45 perc!!
Bariba szétnéztünk majd Nápoly felé vettük az irányt. Mivel nem volt Anyukámnak kedve 6 órát vonatozni, ezért Eurostarral mentünk. Ugye mivel nekünk ingyen volt a vonat, csak a helyjegyért kellett fizetni. Most kapaszkodjon mindenki. A helyjegy másod osztályra kettőnknek Bariból Nápolyig 42 euró volt!! Nápolyban a szállásunk a pályaudvartól 5 perc sétára volt a térről nyíló mellékutcában a Hotel Zara. Teljesen megvoltunk elégedve vele kettőnknek 35 euró volt egy éjszaka.
Másnap kora reggel 7kor indultunk Pompei felé. Pompeiből a helyi HÉV-vel, aminek az állomása a főbejárat előtt van, de igazából Nápolyból indul, szal ott is fel lehet szállni rá, 2 euróért visz el Sorrentoba, ami az Amalfi part túloldalán van. Vagyis onnan rengeteg lehetőség kínálkozik átjutni a félsziget túloldalára, a Sightseening busztól a sima helyi járatig minden. Mi a Vezúv megtekintését választottuk. Több társaság is foglalkozik vele, 10 euróért visznek fel a kráter közelébe. Egy irányú út kb. 30-35 perces. Ahogy a busz kirak fent onnan, ha be akarsz nézni a kráterbe 6 euróért tudsz jegyet venni a buszon vagy 6,5 euróért a helyszínen, míg a diákoknak 4,5 euró a helyszínen. Befele menet kapsz egy papától egy botot, amivel könnyebb felfele menni, igaz hangoztatja, hogy free free, mikor adod le csak kiderül, hogy nem free az a free. Igazából akármennyit elfogad érte cserébe. Pompeibe a belépő 11 euró a felnőttnek, a diáknak és 25 év alattinak 5,5 juró.
Az éjszakát Montecatinibe töltjük. Így a Pompei Montecatini útvonalat a legegyszerűbben és leggyorsabban EuroStarral lehet megtenni. Az előzőből okulva, finoman megkérdeztük, hogy mibe kerül a helyjegy Nápoly és Firenze között. Mire a pasas 42 euró. Mondjuk egye fenne. Beüti a dolgokat és mondja akkor 84 euró lesz? Ja, hogy egy 42? Mondja AHA. Akkor köszönjük sétálunk… Komolyan a pofám leszakad! Kicsit lassabban, de este 11-re érkeztünk meg Montecatinibe, ami Firenze és Pisa között fekszik félúton és nem mellesleg 100 km-es körzetben itt van az egyik legolcsóbb szállodai szoba a Hotel Cioci, 38 euróért. Itt töltünk két éjszakát. Amúgy a szálloda nagyon szép, takaros és nagyon közel van a pályaudvarhoz, 10 perc gyalog. Szobák kínai világ köré van berendezve, a függönytől kezdve az ágynemű huzaton át egészen a komód is kínai! Erős gyanúm volt rá, hogy egyedül mi voltunk a szállodába, mivel este fél 12kor érkeztünk és az összes szobakulcs a helyén volt :) Montecatiniről érdemes azt megemlíteni hogy Európa hírű gyógyfürdője van. Ennek megfelelően lehet látni, hogy a város televan élőhalottakkal. Már elnézést.
Másnap reggel, 8kor indultunk reggeli után, na mondjuk ez a része hanyagolható, gondolom azért mert mi voltunk az egyetlen vendégek. Pisa felé vettük az irány. Fél óra után megérkeztünk Lucca-ba nagyon nagyon szép város, itt töltöttünk egy kis időt, majd tovább vonatoztunk Pisába, ami szintén fél óra volt. Ha Lucca felől jövünk vonattal, akkor lesz egy megálló Pisa Centrale előtt, ott szálljunk le, mert kb. 600 méterre van a ferdetorony míg a másik irányból egy jó 20 perc gyaloglás. Low costosoknak: miután leszálltunk a vonatról a peronon visszafelé sétálva ott lesz egy nagy szupermarket, ahol jól be lehet vásárolni és érdemes is. A pisai ferdetoronyba a felmenetel 15 euróba kerül, a katedrálisba a bemenetel 2 euróba, de ez vasárnaponként ingyenes, valamint a többi múzeumba lehet sima vagy kombinált jegyeket váltani ezek 5 eurótól indulnak. Pisától San Gimignanoba indultunk. Vonattal egy óra hossza és Empoliba kell átszállni a Sienáig tartó vonatra. Poggibonsinál kell leszállni, ahol a terminál jobb oldalába található büfésnél lehet jegyet venni egy irányba 1.85 euró. Indulás előtt otthon érdemes megnézni a menetrendet, mert míg hétközbe sűrűn, hétvégén elég ritkán jár, vasárnap pedig pföööö. Szán Dzsiminyánó, a világörökség része és arról híres, hogy tornyokat építenek, minél gazdagabb valaki, annál nagyobb a tornya. Régen asszem kb. 50 darab torony állt, sajnos ma már csak 8-10 db van, bár a látvány még így is fantasztikus. Egy toronyba lehet felmenni 178 lépcső van és 5 euróba kerül a felnőtt 4 euróba kedvezményes. Én ajánlom mindenkinek ezt a várost, én másodszor voltam itt, de még mindig lenyűgözött.
Másnap szétnéztünk Montecatinibe, ami igazából egyhangulatos üdülővárosnak mondanám, olyannak, mint Zalakaros csak mégse :D Rengeteg a hotel, de azért helyi lakosok is találhatók és a fürdésen kívül is lehet mást csinálni. Környező hegyen van Montecatini Alto, ahová funicularral is fel lehet jutni, egy irányba 4 euro, oda-vissza 7 euró és félóránként közlekedik reggeltől éjfélig. A régi városrészre igazából az jellemző, mint az összes többi olasz városra, viszont a kilátás a magasánál fogva elkápráztató. Végezetül hazafele a Veneziára a fekvőhelyes kocsira a jegy, a jegyáron felül 14 euró és amin meglepődtem, hogy kaptuk „enni inni”, amin viszont egyenesen megdöbbentem, hogy percre pontosan érkezett Budapestre!! Elértük már az a pontot, hogy az megy már csodaszámba, ha a vonat pontosan érkezik, katasztrófa.
