utazzunk

Van egy német last minute utazási iroda, aki azonnali indulással kínál jegyeket többek közt Antigua-ra, Maldívra, Montego Bay-e pofátlan árakon. Van olyan esetleg, aki nyáron szeptember elején kapható ilyenekre?

BENELUX államok

/Belgium, Hollandia, Luxemburg/

Charleroi, Bruxelles, Liege, Liuven, Amsterdam, Den Helder, Den Haag, Luxembourg

         Olyan gyorsan érkezett el a nap, hogy az valami hihetetlen volt. Még vissza se jöttem Görögországból, de már jöttem is ide. Arról nem is beszélve, mikor megérkeztem ide jött a telefon anyukámtól, hogy 18-án indulunk Egyiptomba egy Nílusi hajóútra. Kérdem én kell ennél több??!! Csak egy dolog fogta vissza a lelkesedésemet a Benelux út kezdetén, mégpedig az, hogy kevés pénzzel indultam útnak. Kockáztattam és nem jött be. De nem baj eddig úgy néz ki, hogy az IC-kre nem kell helyjegyet fizetni így megmarad 30-40 euróm.

Végre úgy értem ki Ferihegyre, hogy nem 1-2 órával a checkolás előtt, hanem a megkezdése után 20 perccel, így lényegesen csökkent volna a várakozási idő. Volna… De sajnos gép műszaki okok miatt majdnem egy órás késéssel indult el. Így a nagy öröm, hogy nem kell annyit várni egy picit lelankadt. Na meg ez hülyeség, hogy érkezési sorrendbe szállunk fel a repülőre ez plusz meghosszabbította az utat. Ja és nekem csak a belső sorban maradt hely így még látni se láttam semmit. L

A repülőn már annyira éhes voltam, hogy kénytelen voltam venni valamilyen kaját. Meglepődve nyugtáztam, hogy is olcsóság van a lenti árakhoz képes, így hát benyomtam egy szendvicset. Nagyon jól esett. Aztán lassacskán meg is érkeztünk Bruxelles – Charleroi (ej: Shárlőráj) repterére. Ahol egy gyors útlevél ellenőrzés és poggyász felvétel után irány megkeresni az A vagy a 68-as busz megállóhelyét, mert ez vitt Charleroi Sud-ra vagyis a vasútállomásra. Kisvártatva meg is jött a busz. Viszonyítási alapként Thessalonikibe 80 centet fizettem egy 40 perces útért, itt 1,95 eurót egy 7 perces útért. Hát nem frankó! Éljen a fejlett világ. Miután megérkeztem a vasútállomásra elindultam a pénztár felé, hogy megvegyem a helyjegyemet az IC-re, mert a sima vonatot lekéstem a gép késése miatt. De mint kiderült nem kell rá helyjegy. ÚÚÚ de nagyon örültem neki. A vonat kényelmes, emeletes volt és 50 perc alatt bent is volt Bruxelles Noord pályaudvarán. A vonaton már egy kicsit izgatott voltam, mivel ez az első olyan utam, ahol hostelbe alszok és azért többet kell használni az angolt, mint az előző kirándulások alkalmával. Ahogy beértem az állomásra irány a Van Gogh Hostel.

Itt, ahogy kerestem a hostel rájöttem, miért imádok én annyira külföldre járni. Az az érzés, amikor egy tök idegen ország, tök idegen városába keresel egy dolgot vagy a saját orrod után mész és nincs veled senki, hogy segítsen csak magadra van utalva ez az érzés tök jó, hogy te irányítasz, nem tartozol senkinek semmiféle elszámolással és kihívás, hogy megtaláld kommunikálj. Ezt nagyon élvezem.

10 perc alatt el is jutottam a szállásig. Na itt azért már kicsit nagyobb gombóc volt a gyomromba, hogy hogy fogok boldogulni. Ahogy beléptem két lány épp előttem jelenkezet be egyenesen spanyol honból. Aztán, ahogy rám került a sor magam is meglepődtem, hogy a csaj minden szavát értettem, amit meg nem az logikusan ki tudtam pótolni és még válaszolni is tudtam. Tök örültem neki. Csak az a baj, hogy nem tudok itt reggelizni holnap, mert csak 7.30 tól van reggeli nekem meg 6.45 kor megy a vonat Luxemburgba. Hát így jártam. Na, de most már lefekszek, mert eléggé későre jár és holnap nagyon hosszú út áll előttem.

Reggel 6-kor csörög is az óra és ahogy elnéztem nem csak engem, hanem a másik 4 szobatársamat is felköltötte, de hát ez van nincs mit tenni. Pláne, hogy még az is hozzájön, hogy ilyen emeletes korházi ágyak vannak vasból, ami aztán tud nyekeregni le és felfele menet, még akkor is ha óvatos, nagyon óvatos az ember. 20 perc múlva már teljes menetfelszerelésbe voltam és indultam is a vonathoz ne, hogy lekéssem, mert akkor soha nem érem utol magam. Jelenleg mikor ez a bejegyzést írom épp a naplementét nézem Bruxellesbe a  Diadalkapu alatt. Hát igen vannak még olyan gyönyörűségek, amik el tudnak még kápráztatni. Visszatérve sikeresen elértem a vonatot és nekivágtam a 2 és fél órás útnak. Rögtön az elején el is aludtam, mert a tájból nem lehet látni semmit, mivel akkora köd volt, de legalább teljesen kipihentem magam. Már az utolsó előtti állomáson volt a vonat, mikor odajön hozzám a kalauz és közli velem franciául és mikor látja, hogy bambán nézek rá, közli angolul, hogy a vonatok technikai okok miatt csak idáig közlekednek a mai nap folyamán, emiatt át kell szállni buszra. Látjátok a korán kelésnek buszos városnézés a jutalma J.

Hát igen az odavezető úton, már a határtól látszott, hogy igen ez az az ország, ahol a legnagyobb az egy főre jutó GDP. Bank bank hátán, hotel hotel hátán, autópálya autópálya hátán és még sorolhatnám. Ami igazából megdöbbentet, hogy olyan számítottam, mint Vaduznál. Kis ország, kis fővárossal. De nem! Ahogy lerakott a busz egyből a belváros felé vettem az irányt. Már majdnem elértem a belváros, amikor látom, hogy egy nagyon nagy viadukton kell átmenni oda. Ez elfelejtették bejelölni, hogy ilyen meseszép tájon van a belváros. Ben a városban épp régiség, virág és zöldség, gyümi vásár volt. Tanultam gyümölcsöket, meg a Tescoba is voltam a zöldség osztályon, de volt itt olyan, amit még életembe nem láttam és szerintem nem is fogok egy darabig. Gyönyörű város. Az ilyenekért imádok mászkálni, menni egyedül, mert ilyen emlékek amiket ott láttam nem fognak csak úgy hipp hopp a fán teremni. Luxembourg belvárosa nagyon szép és lehet is látni azt, ami a luxemburgiak életfilozofája, hogy

Mivel csórikáimat állandóan lerohanták, elfoglalták, felszabadították aztán megint lerohanták, de ők mindig megmaradtak annak akik voltak. A legdurvább a városban az volt, amikor látod kiírva, hány üres parkoló van még a városban a föld alatt és merre találod őket. Tömegközlekedése, na az még nem semmi. Szinte lehet azt mondani, hogy az összes utcába megy busz, de ha nem is, akkor minden másfeledikbe, az beztos! A távolsági buszokról ne is beszéljek. Nagyon jól meg van csinálva. Rengeteg viadukttal és itt láttam életemben először TGV-t is. Sajnos az Európai Unio-s negyedbe nem sikerült eljutnom, mert a buszjegy túl drága volt és időm meg nem volt annyi, hogy elgyalogoljak odáig. Ahogy elindultam visszafele az állomásra közbe betértem egy katedrálisba. Szép volt, bár nem veszi fel a versenyt eddig katedrálissal se. Itt temették el ez előző hercegeket is. Nagyon szép sírhelyük volt. Kábé ilyet szeretnék én is. Ahogy folytattam utamat a vonat felé, persze másik úton és jelentem innen is nagyon szép a látvány a völgybe és rengeted impozáns banképület sorakozott az út két oldalán. Közben bekaptam egy hamburger menüt a Quick nevezetű gyorsétterembe, mert már 13 óra volt és még ma nem ettem semmit.

Na és most jön a másik dolog, amiért imádok mászkálni. A változás. Gondol egyet az ember és homlok egyenest mást csinál, mint amit előre megtervezett. Ebben az esetben, az történt volna, hogy egyenest Bruxellesbe megyek vissza és délután szétnézek a városban. Csak hát az oly egyszerű lett volna és értelmetlen, mert délután 4-re értem volna oda és akkor már sok múzeum nincs nyitva. Így kitaláltam, hogy a másik irányba szállok fel a vonatra és Liege-n keresztül megyek. Errefele van ugyanis Luxemburgba a 7 kastély völgye és Clervauxt, amit a Ardennek kapujának is neveznek. Gyönyörű szép tájak váltogatták egymás másfél órán keresztül, sőt még amikor átértem a határon még akkor is így összesen 2 és fél órán keresztül egészen Liége-ig. Itt meg olyan pályaudvart építenek, hogy ehhez csak egyet tudnék hasonlítani, mégpedig s berlinit, ami szintén csupa üveg. Egy gyors átszállás következett a főváros felé tartó vonatra. Kényelmes, gyors, első osztályon csak én utaztam, van kettő húsz a laptophoz. Kell ennél több?!

Ahogy olvasom az útikönyvemet azt látom benne, hogy pont át fogok haladni Lieven-n, ahogy nagyon szép Városháza van. És hát miért ne, kell egy kis izgalom. Olyan városban leszállni és szétnézni, megkeresni valamit, amiről még térképed sincsen. Így hát ennél a nemes egyszerű9 oknál fogva leszálltam és nem bántam meg. Annyira szép az a városháza, hogy úúúúú meg ááááá. Giccsesebb, mint a mi Parlamentünk. Nagyon szép és itt is volt virág és régiség vásár. Vettem is drága ídesapámnak 5 darab sörösalátétet, mert olyan réginek néztek ki, hogy már a Szentlélek tartotta össze a molekuláit. Aztán bementem egy szép kis templomba, na ez már egész jó volt, mert a katedrálisa, ahonnan a pap beszél, faragott fa és olyan, mint egy fa, amit egy szép lány erősen fúj… Hú ez hülyén hangzik, de jobban nem tudnám megfogalmazni. Ahogy kijöttem, az utam során először elkezdett szemelkélni az eső, de csak pár percig csinálta. Ahhoz képest, hogy az előrejelzés, mind a négy napomra azt jósolta, hogy szakadni fog az eső és 13-14 fok lesz, ehhez képest Luxembourgba rövid ujjúba voltam, annyira sütött a nap. Lievén-be is csak a dzsekit kellett felvennem, de csak azért, mert azt nehezebb cipelni, mint a pulcsit :D Tovább haladva kis kerülővel a pályaudvar felé egy óriási játszótérre bukkantam. Ha lett volna a plusz 30 euróm, tyűűhaa. Céllövészet, dobálósdi, Karibi labirintus, üveglabirintus, ilyen forgó izé, ami jobb mint a hullámvasút. Kegyetlen jó játékok voltak. Csak a nézelődésükkel eltöltöttem egy órát. De mivel lassan idővolt kénytelen voltam elindulni vonat felé. Jaj tényleg arról nem is írtam, hogy Luxembourgba és itt Leuvenben is összefutottam két-két magyarral. Most már tényleg elhiszem, hogy akárhova mész a világon biztos találkozol magyarokkal.

18 órakor indult is a vonat Bruxellesbe. Ilyen pályaudvart komolyan én még nem láttam, komolyan mondom minden másfeledik percben indult egy vonat valahová. Ilyen sűrűn még a Keletiből se indulnak vonatok. A szerelvény a 25 kilométeres távolságos 20 perc alatt tette meg, úgy mentek az oszlopok mellettünk, mintha egy TGV-n ülnék. Csak tyű, tyű, tyű, tyű, tyű, tyűűűű. (ezt itt gyorsan olvasd a hatás kedvéért)

Ahogy leszálltam a vonatról a Centraalben egyenesen a Chatedral felé vettem az irányt. Kis kolbászolás után meg is találtam. Egész impozáns látványt nyújtott így a város szívében. Fényképezkedés után irány a Palais Royal, a Királyi Palota. Szép nagy épület egy nagy bajjal, hogy éjszaka hiába tettem miatta egy kilométeres kerülőt, nem volt kivilágítva nagy bánatomra. Palota után, gondoltam megnézem magamnak az Európai Parlamentet, de közbe sajna megláttam a Diadalívet és afelé vettem az irány. Egy hosszú egyenes út végén volt és mint a végére kiderül nem is volt olyan hosszú az az egyenes. Hanem nagyon nagyon hosszú volt legalább két km. A Diadalív bal oldalán a Hadtörténeti a jobb oldalán, pedig az Autoworld Múzeum volt, csak kár hogy este 8kor már zárva vannak. Úgy döntöttem, mivel már 8 fele járt az idő, ezért megvárom a naplementét és addig is írok egy kicsit ide és mint olvastátok sikerült is. Gyönyörködés után végre elindulta eredeti célom felé az Európai parlamenthez, ahol láttam egy olyan kiírást, ami arra ösztönöz, hogy amint lehet internetezzek egyet és jelentkezzek be, hátha sikerül bejutnom. Ugyanis az volt kiírva, hogy Látogatói csoportok. Hátha sikerül egy időpontot szereznem keddre. Innen már szinte sprintelve indultam a Katedrális felé, ha útközbe valami már megint ne vonta volna el a figyelmemet. Egy nagyon szépen kivilágított templomtorony volt. Hál’ Istennek nem volt messze a Chatedrálistól, de ahogy közeledtem felé egyre hangosabb buli hallatszott. A végére kiderült, egy oltári nagy buli van itt köcsögdudások, jó kis igazi skót szoknyások adtak elő műsort és egymás után léptek fel az előadók. Nagy, szép templomról meg kiderült. hogy az a Városháza és a méltán híres Grand Place-n vagyok. 1697-98ba épült épületek vették körül a teret. Életembe először éreztem úgy mintha visszamentem volna az időben, de remélem jövő héten a Nílusi úton szintén elfog egy ilyen érzés. Hú de nagy buli lesz. Életem legnagyobb utazása, majd az azték, meg inka kincsek után, bár arra várni kellmég egy picit. Este 10 negyed 11 fele döntöttem el, hogy indulni kéne, mert egy fél óra séta biztos kell míg hazaértek és a Chatedralisról is kellene egy-két fénykép. Háromnegyed 11 felé meg is érkeztem és meglepődve tapasztaltam, hogy még senki nem volt a szobába. Biztos buliznak valahol. Megfürödtem, írtam egy kicsit és feküdtem is lefele bár az mutatók már így is elhagyták a fél tizenkettőt.

Annyira nagyon jól aludtam és egyik srácra se ébredtem fel, pedig ezekre az ágyakra képtelenség úgy lefeküdni, hogy nem hallják két szomszéddal arrébb. Viszont amire felébredtem, az az volt, hogy horkoltak. Eddig apát szídtam, ezért a tulajdonságáért, de megbocsátok neki. Hallottatok már 5 ember egyszerre szinkronba horkolni, de úgy Isten igazából?! Emberfeletti, bár gyorsan visszaaludtam. Cserébe reggel kicsit nehézkesen jöttem le az ágyról, amire egy ember kivételével mindenki felkelt vagy legalább fordult egyet az ágyában. A reggeli nem volt valami nagy durranás, de legalább van bennem valami, a hátulütője, hogy egy órával később érek Amsterdamba és annyival kevesebb időm marad a múzeumok nézegetésére, pedig ingyen van. Na majd megpróbáljuk a legtöbbet kihozni belőle.  

         /Csend! Nyugalom! Este 19 óra 46 perc. Van egy óra szabadidőm, így felszálltam a 2-es villamosra. Hogy miért a kettesre? Mert, az jött előbb. Kimentem vele a végállomásra. Semmi után kettővel. Gyönyörű zöld fű, kis kertes házak, amiket tó ölel körül. Körülötte nádas, benne béka brekeg, kacsa hápog. Itt ülök a zöld fűbe a tóparton és egyesülök a Mindenséggel! Hiányzott ez a csend! Varnyúk keresik az élelmet a zöld fűbe! Tök jó! Olyan nyugodt itt minden./

Tudom, hogy nem jó, hogy így össze vissza írok ide, de sajnos eddig nem volt időm írni. De most sincsen csak az éjszaka egyik eseményét szeretném megosztani mindenkivel. Nyertem! Végre nyertem és nem kicsit, hanem sokat. Végre be tudok menni a Amszerdam Dudgeonbe és a Madam Tussoeba. Nyertem 40 eurót. Mégpedig a Holland Casinoba. Gondoltam már csak elmegyek, mert kaszinóba még úgyse voltam, meg hát a I AMSterdam kártyával ingyen mehettem be. És nyertem 40 eurót. Ki mondta, hogy nem érdemes kaszinóba járni?! Először csak a hecc kedvéért kockára tettem 5 eurót, mert nem sok az. Abból lett 16, aztán még 5-öt abból lett 15. Aztán még ötöt és abból lett 20. :D Annyira happy vagyok :D

Szóval visszatérve az Amszterdamhoz. A vonat kényelmes és ahhoz képest gyors volt. Már dél előtt 30 perccel megérkeztem Hollandia fővárosába. Gyorsan elmentem az I AMSterdam kártyáért és irány szállás. Sietni kellett, mert azt jelöltem be hogy délre ott vagyok, de már 10 perces késésbe voltam és ha sokat kések, akkor törlik a foglalást. Így egy gyors sprintet követően, hamar meg is találtam a szállás. Csendes környék nagyon közel a belvároshoz és a Vondel parkhoz. Bejelentkezés után irány a város. Már megint sietnem kell mert a 24 órás a kártya amit vettem, de viszont csak ez a délutánom van körbenézni.

Első állomást hamar elértem, mert már tavalyis megakartam nézni csak akkor szintén elszámoltam magam anyagilag. Ez a múzeum a Rijksmuseum Amszterdam. Nagyon szép épület tele festménnyel, jó nagyokkal, extra nagyokkal, szobrokkal. Ne kérdezzétek mi a magyar megfelelője, de szerintem, megfelelne egy Nemzeti múzeumnak. Ezután következett a Van Gogh Museum. Ezt már tavaly is nagyon meg szerettem volna nézni, ide idő hiányában nem jutottam el :D Mindig van valami kínom… Itt vannak kiállítva a híres, Krumpli evő, Önarckép és a Sunflowers képe. Annyi híres festményt láttam másfél óra alatt, hogy szerintem egy jó évre kielégítettem a kulturális szomjamat. Bár még a decemberi Louvre a Mona Lisaval még hátra van. Mivel az idő fogytán van irány a Dam tér. Ez Amszterdam fő tere. Egy kis siránkozás után, mivel nem tudok bemenni a Madame Tussaudsba és a Amsterdam Dungeonba pénzhiányában így továbbállva elindultam a Allard Pierson Museumba. Na ez az a múzeum, aminek nincs értelme, nem is volt és nem is lesz. Nincs itt semmi. Van mondjuk egy szarkofág, meg egy kés negyed szobor de azon kívül semmi. Tyű ha fizetni kellett volna a jegyért… Soron következő és egyben az utolsó múzeum Amszterdamból a Amsterdam Historisch Museum. Lépésről lépésre mutatja be, hogy keletkezett ez a nagyszerű város a semmiből. Megéri bemenni, tök aranyos és jó pofa dolgok vannak, főleg az a videó, ami mutatja, hogy keletkezett a főváros. Sajna idő hiányában nem tudtam többe bemenni, mivel este 6 körül járt az idő. Utamat a szállás felé vettem, mert még délbe nem lehetet elfoglalni. Bepakoltam. Volt három szlovák szobatársam, akik elvileg nem tudnak magyarul. De a fejemet rá, hogy amikor beléptem a szobába azt hallottam, hogy „de tele lettünk”. Vagy csak ezt szerettem volna hallani, bár nem hiszem, mert akkor még nem tudtam, hogy szlovákok. Szépen kipakoltam és irány vissza a városba, mert evvel a csodálatos kártyával el lehetet menni két Canal túrára, vagyis csatorna túrára. Az egyik csak este 7-ig fogadja a vendégeket így őket választottam elsőnek. Jó nagy kör volt. Végre láttam Amszterdam „valamennyi” részét. Mind a kikötőt, mind a külvárost. Néha azt nem értem, hogy ezek a házak, hogy nem dőlnek el vagy jobbra vagy balra vagy előre. Némelyik olyan ferde, szerintem csak a jó Istennek köszönheti, hogy áll a lábán és omlott össze. A másik csatorna túrát sötétedés után vettem igénybe, mert azok este 10ig vannak nyitva. A két túra között a már fent említett villamos túrán vettem részt. Visszaérve már este kilencet mutatott a tictac, így elindultam hajókázni. Szép a Főváros este. Ez egy órás út volt. Ahogy kiszálltam végre elindulhattam, mert már elég későre járt a Red Light discrit felé! Vagyis a Piros Lámpás negyed felé. Ez az egy pontja a kirándulásomnak, amiről nem írok semmit, mert ha írnék úgyse úgy írnám le, hogy mindenkinek szalonképes legyen és ha nem így írnám, akkor az egésznek nem lenne semmi értelme. Így hát ide ………………………………………………………………………………………………………………………………………………….. mindenki azt gondol, amit akar. Éjfélre járt az idő. A mai nap utolsó állomása és mint utólag kiderült a legjobb a Holland Casino. Csak bementem, mert még kasinoba soha nem voltam, de ezek után leszek. Soha nem úgy játszottam, hogy ész nélkül, na gyerünk játsszuk el az összes pénzünket. Hanem mindig csak úgy, hogy megállapítottam egy olyan összeges a legkisebbet, aminek az elvesztését nem sínylem meg semmilyen tekintetben. Ez az összeg itt jelen esetben 5 euró volt. Úgyhogy kezdődjék a játék. Mindig csak kis tétekben játszottam, mert így nyertek is és vesztek is de nem akkora tétben, hogy az valamit befolyásoljon, kizárólag a játék öröméért. Csak viszonyítás képen. Az 5 euróért kaptam 250 creditet. 1 vagy 5 de nagyon maximum 9 vonalassal játszottam, ami azt jelenti hogy egyszerre ennyi creditet vesz le a 250-ből. Az 5 eurósnál volt olyan, hogy pörgetem pörgetem, nyerek is vesztek is. Egyszer csak ki akartam próbálni egy gombot. Nem kellett volna, na jó mégis. Mert olyat pörgettem, hogy mind a maradék 230 creditem ráment. Hirtelen szívroham, szemem becsuk, vajon mint pörgettem ki. Kinyitom és valami nagyon 750 kreditet adott érte. Na gyorsan bevált. 16 euró. Na mondom, ha már 5 eurót rászántunk, akkor játszunk még 5-öt el hisz még akkor is plusz 10 euróba vagyunk. Na és az ilyen játék filozófiával nyertem 40 eurót. :D Mire észbe kaptam olyan jól elment az idő hogy, már 1 óra volt. Na mondom iszkiri haza, mert reggel 4 órakor kell kelni. Visszaértem letusoltam, elaludtam.

Csörög az óra. Nézek ki esik az eső. Na jó mondom. Akkor most reggel se megyünk a tengerhez és a gáthoz, majd este vagy holnap kora reggel. Szép Úriasan felkeltem reggel 9kor, úúúú de jól esett. Lementem reggelizni, majd pakolás és irány a Madame Tussaudse panoktikum. Fergeteges volt. Egyszerűen fantasztikus. /Látjátok a jutalom az okos játékért/ Amennyi híresség van itt egy helyen és tényleg úgy néznek ki mint akik élnek. Komolyan mondom. Fényképezkedni lehetet pl George Clooneval. Mennék oda, hogy lekapom magam vele de látom, hogy valaki fényképezni. Mondom magamba, hogy hé hát ez nem is élő. Aztán megvillant a vakuja, mondom bocs. Aztán wazze kiderült, hogy mégis viaszból van. Beszarás komolyan mondom. Csak pár példa kikkel lehet fotózkodni. Mandela, Bush, Gandi, Tiesto, Madonna, Beyoncé, Bob Marley, Schörder, II János, Kennedy, Aguelira, Rolandinho, Julia Roberts és még sorolhatnám a végtelenségig. Ja és még Jack Sparrow kapitány! Felejthetetlen élmény volt, de irány a másik felejthetetlen élmény felé. Az Amsterdam Dungeonbe. Épp 11kor vagyis nyitásra értem oda. Mivel csak egyedül voltam várni kellett egy kicsit, hogy többen legyünk. Jött is 4 angol hölgy. Fúúú, ami bent volt az szintén durva volt. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Már értem, hogy a London Dungeon előtt miért állt 600 méteres sor. Kegyetlen jó volt. Sajnos így elmesélni nem lehet. Volt benne hullámvasút, szellem, részeg csapos, kínzómester, inkvizítor egyszóval minden, ja és ezek mind élő emberek voltak. Nagyon jól meg volt csinálva. Csak jussak el mégegyszer Londonba, biztos kiállom a sort. A másik, hogy mindig angolul beszéltek és a szöveg 70%-át simán megértettem, hál’ a jó Istennek. Dolgom végeztével sprint a vasútállomásra, mert fél 1 körül járt az idő és ma el kellett jutnom Den Helderbe úgy, hogy közbe útba ejtem Den Haagot, ami pontosan ellentkező irányban van. Ment is egy vonat, amit pont lekéstem, de a következő szerencsére 15 perc múlva indult igaz Den Haag Ms-re, de egy kis találékonysággal leszálltam Lieden, mert az nagyon közel volt Hágához és gondoltam csak megy onnan sűrűn vonat. Igazam volt. Ahogy leszálltam ment a másik vonat Den Haag Centraalba. A vasútállomáson ért csak a csapás, hogy az útikönyvemet a szálláson hagytam és ilyenkor nincs egy nyomorult Turist office a közelben, pedig eddig soha nem kellett, de most hogy kéne… Nem baj. Ez a szép az egészben találj meg valamit úgy, hogy gőzöd nincs hogy hol van és merre indulj. Hát sajna nem is találtam meg. Se az Eu-s épületeket, de pedig a Liliputi várost. De találtam Turist officet, ahogy kiderült, hogy ha akartam se tudtam volna megtalálni, elérni őket, mert mind a kettő a város szélén van és egyik az északi a másik a déli végén. Így hát marad Hága belvárosa. Sokat igazából nem tudok róla mondani. Szép, tiszta és tele van régi épületekkel. Annyira nem fogok meg. Erre szoktam mondani, hogy egy strigulával több, az itt már jártam oldal. Bár az itt is tetszett nagyon, ahogy a hollandok a tisztább levegőhöz állnak. Annyira villamos járat van, mint égen a csillag. Minden utcába szinte itt is el lehet jutni vele. Na és a bicikliről ne is beszéljünk. A legótvarasabb utolsó kis putriba több bicikli áll a vasútállomáson, mint amennyit Miskolcon össze tudnánk számolni az egész városban. Szomorú. Den Haagot itthagyva észak felé vettem az irányt Den Helder felé. Vonat mint mindig kényelmes és gyors és ahogy általában már megszoktam egyedül csak én ülök az első osztályon. Első dolgom az volt, hogy irány a tenger. Mi más lett volna?! Csak hát megint térkép híján az érzékeimre hagyatkoztam. Itt viszont már jót súgott. Találtam is egy szép nagy gátat. Nem olyan, áhh dehogy olyat, mint itt nálunk a Tiszánál van. Kábé 8-10 méter magas domb volt csak a túloldalán a felétől lefele lebetonozva, amíg a szem ellátott. Olyan nagy szél volt, hogy csak na. Úgy elvoltam mint a majom a farkával. Játszottam olyat, hogy előrefele dőltem és a szél megtartott, már majdnem 70 foknál jártam, komolyan, de nem mertem tovább dőlni, mert ha hirtelen van egy kis szélcsend olyat esek, hogy utána az lesz a mókás. A másik ekkora hátszéllel futni. EEE 7.80 alatt futottam a 100-t. Simán. Szóval elvoltam. Csak nem játszott volna ez az időjárás olyat, hogy esik aztán nem. Majdnem szarrá ázok, aztán mégse. A hajamról ne is beszéljünk, már egy kiló lakk volt rajta, de a semmit nem ért. Csak annyit, hogy hülyén nézett ki, mert már ilyen csomókba fújtam nem szálanként. A gáton elindultam a komp fele, mert feltett szándékom volt átmenni Texes szigetére. Csak sajnos nem jött visszafele olyan gyorsan a komp, ahogy az szerettem volna. Így maradt a B variáció irány a Világítótorony hátha nyitva van, így este 19 fele. Mentem, mentem, és mentem aztán addig mentem, hogy azt hittem ott vagyok. Aztán még mindig csak a felét láttam. Így elindultam a vasút állomás felé, cikk-cakkba nagy körbe, hogy jól bejárjam a várost. És amit tapasztaltam. Az a csend, az a nyugalom, az a boldogság, ami árad az emberekből, a helyből. Komolyan beleszerettem a helybe. Kis emeletes házak egymás mellett, kis kerttel előtt és úgy van megcsinálva, hogy minden ablakon simán be lehet látni. Vagy kutya van bent, vagy macska ül a párkányon. Volt néhány cicushoz szerencsém, akik kint voltak. Szelídek, hagyják, hogy simogassa az ember és olyan vastag szőrük van, hogy… A másik, ami nagyon tetszett, elkápráztatott. Az a családi hangulat, ahogy be vannak rendezve a házak, az az igazi otthon hangulat, az kész. Itt, ha hazamegy az ember azt éri tényleg, hogy otthon van. De ha én hazamegyek, (már bocs mindenkitől) azt érzem, hogy hazamegyek, ennyi. Ezek a házak árasztják magukból az otthon melegét, egyszerűen lehetetlen megfogalmazni. És ezért is szeretek utazni egyedül, nem utazási irodával, meg nem is mással. Mert gondoltam egyet eljöttem ide, olyan szép helyeken jártam, hogy szerintem az ismerőseim ismerősőseinek az ismerősei se jártak és nem is fognak járni ilyen helyeken és ebbe ez a szép olyan helyen eszel meg egy vacsit vagy iszol meg egy sört, ahol még reggel te se gondoltad. Többre tartom az ilyen helyeket, mint mondjuk egy Bruxellest vagy egy Hágát. Ide érdemes volt eljönni. Sajnos a napnyugtát nem tudtam megvárni a tömegközlekedés így este fele nem az igazi, de jobb is volt mert, ahogy felszálltam a vonatra 10 percre rá elkezdett esni az eső. Emiatt viszonylag hamar, már 10 órakor megérkeztem a fővárosba. A piros lámpás negyedre nem voltam kíváncsi már. Inkább elmentem kaszinózni egyet. Szerencse most is, mint általában engem pártól és a szerény kis 5 eurómból csináltam 25-öt egy óra alatt. Azért csak ennyit, mert ugye túlzásokba nem esünk. A tegnapi meg a mai nyeremény összesen 60 euró volt, ami már szép pénznek számít szerintem, így magyar szempontból. Bár ha arra gondolok, hogy az egyik játékgépnél 10 percet voltam és az úriember mellettem 7 perc alatt bukott el 150 eurót, hát mit mondjak nem, hogy adta volna nekem… Hazafele menet felhívtam az én édesapámat és megnyugtattam, hogy haza fogok tudni menni, mert játszottam el az összes pénzemet, sőt még nyertem hozzá. Visszaérkezve fürdés és alvás. /Amszterdam Antwerpen másfél óra első osztályon 80 euró/

Reggel csak úrias kelés reggel fél 9kor. Rendbe szedtem magam irány reggelizni és már 9.20kor kint is voltam a pályaudvaron, pedig még csak nem is siettem, mert nem tudtam, mikor megy vonat Bruxellesbe. Kellemes meglepetésként ért, azt ahogy megláttam 9.26kor indul egy intercity. Fel is pattantam rá. Éppen az Ic-n ülve írogatok most ide. Azon gondolkodom, hogy leszálljak e Antwerpenbe és megnézzek néhány szép épületet, vagy menjek tovább a belga fővárosba. Szerintem le fogok szállni, mert Bruxellesbe jelenleg, ami érdeke az a marha nagy templom, meg az idegenvezetés az Eu parlamentbe és mivel ez 15kor kezdődik és most még csak 10 van, időm mint a tenger.

Ahogy egyre közeledünk Antwerpenbe egyre jobban megkérdőjeleződik bennem, hogy leszálljak, de amikor eljött a döntő pillanat, azért a lábam útnak eredet és sajna mennem kellett vele. Tudjátok mi az érdekes? Akárhova megyek, mondhatni, hogy majdnem minden eshetőségre felkészültök, ha nem hagyom otthon vagy nem hagyom el. Ezen a kiránduláson kétszer történ olyan, hogy igénybe akartam venni olyan szolgáltatást, ami minden pályaudvaron létezik. Az egyik a Den Haagba a Turist Information a másik itt Antwerpenben a csomagmegőrző. Szerintetek volt? A görcsöt. Most, ahogy becheckoltam láttam a táskám súlyát. 13.4 kg volt plusz a válltáskám, ennyivel rohangáltam Antwerpenbe. Kicsit néztem ki úgy mint egy hulla mire visszaértem a pályaudvarra. Na de a nyavalygáson kívül a városháza és a főtér gyönyörű volt. Ráadásul itt található Belgium legszebben feldíszített és egyben a világ egyik legszebb katedrálisa. Tényleg nagyon szép volt, főleg a Mária szobor, ami aranyozott volt és a palástján gyémántok voltak. Azt még érdemes tudni, hogy Antwerpen bonyolítja a világ gyémánt kereskedelmének a 70%-át. Jó mi? Hát igen a Zsidó negyedben, ami egyben a Gyémánt negyed is (mily furcsa) telis – tele van ilyen boltokkal. A legolcsóbb gyűrű is 500 eurónál kezdődik, de láttam olyan szépséget, aminek az ára 2500 euró volt. A városba van egy nagyon aranyos közlekedési eszköz. Óránként indul és kiköpött olyan mint a régen a vadnyugaton a Postakocsik voltak csak itt a tetején is lehet utazni. A pályaudvar meg egyszerűen kész volt. 4 emeletes. Négy szinten mentek a vonatok és vagy itt volt vagy Den Haagba, de volt még egy plusz szint ahol a villamosok mentek, ez mégiscsak Hágába volt. Rip-ropsz el is ment 2 óra azzal, hogy itt voltam. Indulás a vonathoz. 30 perc alatt meg is érkeztünk Brüsszelbe. Itt végre volt csomagmegőrző, mondjuk csúnya lett volna ha cipelnem kellett volna végig. Gyorsan leadtam és aztán szinte már majdnem futva át hegyen vízen egészen az Európai Parlamenthez épp, hogy csak odaértem háromnegyedre. Mindenki szépen kapott egy ilyen auditor egy fülhallgatóval. Először felvittek minket a 4.re, ahogy megnézhetünk, azt a 35 méter magas kompozíciót, ami az Eu eszméit hivatott szimbolizálni. Ezután elvittek minket az ülésterembe, ahol ülésezni szoktak a honatyák, köztük a mi országunkból delegál Energetikai Miniszter is. Itt egy elég hosszú ismertető volt, hogy mi és hogy történik. Őszintén nem volt valami érdekfeszítőt. Aztán jött a csodálkozás. Itt vége is volt a idegenvezetésnek. Ennyi! Kicsit csalódottan elindultam azon Múzeum felé, ahol dinók vannak. Ez is zárva. Így maradt a Katedrális, amit még úgy se láttam belülről. Jaj szóljatok már rám a legfontosabb dolgot majd kihagytam. Egyszerűen nem fért az agyamba, hogy mi történhetett a Parlamentnél, mert annyi rendőrkocsi, rohamkocsi, teljesen felfegyverkezet rendőrök voltak pajzzsal, hogy nem tudtam elképzelni mi történ vagy milyen méltóság fog itt erre járni. De rengeteg rendről mindenhol, még a Luxembourg vasútállomáson is ami tőszomszédságába van a Parlamentnek. Na arról nem is beszélve, hogy szögesdrótok szintén mindenütt, szinte hermetikusan le volt zárva a Parlament. Aztán ahogy kijöttem akkor eset le, hogy szeptember 11-e van ma. Ahogy körbenéztem a katedrálisba elindultam a Grand Place-höz, mert oda a múltkor csak este jutottam el és gondoltam az készítek pár képet világosban is. Itt is rendőrök ilyen batár csapatszállítókkal. Az egyik sarokba csak 2 ilyen kocsi posztolt 13 rendőrrel, de az átellenes részén a térten még 5 ilyen kocsi kb. 30 rendőrrel. Jó mi? Kicsit vannak csak bekaksizva. :D Bár azért remélem épségben hazajutok. Majdnem kihagytam a látnivaló közül a pisilő kisfiú, ami elvileg Bruxelles jelképe. Nagy nehezen megtaláltam, amikor jött a döbbenet, hogy ez a szobor nem nagyobb 50 cm-nél, olyan picit volt, hogy a fényképezőgépnek ki kellett használni mind a 4x nagyítását és így adott ki egy teljes képet. Amint ezzel végeztem elérkezett az idő ahhoz, hogy elinduljak vissza az állomásra és felvegyem a cuccomat, mert lassan 18.36, ami azt jelentette indul a vonat Charlorai-ra. Midi pályaudvaron, valamilyen oknál fogva álltunk 20 percet, de végére sikerült leredukálnia 10 perces késésre. Ennek az volt legalább a jó oldala, hogy nem kellett várni a buszra, ami a reptérre vitt. A reptéren a checkolás gyorsan megvolt, a határőr bácsinak viszont sehogy sem sikerült elmagyarázni, hogy adjon már egy pecsétet az útlevelembe. Ezután a szokásos helyen sikerült elköltenem az utolsó euróimat is. Vettem egy citromos mustárt és egy citromos lekvárt. Néha kell a változatosság nem mindig csak pia és csoki és mivel még mindig maradt 5 euróm azt kivételesen jótékony célre fordítottam és bedobtam az UNESCO gyűjtőjébe. Viszont szomorúan tapasztaltuk ezután, hogy a repülőgépünk 20 perces késéssel érkezett, amit sehol nem írtak ki, így csk vártunk vártunk. Magyarországra érve a beszállással és egyéb dolgokkal együtt a késésünk 40 percre nőtt. Így csak hajnali 0 óra 40kor sikerült kiérem a poggyászátvétel után.

         Ahogy várnám, hogy a szüleim a nyakamba boruljanak, hogy a kisfiúk hazaért, ehelyett nem találtam senkit itt. Keresgélés és idegesség után rájuk bukkantam a parkolóba. Elvileg nem tudták, hogy Ferihegy 1-en vagy 2-ön landolok, de szerintem, ha akarják akkor megtudhatták volna, mivel csak be kell menniük a terminálba és megnézi az érkező repülők menetrendjét. Az enyémnél érdekes módon ki volt írva, hogy 30 percet késik, de hát nem igazán akaródzott kiszállniuk a kocsiból szerintem. Na de mindegy ez legyen a legnagyobb probléma az egész utam során. Kecskemétre viszonylag hamar leértünk és egy kis mesélés után a szobatársaimnak már hajnali fél négykor le is tudtam feküdni.

Összegezve az egészet szerintem nagyon jó volt. Bár nagy nagy köszönettel tartozok a Holland Casinonak Amsterdamba, mert ha nem segít hozzá 60 euróhoz, akkor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy alakultak, ugyanis a legnagyobb és legjobb élményeket három helyen szereztem, ebből kettő köszönhető a nyereménynek.

Azonnali indulással Antigua 115€!! Menni akarok :(

Görögország

AΘHNA, ΘΕΣΣΑΛΟΝΙΚΗ,

ΠΑΡΑΛΙΑ, ΛΑΠΤΟΚΑΡΥΑ

Αθηνα Θεσσαλονικη Παραλια Λαπτοκαρυα γυρος Κατερινυ ΕΛΛΑΔΑ Ó édes Istenem, mily régen vártam ezt a napot és végre eljött! Régen volt, talán igaz se volt, amikor 3 hónappal ezelőtt megrendeltem ezt a csodálatos repülőjegyet Budapestről Θεσσαλονικηbe. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak az én drága nagyikámnak, aki segítsége nélkül nem jöhetett volna létre ez az utazás! Köszi!

         Szerda reggel, hajnalban fél négykor csörgött az összes telefon, rádiós ébresztőóra biztos, ami biztos alapon. Utolsó simítások és egy jó kis hideg zuhany, hogy el ne aludjak. Hát igen az alvás luxus nálam. Az elmúlt 50 napban napi 5-6 óránál nem igazán aludtam többet, de sajna ez ki is bukik majd az utazás alatt L. A munka az munka!. De megérte, mert most kaptam meg a fizetésem, ami 17 napért több mint 100.000ft.

Na szóval szépen lassan elindultam a busz felé, majd Zuglón átszállva vonatra Ferihegy 1-nak vettem az irányt. Szép lett az új megálló, amit építettek vagyis inkább figyelem felkeltő az egyszer biztos. A másik, ami biztos, hogy Ferihegy 1 tényleg a fapados járatoknak van kitalálva. Össze sem hasonlítható 2A-val vagy a 2B-vel. Olyan egyszerű, Akkor a Heathrow-ról ne is beszéljünk. Lassan le kéne szoknom arról, hogy indulás előtt 2 órával vagy még hamarabb kiérjek, mert a checkolás után annyi szabadidőm marad, hogy egyszerűen nem tudom, hogy eltölteni és ilyenkor egy perc rengeteg időnek tűnik, hátha még van belőle 90. De nagy nehezen csak eljött az indulás ideje.

Mennyire örömteli volt az a pillanat, amikor a cabin crow valamint a kapitány nem csak angolul, hanem magyarul is elmondta a dolgokat. Ja és mégse kényelmetlenek a fapados járatok, csak azoknak, akik az átlagosnál több súllyal vagy magassággal áldott meg az Isten. Ráadásul nem is drágák a cuccok, amiket lehet venni a repülőn egy szendvics 3 euro fél liter víz pedig csak 2 euro. Azért mondom így, hogy csak mert a földön a váróterembe dupla ennyibe kerülnek!

Lassan már mondhatom azt, hogy kezdem megszokni a repülést. Vagy csak a krónikus alváshiány miatt aludtam el szinte rögtön a felszállás után. Így hát elég hamar meg is érkeztem Θεσσαλονικηbe. Útlevél vizsgálat kicsit döcögős volt a poggyász átadásról ne is beszéljünk. DE! Ha Ferihegy 1 egyszerű repülőtér volt, akkor ez egy tanyasi füves leszállópálya J. Szerencsére egyszerű jellegéből adódóan percek alatt ki lehet találni, nem úgy, mint egyes repterekről. Kint nagyon hamar meg is találtam a 78-as buszt, ami a pályaudvarra vitt és csak 60 cent volt a buszjegy 40 percnyi utazásért. Ebből a következtetésből kiindulva gondoltam a helyjegy se lesz drága mulattság az IC-re így hát vettem egyet. Nem gyengén lepődtem meg amikor a pénztáros 7.60-at kért tőlem. Egyszer élünk alapon kifizettem. Amúgy, azért is mentem ezzel a vonattal, mert egy órával hamarabb indult, mint a következő gyors vonat. Na de a poén! Fél órát késett és amikor megláttam leginkább egy nálunk használatos szutykos gyorsvonati kocsira hasonlított az A osztály kívülről! De amikor felszálltam ért pár meglepetés. A kalauz épp akkor kezdte el a székeket a menetiránnyal megegyező irányba fordítani. Na nehezen elindultunk Κατερινυ felé. Mikor elértünk a városhatárt akkor ért még meglepetés, meg nem is. Elkezdett egy hölgy először újságokat, majd teát, kávét, sütit stb. osztogatni. Mos már értettem, hogy miért volt olyan magas az ára a helyjegynek. Κατερινυbe 45 perc alatt érkeztem meg. Egy 80 centes buszjegy megvásárlása után egy direkt szaunnának tervezett buszra szálltam, ami az 1-es jelzést viselte és irány  Παραλια. A buszon láttam két olyan magyart, akikkel egy repülőn jöttünk, sőt még egy 78-on is viszont ők vonattal jöttek. Kérdés, hogy jutottak el A-B-be, ha nem vonattal jöttek ugyanannyi idő alatt mint én?! Ez már költői kérdés marad.

         Első dolgom volt Παραλιαn egy γυροςt enni! Egy normális γυροςt, amire már egy éve vártam és most várhatok még egy évig… L Annyira finom volt, de annyira finom, hoyg ha rágondolok még mindig libabőrös leszek. Aztán egy gyors terepfelmérés után , hogy miből lehet bizniszt csinálni, vettem egy telefonkártyát és felhívtam Nagyit, hogy megköszönjem a segítségét.

Irány a Tenger! Milyen jó meleg volt! Kis fürdés után egy kis alvás a beachen aztán megint egy kis fürdés majd megint egy kis alvás és így telt el a nap maradék része. 7 óra felé, mikor már normálisan megszáradtam nyakamba vettem a város, hogy szerezzek egy jó kis karkötőt ahelyett, amint sikeresen elhagytam. És jelentem a második boltnál sikerült is vennem egy jó kis playboyosat.

Majd buszra szállni elmentem Κατερινυ központjába hisz, ha belegondolok hányszor is? Kb 4-5 nyaraltunk Παραλιαn és még soha nem voltunk itt. Mondjunk annyira nem is nagy durranás, de hát egyszer látni kell, mert már nagyon idegesített, hogy nem tudtam mi van arra felé. 20 óra környékén járt az idő így úgy gondoltam, hogy lassú sétával elindulok visszafelé, mert jó sokat jöttünk a busszal a pályaudvartól és azt reméltem, hogy kb 1 és fél vagy akár két óra is az út gyalog. De hát elszámítottam magam! Nem kicsit nagyon! 50 perc alatt értem vissza kerülővel, bementem két boltba is és plusz kb 10 percet időztem egy misénél, mert az egész környéken azt lehet hallani így már kíváncsi voltam mi lehet ez a nagy cécó. Jelenleg már 2 és fél órája dekkolok a vasútállomáson és olyan álmos vagyok hogy lassan lefordulok a padról. De kitartás mert elvileg 10 perc és itt a vonat, ha nem késik.

Görögországban háromfajta vonat van vagyis a késésüket ismerve. Az egyik amelyik pontosan jön, nem írnak ki késést, de ez is kb 10 percet késik. A másik amelyik csak 15 percet késik ezek kb 18-23 percet késnek ténylegesen. És van a harmadik fajta a nagyon ügyesek. Ezek képesek 35-40 perces késésre Θεσσαλονικη felől, amikor Θεσσαλονικη és Κατερινυ között a menetidő 44 perc. De mielőtt filóznátok, hogy máshonnan jön szólok, hogy nem ezek Θεσσαλονικηből indulnak…

De sajna a vonaton se tudok sokat aludni hisz a menetidő 5 óra és 44 perc. És én naiv, már megint! Azt hittem a vonaton szépen elfekszek és legalább kényelmesen alszok. Csak azt nem vettem számításba, hogy tele lesz a vonat és szó szerint rimánkodni kellett azért, hogy vegye már le a lábát a székről, mert már nincs több ülőhely az első osztályon. Nagy nehezen sikerült leülnöm és kb fél egykor sikerült is elaludnom, mert állandó veszekedések voltak a kalauz és a jónép között. Még mulatságos is lett volna, ahogy kalauz csak mindig annyit hajtogat elá elá, mert nem voltak képeset az első osztályról a másod osztályra menni azok akiknek nem oda szolt a jegyük.

Legközelebbi emlékem az órám ébresztése, mert már csak 10 perc van hátra és megérkezünk Αθηνα Larissa pályaudvarára. Nem tudom, hogy hogy, de sikerült behoznia fél órás késést a vonatnak.

Első utam az Akropoliszhoz vezetett volna gyalog, de első nekifutásra sikerült eltévednem vagyis homlokegyenest a másik irányba indulnom. Így hát mérgembe metróra szálltam. Emiatt viszont sikeresen ott voltam nyitás előtt 70 perccel, de ennek is volt jó oldala hisz gyönyörködhettem a napfelkeltében, ami egész kivételes látvány volt így Αθηνα felett. Utána, pedig egyetértésem jelekén a helyi csöveseket utánozva én is lefeküdtem egy sziklára és aludtam 8 óráig. 8 óra előtt nemsokkal a pénztár felé vettem az irányt, hogy megkezdjem a mai nap végeláthatatlan programját. /Jelenleg mikor ezt a kis memoáromat írom 19 óra 30 perc van és várom a naplementét Αθηνα feletti kis dombon a kilátás meseszép. Egész Αθηνα a lábaid előtt hever. Szóval 19 óra és 30 perc van, de még mindig van hátra 4 óra a vonat indulásig és 4 és fél óra hogy végre alhassak egyet, pedig már reggel 5 óta fent vagyok ami 18 órát jelent idáig/ Kis sorban állás után nem kis meglepetés ért engemet. Szóval a pénztárnál nemzetközi diákigazolvány híján megpróbálkoztam diákjegyet kérni. A hölgy elkéri a rendes diákomat. Nézi, nézi, nézi majd megkérdi, hogy mely országból szalasztottak. Mondom neki hát, hogy Hungary. Mire ő, hogy ingyen bemehetek! Mondanom sem, kell ugye hogy mennyire örültem ennek a meglepetésnek, amit az én drága görög kormányom adott énnékem. A nap végére szépen lassan kiderült, hogy egyik múzeumba se kell belépőt vennem, mivel főiskolás vagyok. Úgyhogy múzeumról múzeumra jártam, de csak oda mit ténylegesen érdekelt. Na jó volt egy amibe csak azért mentem be, mert már nagyon melegem volt és wc-znem is kellett, de azért itt is akadtak szép dolgok. Tehát újra visszatérve az első megálló az Akropolisz volt. Őszintén szólva kicsit csalódtam benne, nagyobbra emlékeztem vagyis úgy nagyobbra, hogy több épület van rajta arról nem is beszélve, hogy most újítják fel a Phantetont és a bejárati kaput. Fel vannak állványozva darukkal megspékelve, kerítéssel körbekerítve és hát így nem valami szemet gyönyörködtető látvány. Normális fényképet se lehetet róla készíteni, de a látvány mindenért kárpótolta az ember. Plusz még az Akropolisz Múzeum is be volt zárva, mert elvileg építettek len egy új sokkal jobb múzeumot, amit 2004-ben kellett volna átadni az olimpiára az útikönyvem szerint.

Ezzel a lendülettel miután befejeztem az Akropoli megnézését elindultam lefele a múzeumba. Hát nem kicsit döbbentem meg, amikor azt tapasztaltam, hogy még most se volt kész a múzeum. Úgy látszik nagy fába vágta a fejszét Αθηνα önkormányzata.

Hát mivel ez a program nem jött be, így elindultam a Plakán keresztül megnézni az Olümpiai Zeusz templomot. Αθηνα-ban egyetlen egy probléma van, amivel itt szembesültem először. Minden ásatáson vagy már feltárt régészeti helyen telis tele van templommal épületekkel vagy legalábbis neveikkel és mikor meglátja az ember hát igen nap képzelőerő kell néha, hogy azt lássam, ami oda van írva. Szóval ilyen ez a Zeusz templom is.

Innen tovább haladva félkörben elértem a Kallimarmaro Stadion azt a szép nagy patkó alakút, amibe már kiskoromba is futottam, sajnos ezt már így nagy lóként nem tehettem meg, mert le volt zárva. Így csak kívülről csodáltam. Amúgy a stadiont 2337 évvel ezelőtt építették Panathéna játékok számára. Már lassan dél körül jár az idő, de már most annyira meleg van hogy nagyon!

Lassan elindultam a Benáki Múzeum felé, mert elvileg nagyon szép arany ékszerek és tárgyak találhatóak ott. Útközben tettem egy kis kitérő a Nemzeti Parkba, amire lehet azt mondani, hogy Αθηνα közepén helyezkedik el. Ide járnak az emberek pihenni, kikapcsolódni. Tapasztalatból mondom, hogy annyira nagy nyugalom van ott és közepén egy kis állatkerttel, ahol csak házi állatok vannak. Meg az a tücsökcirpelés, mintha nem egy világváros közepén járnál. Ahogy haladtam a múzeum felé a kitérő közbe még jobban kitértem, hogy lássam az Elnöki Palotát. Hát a sok katonán és szép magas fákon kívül nem sokat lehet látni belőle. Jól el volt dugva. Így hát vissza a parkba. Ahogy nagy nehezen átvágok a dzsungelen végre elérkeztem a Benáki Múzeumba.

Rengeteg arany tárgy található itt főleg a Éviai, Thébai és Thesszáliai kincstárban. A legszebbek azok a arany koszorúk voltak, amiket az ember buksijára helyeznek, nagyszépen megmunkált falevelekkel. Itt találhatók még a híres El Greco festményei is. Valamint volt kép nagyon szép fogadószoba, így nevezték őket. Ezeket gazdagon díszítették arannyal, fa faragásokkal és festményekkel. Sajna az idő előrehaladtával nekem is indulnom kellett, mert lassan egész lesz és egészkor van őrségváltás itt nem messze a Parlament előtt. Pedig olyan jó hideg volt itt. Szóval irány a nemzeti park határvonala mellett egészen a Sytagma térig, ahol a Parlament áll.

Mit ne mondjak elég vicces dolog volt. Van egyfajta menetelési módszerük az egyszer biztos. Arról nem is beszélve, hogy evzónokat az éppen aktuális szolgálatot teljesítő katonák közül kerültek ki a legmagasabbak és a legszebbek. Vicces volt, hogy némelyik alig fért bele a kis őrbódéjába. Ahogy körbenéztem a téren láttam, hoyg van egy szép nagy sétálóutca. És hát miért ne elindultam rajta szétnézni. Sok négeren kívül, akik különböző márkájú táskákat árultak nem igazán volt említeni való. De ahogy elértem az utca végét ott található a Szelek tornya és a Római fórum.

Itt jött elő megint az, hogy 10 neves épület található itt az útikönyv szerint. De csak a Szelek tornya és az Athéné kapuja emelkedett ki a földből. A többi szinte mind vele volt egyenlők. De azért szép és hangulatos, ahogy a romok között járkál az ember. Innen meg már nem volt messze az Agora, így hát elnéztem oda is.

A nap már jóval túlhaladt már a déli órákon így a hőség kezdett elviselhetetlenné. De mivel több dobásom nincsen így mindent tartalékot bevetve elindultam az Agora Múzeumba, ami egy tök jó épület, megvan minden része és a tárgyak is elégé érdekesek. Azok vannak itt kiállítva, amit itt az agorai ásatásokon találtak meg. Utolsókat rúgva nekilódultam körbenézni a környéken. A legszebb Hephaisztosz temploma volt, ami egyben Görögország legépebben maradt temploma. De annyira meleg van!! Kibírhatatlan így irányba vettem egy fát, ami alatt egy hívogató pad volt. Lefeküdtem rá és aludtam vagy másfél órát. Hát nincs is jobb mint egy tucat több ezer éves emlékművek között húzni a lóbőrt 40fokba egy árnyékban a padon… Hát az ébredés már nem volt ennyire kellemes, mert újra neki kellett vágni a tűző napnak és Αθηναnak. Az irány a Monastiraki metróállomásnak vettem, ahonnan egyenesen a Nemzeti Régészeti Múzeumba vitt az utam.

Kis keresgélés után sikerült is megtaláltam! Na ez az a múzeum, aminek a tartalmára nagyon sok metropolisznak a múzeuma irigykedve tekint. A legszebb kiállított tárgya a színtiszta, gyönyörűen kidolgozott mükénéi maszk. Itt található még egy nagyobb gyűjtemény a kükládikus művészetből. Ezek életkora átlagosan 5500 év. Valamint láttam még nagyon nagy szobrokat. Jó nagyokat! Némelyik simán háromszor, négyszer nagyobb lenne, mint én, ha meglenne minden része csak hát az ilyen szép nagyoknak általába vagy a feje vagy valamelyik testrésze van meg. De így is amiknek meg volt mindene az is, átlagosan 2 méternél kezdődött. A múzeum bejárása legalább 2 órát vett igénybe, nem csak azért, mert nagyon szép kiállítási anyaggal rendelkezik, hanem azért is mert hideg volt bent :D De mivel minden jó egyszer véget ért és kezdett még csak délután 4 óra felé járni az idő így elindultam kifele és még mindig ki… meleg volt kint. Mivel volt még kábé két három óra felesleges időm, ezért hát hirtelen felindulásból gondoltam, hogy miért ne nézzük meg Αθηνα méltán hírem Pireuszi kikötőjét. Irány metró! A végállomása pont a kikötőbe volt, mégpedig azon részén, ahol az igazi nagy hajók kötöttek ki. De ugye, mivel nem nagyon szeretem a szokványos dolgokat, ezért egy metrómegállóval hamarabb leszálltam. Innen elvileg nem messze kb 1km-re volt egy gyönyörű szép öböl. Gondoltam sétálok egyet. Leszállás után elindultam az orrom után mivel sajnos lementem a térképről. És mivel kivétel erősíti a szabály persze, hogy a mai nap immár már másodszor indultam el csípőből másik irány. Emiatt egy nagyon nagy kerülő, egy domb megmászása árán kijutottam a metró végállomásnak. Hát nem jó?! Ja és még mindig meleg van! Na, de láttam legalább szép nagy, sőt nagyon nagy hajókat. Majd egyszer ha lesz rá pénzem akkor tán fel is szállok rá! Sajnos a kerülővel viszont jó kis időt vesztettem, így ahogy ki értem a kikötőbe szinte rögtön szállhattam is metróra és indulhattam el Αθηνα hegye, a Likávitosz – hegy felé. Ez Αθηνα közepén található egy 200 méter magas domb körülötte csak a síkság ez pedig ott árválkodik.

Metróról leszállva a közelbe volt a War Múzeum, ami ugye hadtörténettel foglalkozik és csomó kiállítási tárgyba be lehet mászni fogdosni. Nem utolsó sorba érdekes is. Csak egy probléma volt vele. Hiába világos volt még, de azt nem vettem számításba, hogy a múzeumok nincsenek nyitva este 7ig. Megmaradt jövőre, hogy legyen mit akkor is nézni. Így hát a még mindig nagy melegben elindultam felfele a 200 m magasan lévő templomhoz, mert a kis bucka tetejére építettek egy kis templomot, haranggal. Igaz megy fel oda fogaskerekű is, amit hát még jó, hogy kihasználtam, de még oda is fel kellett gyalogolni, ami cirka 20 percet vett igénybe, nagy melegben. Komolyan legalább volt vagy 35 fok.

Jelentem, azért sikerült felérnem nagy kínlódások árán! Ahogy felértél, kimész a szélére és előtted van a tenger és Αθηνα. Érted Αθηνα a lábaid alatt hever!! Gyönyörű látvány volt. Hát még amikor ment le a nap, ahogy az ég sárgássá, majd narancssárgává változott és eltűnt a főváros szegélyező hegyek mögött. Nagyon szép látvány volt. És, ahoyg közben szépen lassan folyamatosan világították ki az épületeket, az utcákat, az Akroppoliszt! Meghatódottságom közepette kénytelen voltam elindulni lefele, mert már fél kilenc környékén járt az idő és a vonat, pedig éjfélkor indult, de közbe, azért még egy két művészi képet el kellett lőni az Akropliszról.

Az éjszakai Αθηνα látványától felbuzdulva, elindultam lefele és meg sem álltam a metró állomásig. Felszállva rá elmentem az Akropli megállóig, ami pontosan az Akropolisz háta mögött van. Hát a kilátás nem volt valami szép mivel a domb is amire épült és a körülötte lévő fák is tekintélyes rész eltakartak a Phantenonból. Emiatt egy szép nagy félkörívet tettem meg az Akropolisz balra eső részétől egészen az Agoráig, ahonnan meseszerű kilátás nyílt, mind a világ egyik csodájára, mind pedig a Hefaisztosz - templomára. Itt sikerült szert tenni a legkedvesebb ajándékra, amit magamnak vettem Görögországba. Mégpedig egy Bud Spencer és Terenc Hill „eredeti dvd-re”! Hát nem jó?! Miután kifényképezkedtem magam és ettem egy gyros elindultam a pályaudvarra, mert már közelgett az indulás ideje. Igaz az állomáson kellett egy picit, 1 órát  várni, de egész kellemesen telt el, mert volt egy váróterem 1 osztályú utasok számára, ami szépen ki volt festve és volt benne légkondi, mert hiába este 11 órát elhagytuk, de még mindig meleg és füllett volt a levegő.

Lassan elérkezett ennek a napnak is a vége. 23 óra 54 percet írunk és már csak 1-2 perc van a vonat indulásáig. Megint sikeresen zártunk egy napot. 4 és fél óra alvás után 20 órán keresztül sétálni menni, menni és menni a nagy melegben nyugodtan hajthatom a fejem nyugovóra a vonaton. De azért ott motoszkált a fejembe, hogy 5 óra kényelmetlen alvás után ismét fel kell kelni és szállás kell keresni.

Reggel 5 óra 40 perc környékén meg is érkeztem Κατερινυ és majdnem a vonaton is maradtam, egy sprint árán és sok ember fellökésével sikerült leszállnom még mielőtt elindul a vonat. Buszra vártam egy 40 percet, de közbe legalább kinyitott a pék és tudtam venni egy kis kaját majd 20 perc szunya a padon és már jött is a busz. Átérve Παραλια-ra pont akkor kelt a nap így egy két nagyon szép képet sikerült is készítenem.

Lassan már 8 körül járt az idő és így elindultam szállás keresni. 6 helyen vettem elő a szinte már perfect angol tudásomat és kérdezgetem az öreg bácsikat, hogy van e náluk szabad hely. A 6ből 5nél telt ház volt, végül is mire számítottam augusztus utolsó hétvégéjén, a maradék egy pedig nem adta ki egy főre a szállást. Így nem volt mint tenni ettem egy gyrost és felszállva a buszra, majd átszállva vonatra megérkeztem Λαπτοκαρυα, ahol tavaly nyaraltunk. Megkerestem azt az utazási irodát, ahol egy éve kalauzoltak minket és szerencsére tudott szállás adni nekem. 30 euróért. De ebbe a vicces az, hogy 3 embernek is 30 euro és két embernek is 30 euro. Jó mi?! De nézzük a jó oldalát! Végre tudtam fürödni egyet és lesz éjszaka plafon a fejem felett. Ja és kismotorral vittek a szállásra, arra a szállásra, ahol tavaly laktunk.

10 óra volt mikor sikeresen elfoglaltam a kuckómat és megfürdöttem. Az elmúlt két nap napi 20 órai túráját és az az előtti 40 munkanap stresszét, fáradtságát, gondoltam én már megint naivan, hogy 1 óra alvás csak elég lesz és utána irány a strand egy kis fürdésre. A telefont be is állítottam 11 órára. Szerintetek felkeltem rá? Ja persze! Jó vicc!! A fene enné meg! Este 6 órakor ébredtem fel magamtól, este hatkor. Úgy hogy a telefon ott volt mellett és egyszer kipróbáltam, hogy ha nem nyomják el magától 2 órán keresztül 9 percenként ébreszt! És nem ébredtem fel rá! L Hát igen egy picit ideges voltam tőle, de hát ez van. Egy picit tv-ztem és akkor láttam milyen nagy tűz van görögbe. Igazából semmit nem tudtam kivenni belőle csak annyit hogy a helyzet καταστοδυ. Megvártam míg a nagy meleg elvonul ez olyan este 8 környékét jelentette és nyakamba vettem a várost. He he az üdülőtelepet. Gyrost ettem, vásárolgattam, egy Druida nevezetű boltnál nagyon jó fajta zenét hallgattam és ahogy most közhallásra bocsátottam a muzikát kiderült, hogy ez a Goa. Egy jó kis drogos zene. Jaj tényleg itt történt meg tök aranyos dolog. Állok az egyik ékszerboltnál. Kijön az eladó. Köszön, persze én is visszaköszönök. Aztán kérdez valamit görög, amit én nem értek és azt mondtam neki, hogy ohi, ami nemet jelent. Aztán megszólal oroszul, mire én mondom, hogy nyet. Ezen már ő is nevetet és kérdően nézett rám, hogy akkor most melyik nyelv. Én meg gonoszan mutattam neki, hogy próbálkozzon még, de azért megmondtam neki hogy hungarian. Erre ő mélyen elgondolkozva 5 mp után előrukkolt ezzel: Jó estét, kívánok! Ekkor kész voltam.

Nagy nehezen rávettem magam, hogy előttem áll még egy rohanós nap, valamint utána Erdei Ferenc konferencia, úgyhogy nem igazán kéne elmenni discoba. Ennek hatására a szállás felé vettem az irányt. Ez már olyan este 11-12 fele lehetet. Mondanom se kell, hogy 10 perc után már aludtam is, ahogy ágyba kerültem.

Reggel. Hát igen elérkezett ez a nap is amikor itt kell hagynom a kedvenc országomat, de még visszatérek! Sok lehetőség közül, azt választottam, hogy reggel 8kor keltem, nagy nehezen. Aztán a szobát összepakoltam és a kulccsal irány az utazási iroda. Ezután felszálltam a fél 10-es vonatra és Παραλιαig meg sem álltam.

Itt tettem meg életem legfontosabb döntését. Ettem egy gyrost! Aztán a maradék eurót szépen elköltöttem karláncra és bőrövre. Irány Θεσσαλονικη!

Θεσσαλονικηba volt időm bőven várost nézni. Csak egy probléma volt. Nem tudtam mit kell nézni és hol?! :D Így egyetlen emlékemre hagyatkoztam a tengerparton álló bástyára. Azt is csak tök véletlenül találtam meg. Megyek a buszon és ahogy megyek véletlenül jobbra néztem és épp akkor haladt el a busz egy mellékutca mellett aminek a végén ott virított az épület. Azért ehhez mázli kell! Több se kellett leszálltam a buszról és közelről megnéztem magamnak, hogy hogy is néz ki és úgy nézett ki, mint amilyennek emlékeimbe megmaradt. Mivel még nagyon nagyon sok időm volt még a gép indulásáig ez kb 6-7 órába mérhető, így gyalog elindultam a tengerparton a napon, hogy már csak azért is az utolsó nap utolsó óráiba a gatyámból tudjam csavarni az izzadságot. De, mint mindig a látvány most is pótolt, ezért a ici picike kellemetlenségért. Amikor meg már nem bírtam kerestem egy parkot elővettem az én ki törölközőmet, levettem a pólómat és lefeküdtem aludni. Vagyis hát aludtam volna, ha az izzadtságra nem jöttek volna a legyek és a bögölyök és nem csipkedtek volna a őrületbe. Így hát kb 10 perc után feladtam a csatát, amit a rovarokkal (és közbe megjelentek a hangyák is) vívtam és gyalog tovább álltam. Kábé 2 utcányira, ahol ismét volt egy tengerre néző park és nem tudtam kihagyni egy kis pihenés céljából. Majd mikor már közelgett a repülőgép indulásának az ideje elindultam megkeresni még is hol áll meg a repülőtérre tartó busz, mert azért a sétafikálás közbe kicsit eltévedtem. Olyan hamar megtaláltam és pont jött is, hogy a repülőgép indulása előtt már 4 teljes órával kint voltam a repülőtéren. De legalább légkondis volt nem kellett elviselni az a fülledt meleg levegőt. Kis várakozás és nem kis idegeskedés árán végül már lehetet checkolni és bemenni a Duty Freebe. Mert ugyanis az történt, hogy a görög kollégát valamiért elfelejtették kiírni a Budapestre tartó repülőgépet. Volt egy magyar aki el is ment megkérdezni, hogy még is mi a helyzet és vagy nem jól tudott angolul vagy átverték, de azzal a információval jött vissza, hogy a gép késéssel indul, mégpedig hajnali 2-3 fele… Na de kiderült egy órás stressz helyzet, szívinfartusok közepette, amit szinte minden magyar megkapott, hogy nem igaz, a gép pontosan indul. Bár viszont az angolokat sajnálom, mert nekik délután 4kor indult volna a repülőjük Londonba és amikor mi elmentünk 21.45kor még mindig nem volt kiírva, hogy még is pontosan mikor indulnak. Utolsó euromat sőt az utolsó centemet is elverve a vámmentes területen lassan elérkezett az idő a beszálláshoz. Bár az addig eltelt idővel is volt egy kis probléma, mert a váróterem inkább hasonlított egy óriási gyermekmegőrzőre, mint egy váróra, de hát ez van.

Magyarországra 20 perccel hamarabb érkezett a gép így egy gyors poggyász felvétel követően még a hamarabbi vonatot is elértem, amihez pontosan akkor jött a busz Zuglónál, amikor én odaértem a megállóba. Így már este 23.20kor lakáson voltam.

         Mivel minden utazásnak van egy olyan történése az utolsó pillanatban, ami felteszi az i-re a pontot, megadja a bukéját az utazásnak. Ennek is volt egy ilyen. Hirtelen a frász kerülgetet, mikor hazafele a Bosnyák téren megszólal a hangos bemondó a buszon, hogy  Busz … na mondom ha lerobbantunk itt halok meg. De nem … A busz forgalmi okokból nem tudod beállni a megállóba. Megkérjük kedves utasainak, hogy a leszállásnál fokozottan figyeljenek oda, mert balesetveszélyes. Hát mondom ilyen nincs. Ez olyan poén volt amitől teljesen meghorpadtam agyilag. A busz hátsó fara a patkától kb 2 m állt meg. Ebbe nem ez a szokatlan, hanem az, hogy pont görögből jöttem és még buszon ilyet nem hallottam. De viszont görögbe a buszsofőrök, mindent ismernek csak a megállót nem. Nekik a buszmegálló plusz mínusz 5 métert jelentet előre, hátra illetve balra. Jobbra azért nem mert ott volt a patka. És az utolsó megálló előtt bemondanak egy ilyet a 73-son Magyarországon… Kész az I-re a pont!

Azonnali németországi indulással:

Antigua 269€

Malé 169€

Kathmandu 359€