utazzunk

Görögország

AΘHNA, ΘΕΣΣΑΛΟΝΙΚΗ,

ΠΑΡΑΛΙΑ, ΛΑΠΤΟΚΑΡΥΑ

Αθηνα Θεσσαλονικη Παραλια Λαπτοκαρυα γυρος Κατερινυ ΕΛΛΑΔΑ Ó édes Istenem, mily régen vártam ezt a napot és végre eljött! Régen volt, talán igaz se volt, amikor 3 hónappal ezelőtt megrendeltem ezt a csodálatos repülőjegyet Budapestről Θεσσαλονικηbe. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak az én drága nagyikámnak, aki segítsége nélkül nem jöhetett volna létre ez az utazás! Köszi!

         Szerda reggel, hajnalban fél négykor csörgött az összes telefon, rádiós ébresztőóra biztos, ami biztos alapon. Utolsó simítások és egy jó kis hideg zuhany, hogy el ne aludjak. Hát igen az alvás luxus nálam. Az elmúlt 50 napban napi 5-6 óránál nem igazán aludtam többet, de sajna ez ki is bukik majd az utazás alatt L. A munka az munka!. De megérte, mert most kaptam meg a fizetésem, ami 17 napért több mint 100.000ft.

Na szóval szépen lassan elindultam a busz felé, majd Zuglón átszállva vonatra Ferihegy 1-nak vettem az irányt. Szép lett az új megálló, amit építettek vagyis inkább figyelem felkeltő az egyszer biztos. A másik, ami biztos, hogy Ferihegy 1 tényleg a fapados járatoknak van kitalálva. Össze sem hasonlítható 2A-val vagy a 2B-vel. Olyan egyszerű, Akkor a Heathrow-ról ne is beszéljünk. Lassan le kéne szoknom arról, hogy indulás előtt 2 órával vagy még hamarabb kiérjek, mert a checkolás után annyi szabadidőm marad, hogy egyszerűen nem tudom, hogy eltölteni és ilyenkor egy perc rengeteg időnek tűnik, hátha még van belőle 90. De nagy nehezen csak eljött az indulás ideje.

Mennyire örömteli volt az a pillanat, amikor a cabin crow valamint a kapitány nem csak angolul, hanem magyarul is elmondta a dolgokat. Ja és mégse kényelmetlenek a fapados járatok, csak azoknak, akik az átlagosnál több súllyal vagy magassággal áldott meg az Isten. Ráadásul nem is drágák a cuccok, amiket lehet venni a repülőn egy szendvics 3 euro fél liter víz pedig csak 2 euro. Azért mondom így, hogy csak mert a földön a váróterembe dupla ennyibe kerülnek!

Lassan már mondhatom azt, hogy kezdem megszokni a repülést. Vagy csak a krónikus alváshiány miatt aludtam el szinte rögtön a felszállás után. Így hát elég hamar meg is érkeztem Θεσσαλονικηbe. Útlevél vizsgálat kicsit döcögős volt a poggyász átadásról ne is beszéljünk. DE! Ha Ferihegy 1 egyszerű repülőtér volt, akkor ez egy tanyasi füves leszállópálya J. Szerencsére egyszerű jellegéből adódóan percek alatt ki lehet találni, nem úgy, mint egyes repterekről. Kint nagyon hamar meg is találtam a 78-as buszt, ami a pályaudvarra vitt és csak 60 cent volt a buszjegy 40 percnyi utazásért. Ebből a következtetésből kiindulva gondoltam a helyjegy se lesz drága mulattság az IC-re így hát vettem egyet. Nem gyengén lepődtem meg amikor a pénztáros 7.60-at kért tőlem. Egyszer élünk alapon kifizettem. Amúgy, azért is mentem ezzel a vonattal, mert egy órával hamarabb indult, mint a következő gyors vonat. Na de a poén! Fél órát késett és amikor megláttam leginkább egy nálunk használatos szutykos gyorsvonati kocsira hasonlított az A osztály kívülről! De amikor felszálltam ért pár meglepetés. A kalauz épp akkor kezdte el a székeket a menetiránnyal megegyező irányba fordítani. Na nehezen elindultunk Κατερινυ felé. Mikor elértünk a városhatárt akkor ért még meglepetés, meg nem is. Elkezdett egy hölgy először újságokat, majd teát, kávét, sütit stb. osztogatni. Mos már értettem, hogy miért volt olyan magas az ára a helyjegynek. Κατερινυbe 45 perc alatt érkeztem meg. Egy 80 centes buszjegy megvásárlása után egy direkt szaunnának tervezett buszra szálltam, ami az 1-es jelzést viselte és irány  Παραλια. A buszon láttam két olyan magyart, akikkel egy repülőn jöttünk, sőt még egy 78-on is viszont ők vonattal jöttek. Kérdés, hogy jutottak el A-B-be, ha nem vonattal jöttek ugyanannyi idő alatt mint én?! Ez már költői kérdés marad.

         Első dolgom volt Παραλιαn egy γυροςt enni! Egy normális γυροςt, amire már egy éve vártam és most várhatok még egy évig… L Annyira finom volt, de annyira finom, hoyg ha rágondolok még mindig libabőrös leszek. Aztán egy gyors terepfelmérés után , hogy miből lehet bizniszt csinálni, vettem egy telefonkártyát és felhívtam Nagyit, hogy megköszönjem a segítségét.

Irány a Tenger! Milyen jó meleg volt! Kis fürdés után egy kis alvás a beachen aztán megint egy kis fürdés majd megint egy kis alvás és így telt el a nap maradék része. 7 óra felé, mikor már normálisan megszáradtam nyakamba vettem a város, hogy szerezzek egy jó kis karkötőt ahelyett, amint sikeresen elhagytam. És jelentem a második boltnál sikerült is vennem egy jó kis playboyosat.

Majd buszra szállni elmentem Κατερινυ központjába hisz, ha belegondolok hányszor is? Kb 4-5 nyaraltunk Παραλιαn és még soha nem voltunk itt. Mondjunk annyira nem is nagy durranás, de hát egyszer látni kell, mert már nagyon idegesített, hogy nem tudtam mi van arra felé. 20 óra környékén járt az idő így úgy gondoltam, hogy lassú sétával elindulok visszafelé, mert jó sokat jöttünk a busszal a pályaudvartól és azt reméltem, hogy kb 1 és fél vagy akár két óra is az út gyalog. De hát elszámítottam magam! Nem kicsit nagyon! 50 perc alatt értem vissza kerülővel, bementem két boltba is és plusz kb 10 percet időztem egy misénél, mert az egész környéken azt lehet hallani így már kíváncsi voltam mi lehet ez a nagy cécó. Jelenleg már 2 és fél órája dekkolok a vasútállomáson és olyan álmos vagyok hogy lassan lefordulok a padról. De kitartás mert elvileg 10 perc és itt a vonat, ha nem késik.

Görögországban háromfajta vonat van vagyis a késésüket ismerve. Az egyik amelyik pontosan jön, nem írnak ki késést, de ez is kb 10 percet késik. A másik amelyik csak 15 percet késik ezek kb 18-23 percet késnek ténylegesen. És van a harmadik fajta a nagyon ügyesek. Ezek képesek 35-40 perces késésre Θεσσαλονικη felől, amikor Θεσσαλονικη és Κατερινυ között a menetidő 44 perc. De mielőtt filóznátok, hogy máshonnan jön szólok, hogy nem ezek Θεσσαλονικηből indulnak…

De sajna a vonaton se tudok sokat aludni hisz a menetidő 5 óra és 44 perc. És én naiv, már megint! Azt hittem a vonaton szépen elfekszek és legalább kényelmesen alszok. Csak azt nem vettem számításba, hogy tele lesz a vonat és szó szerint rimánkodni kellett azért, hogy vegye már le a lábát a székről, mert már nincs több ülőhely az első osztályon. Nagy nehezen sikerült leülnöm és kb fél egykor sikerült is elaludnom, mert állandó veszekedések voltak a kalauz és a jónép között. Még mulatságos is lett volna, ahogy kalauz csak mindig annyit hajtogat elá elá, mert nem voltak képeset az első osztályról a másod osztályra menni azok akiknek nem oda szolt a jegyük.

Legközelebbi emlékem az órám ébresztése, mert már csak 10 perc van hátra és megérkezünk Αθηνα Larissa pályaudvarára. Nem tudom, hogy hogy, de sikerült behoznia fél órás késést a vonatnak.

Első utam az Akropoliszhoz vezetett volna gyalog, de első nekifutásra sikerült eltévednem vagyis homlokegyenest a másik irányba indulnom. Így hát mérgembe metróra szálltam. Emiatt viszont sikeresen ott voltam nyitás előtt 70 perccel, de ennek is volt jó oldala hisz gyönyörködhettem a napfelkeltében, ami egész kivételes látvány volt így Αθηνα felett. Utána, pedig egyetértésem jelekén a helyi csöveseket utánozva én is lefeküdtem egy sziklára és aludtam 8 óráig. 8 óra előtt nemsokkal a pénztár felé vettem az irányt, hogy megkezdjem a mai nap végeláthatatlan programját. /Jelenleg mikor ezt a kis memoáromat írom 19 óra 30 perc van és várom a naplementét Αθηνα feletti kis dombon a kilátás meseszép. Egész Αθηνα a lábaid előtt hever. Szóval 19 óra és 30 perc van, de még mindig van hátra 4 óra a vonat indulásig és 4 és fél óra hogy végre alhassak egyet, pedig már reggel 5 óta fent vagyok ami 18 órát jelent idáig/ Kis sorban állás után nem kis meglepetés ért engemet. Szóval a pénztárnál nemzetközi diákigazolvány híján megpróbálkoztam diákjegyet kérni. A hölgy elkéri a rendes diákomat. Nézi, nézi, nézi majd megkérdi, hogy mely országból szalasztottak. Mondom neki hát, hogy Hungary. Mire ő, hogy ingyen bemehetek! Mondanom sem, kell ugye hogy mennyire örültem ennek a meglepetésnek, amit az én drága görög kormányom adott énnékem. A nap végére szépen lassan kiderült, hogy egyik múzeumba se kell belépőt vennem, mivel főiskolás vagyok. Úgyhogy múzeumról múzeumra jártam, de csak oda mit ténylegesen érdekelt. Na jó volt egy amibe csak azért mentem be, mert már nagyon melegem volt és wc-znem is kellett, de azért itt is akadtak szép dolgok. Tehát újra visszatérve az első megálló az Akropolisz volt. Őszintén szólva kicsit csalódtam benne, nagyobbra emlékeztem vagyis úgy nagyobbra, hogy több épület van rajta arról nem is beszélve, hogy most újítják fel a Phantetont és a bejárati kaput. Fel vannak állványozva darukkal megspékelve, kerítéssel körbekerítve és hát így nem valami szemet gyönyörködtető látvány. Normális fényképet se lehetet róla készíteni, de a látvány mindenért kárpótolta az ember. Plusz még az Akropolisz Múzeum is be volt zárva, mert elvileg építettek len egy új sokkal jobb múzeumot, amit 2004-ben kellett volna átadni az olimpiára az útikönyvem szerint.

Ezzel a lendülettel miután befejeztem az Akropoli megnézését elindultam lefele a múzeumba. Hát nem kicsit döbbentem meg, amikor azt tapasztaltam, hogy még most se volt kész a múzeum. Úgy látszik nagy fába vágta a fejszét Αθηνα önkormányzata.

Hát mivel ez a program nem jött be, így elindultam a Plakán keresztül megnézni az Olümpiai Zeusz templomot. Αθηνα-ban egyetlen egy probléma van, amivel itt szembesültem először. Minden ásatáson vagy már feltárt régészeti helyen telis tele van templommal épületekkel vagy legalábbis neveikkel és mikor meglátja az ember hát igen nap képzelőerő kell néha, hogy azt lássam, ami oda van írva. Szóval ilyen ez a Zeusz templom is.

Innen tovább haladva félkörben elértem a Kallimarmaro Stadion azt a szép nagy patkó alakút, amibe már kiskoromba is futottam, sajnos ezt már így nagy lóként nem tehettem meg, mert le volt zárva. Így csak kívülről csodáltam. Amúgy a stadiont 2337 évvel ezelőtt építették Panathéna játékok számára. Már lassan dél körül jár az idő, de már most annyira meleg van hogy nagyon!

Lassan elindultam a Benáki Múzeum felé, mert elvileg nagyon szép arany ékszerek és tárgyak találhatóak ott. Útközben tettem egy kis kitérő a Nemzeti Parkba, amire lehet azt mondani, hogy Αθηνα közepén helyezkedik el. Ide járnak az emberek pihenni, kikapcsolódni. Tapasztalatból mondom, hogy annyira nagy nyugalom van ott és közepén egy kis állatkerttel, ahol csak házi állatok vannak. Meg az a tücsökcirpelés, mintha nem egy világváros közepén járnál. Ahogy haladtam a múzeum felé a kitérő közbe még jobban kitértem, hogy lássam az Elnöki Palotát. Hát a sok katonán és szép magas fákon kívül nem sokat lehet látni belőle. Jól el volt dugva. Így hát vissza a parkba. Ahogy nagy nehezen átvágok a dzsungelen végre elérkeztem a Benáki Múzeumba.

Rengeteg arany tárgy található itt főleg a Éviai, Thébai és Thesszáliai kincstárban. A legszebbek azok a arany koszorúk voltak, amiket az ember buksijára helyeznek, nagyszépen megmunkált falevelekkel. Itt találhatók még a híres El Greco festményei is. Valamint volt kép nagyon szép fogadószoba, így nevezték őket. Ezeket gazdagon díszítették arannyal, fa faragásokkal és festményekkel. Sajna az idő előrehaladtával nekem is indulnom kellett, mert lassan egész lesz és egészkor van őrségváltás itt nem messze a Parlament előtt. Pedig olyan jó hideg volt itt. Szóval irány a nemzeti park határvonala mellett egészen a Sytagma térig, ahol a Parlament áll.

Mit ne mondjak elég vicces dolog volt. Van egyfajta menetelési módszerük az egyszer biztos. Arról nem is beszélve, hogy evzónokat az éppen aktuális szolgálatot teljesítő katonák közül kerültek ki a legmagasabbak és a legszebbek. Vicces volt, hogy némelyik alig fért bele a kis őrbódéjába. Ahogy körbenéztem a téren láttam, hoyg van egy szép nagy sétálóutca. És hát miért ne elindultam rajta szétnézni. Sok négeren kívül, akik különböző márkájú táskákat árultak nem igazán volt említeni való. De ahogy elértem az utca végét ott található a Szelek tornya és a Római fórum.

Itt jött elő megint az, hogy 10 neves épület található itt az útikönyv szerint. De csak a Szelek tornya és az Athéné kapuja emelkedett ki a földből. A többi szinte mind vele volt egyenlők. De azért szép és hangulatos, ahogy a romok között járkál az ember. Innen meg már nem volt messze az Agora, így hát elnéztem oda is.

A nap már jóval túlhaladt már a déli órákon így a hőség kezdett elviselhetetlenné. De mivel több dobásom nincsen így mindent tartalékot bevetve elindultam az Agora Múzeumba, ami egy tök jó épület, megvan minden része és a tárgyak is elégé érdekesek. Azok vannak itt kiállítva, amit itt az agorai ásatásokon találtak meg. Utolsókat rúgva nekilódultam körbenézni a környéken. A legszebb Hephaisztosz temploma volt, ami egyben Görögország legépebben maradt temploma. De annyira meleg van!! Kibírhatatlan így irányba vettem egy fát, ami alatt egy hívogató pad volt. Lefeküdtem rá és aludtam vagy másfél órát. Hát nincs is jobb mint egy tucat több ezer éves emlékművek között húzni a lóbőrt 40fokba egy árnyékban a padon… Hát az ébredés már nem volt ennyire kellemes, mert újra neki kellett vágni a tűző napnak és Αθηναnak. Az irány a Monastiraki metróállomásnak vettem, ahonnan egyenesen a Nemzeti Régészeti Múzeumba vitt az utam.

Kis keresgélés után sikerült is megtaláltam! Na ez az a múzeum, aminek a tartalmára nagyon sok metropolisznak a múzeuma irigykedve tekint. A legszebb kiállított tárgya a színtiszta, gyönyörűen kidolgozott mükénéi maszk. Itt található még egy nagyobb gyűjtemény a kükládikus művészetből. Ezek életkora átlagosan 5500 év. Valamint láttam még nagyon nagy szobrokat. Jó nagyokat! Némelyik simán háromszor, négyszer nagyobb lenne, mint én, ha meglenne minden része csak hát az ilyen szép nagyoknak általába vagy a feje vagy valamelyik testrésze van meg. De így is amiknek meg volt mindene az is, átlagosan 2 méternél kezdődött. A múzeum bejárása legalább 2 órát vett igénybe, nem csak azért, mert nagyon szép kiállítási anyaggal rendelkezik, hanem azért is mert hideg volt bent :D De mivel minden jó egyszer véget ért és kezdett még csak délután 4 óra felé járni az idő így elindultam kifele és még mindig ki… meleg volt kint. Mivel volt még kábé két három óra felesleges időm, ezért hát hirtelen felindulásból gondoltam, hogy miért ne nézzük meg Αθηνα méltán hírem Pireuszi kikötőjét. Irány metró! A végállomása pont a kikötőbe volt, mégpedig azon részén, ahol az igazi nagy hajók kötöttek ki. De ugye, mivel nem nagyon szeretem a szokványos dolgokat, ezért egy metrómegállóval hamarabb leszálltam. Innen elvileg nem messze kb 1km-re volt egy gyönyörű szép öböl. Gondoltam sétálok egyet. Leszállás után elindultam az orrom után mivel sajnos lementem a térképről. És mivel kivétel erősíti a szabály persze, hogy a mai nap immár már másodszor indultam el csípőből másik irány. Emiatt egy nagyon nagy kerülő, egy domb megmászása árán kijutottam a metró végállomásnak. Hát nem jó?! Ja és még mindig meleg van! Na, de láttam legalább szép nagy, sőt nagyon nagy hajókat. Majd egyszer ha lesz rá pénzem akkor tán fel is szállok rá! Sajnos a kerülővel viszont jó kis időt vesztettem, így ahogy ki értem a kikötőbe szinte rögtön szállhattam is metróra és indulhattam el Αθηνα hegye, a Likávitosz – hegy felé. Ez Αθηνα közepén található egy 200 méter magas domb körülötte csak a síkság ez pedig ott árválkodik.

Metróról leszállva a közelbe volt a War Múzeum, ami ugye hadtörténettel foglalkozik és csomó kiállítási tárgyba be lehet mászni fogdosni. Nem utolsó sorba érdekes is. Csak egy probléma volt vele. Hiába világos volt még, de azt nem vettem számításba, hogy a múzeumok nincsenek nyitva este 7ig. Megmaradt jövőre, hogy legyen mit akkor is nézni. Így hát a még mindig nagy melegben elindultam felfele a 200 m magasan lévő templomhoz, mert a kis bucka tetejére építettek egy kis templomot, haranggal. Igaz megy fel oda fogaskerekű is, amit hát még jó, hogy kihasználtam, de még oda is fel kellett gyalogolni, ami cirka 20 percet vett igénybe, nagy melegben. Komolyan legalább volt vagy 35 fok.

Jelentem, azért sikerült felérnem nagy kínlódások árán! Ahogy felértél, kimész a szélére és előtted van a tenger és Αθηνα. Érted Αθηνα a lábaid alatt hever!! Gyönyörű látvány volt. Hát még amikor ment le a nap, ahogy az ég sárgássá, majd narancssárgává változott és eltűnt a főváros szegélyező hegyek mögött. Nagyon szép látvány volt. És, ahoyg közben szépen lassan folyamatosan világították ki az épületeket, az utcákat, az Akroppoliszt! Meghatódottságom közepette kénytelen voltam elindulni lefele, mert már fél kilenc környékén járt az idő és a vonat, pedig éjfélkor indult, de közbe, azért még egy két művészi képet el kellett lőni az Akropliszról.

Az éjszakai Αθηνα látványától felbuzdulva, elindultam lefele és meg sem álltam a metró állomásig. Felszállva rá elmentem az Akropli megállóig, ami pontosan az Akropolisz háta mögött van. Hát a kilátás nem volt valami szép mivel a domb is amire épült és a körülötte lévő fák is tekintélyes rész eltakartak a Phantenonból. Emiatt egy szép nagy félkörívet tettem meg az Akropolisz balra eső részétől egészen az Agoráig, ahonnan meseszerű kilátás nyílt, mind a világ egyik csodájára, mind pedig a Hefaisztosz - templomára. Itt sikerült szert tenni a legkedvesebb ajándékra, amit magamnak vettem Görögországba. Mégpedig egy Bud Spencer és Terenc Hill „eredeti dvd-re”! Hát nem jó?! Miután kifényképezkedtem magam és ettem egy gyros elindultam a pályaudvarra, mert már közelgett az indulás ideje. Igaz az állomáson kellett egy picit, 1 órát  várni, de egész kellemesen telt el, mert volt egy váróterem 1 osztályú utasok számára, ami szépen ki volt festve és volt benne légkondi, mert hiába este 11 órát elhagytuk, de még mindig meleg és füllett volt a levegő.

Lassan elérkezett ennek a napnak is a vége. 23 óra 54 percet írunk és már csak 1-2 perc van a vonat indulásáig. Megint sikeresen zártunk egy napot. 4 és fél óra alvás után 20 órán keresztül sétálni menni, menni és menni a nagy melegben nyugodtan hajthatom a fejem nyugovóra a vonaton. De azért ott motoszkált a fejembe, hogy 5 óra kényelmetlen alvás után ismét fel kell kelni és szállás kell keresni.

Reggel 5 óra 40 perc környékén meg is érkeztem Κατερινυ és majdnem a vonaton is maradtam, egy sprint árán és sok ember fellökésével sikerült leszállnom még mielőtt elindul a vonat. Buszra vártam egy 40 percet, de közbe legalább kinyitott a pék és tudtam venni egy kis kaját majd 20 perc szunya a padon és már jött is a busz. Átérve Παραλια-ra pont akkor kelt a nap így egy két nagyon szép képet sikerült is készítenem.

Lassan már 8 körül járt az idő és így elindultam szállás keresni. 6 helyen vettem elő a szinte már perfect angol tudásomat és kérdezgetem az öreg bácsikat, hogy van e náluk szabad hely. A 6ből 5nél telt ház volt, végül is mire számítottam augusztus utolsó hétvégéjén, a maradék egy pedig nem adta ki egy főre a szállást. Így nem volt mint tenni ettem egy gyrost és felszállva a buszra, majd átszállva vonatra megérkeztem Λαπτοκαρυα, ahol tavaly nyaraltunk. Megkerestem azt az utazási irodát, ahol egy éve kalauzoltak minket és szerencsére tudott szállás adni nekem. 30 euróért. De ebbe a vicces az, hogy 3 embernek is 30 euro és két embernek is 30 euro. Jó mi?! De nézzük a jó oldalát! Végre tudtam fürödni egyet és lesz éjszaka plafon a fejem felett. Ja és kismotorral vittek a szállásra, arra a szállásra, ahol tavaly laktunk.

10 óra volt mikor sikeresen elfoglaltam a kuckómat és megfürdöttem. Az elmúlt két nap napi 20 órai túráját és az az előtti 40 munkanap stresszét, fáradtságát, gondoltam én már megint naivan, hogy 1 óra alvás csak elég lesz és utána irány a strand egy kis fürdésre. A telefont be is állítottam 11 órára. Szerintetek felkeltem rá? Ja persze! Jó vicc!! A fene enné meg! Este 6 órakor ébredtem fel magamtól, este hatkor. Úgy hogy a telefon ott volt mellett és egyszer kipróbáltam, hogy ha nem nyomják el magától 2 órán keresztül 9 percenként ébreszt! És nem ébredtem fel rá! L Hát igen egy picit ideges voltam tőle, de hát ez van. Egy picit tv-ztem és akkor láttam milyen nagy tűz van görögbe. Igazából semmit nem tudtam kivenni belőle csak annyit hogy a helyzet καταστοδυ. Megvártam míg a nagy meleg elvonul ez olyan este 8 környékét jelentette és nyakamba vettem a várost. He he az üdülőtelepet. Gyrost ettem, vásárolgattam, egy Druida nevezetű boltnál nagyon jó fajta zenét hallgattam és ahogy most közhallásra bocsátottam a muzikát kiderült, hogy ez a Goa. Egy jó kis drogos zene. Jaj tényleg itt történt meg tök aranyos dolog. Állok az egyik ékszerboltnál. Kijön az eladó. Köszön, persze én is visszaköszönök. Aztán kérdez valamit görög, amit én nem értek és azt mondtam neki, hogy ohi, ami nemet jelent. Aztán megszólal oroszul, mire én mondom, hogy nyet. Ezen már ő is nevetet és kérdően nézett rám, hogy akkor most melyik nyelv. Én meg gonoszan mutattam neki, hogy próbálkozzon még, de azért megmondtam neki hogy hungarian. Erre ő mélyen elgondolkozva 5 mp után előrukkolt ezzel: Jó estét, kívánok! Ekkor kész voltam.

Nagy nehezen rávettem magam, hogy előttem áll még egy rohanós nap, valamint utána Erdei Ferenc konferencia, úgyhogy nem igazán kéne elmenni discoba. Ennek hatására a szállás felé vettem az irányt. Ez már olyan este 11-12 fele lehetet. Mondanom se kell, hogy 10 perc után már aludtam is, ahogy ágyba kerültem.

Reggel. Hát igen elérkezett ez a nap is amikor itt kell hagynom a kedvenc országomat, de még visszatérek! Sok lehetőség közül, azt választottam, hogy reggel 8kor keltem, nagy nehezen. Aztán a szobát összepakoltam és a kulccsal irány az utazási iroda. Ezután felszálltam a fél 10-es vonatra és Παραλιαig meg sem álltam.

Itt tettem meg életem legfontosabb döntését. Ettem egy gyrost! Aztán a maradék eurót szépen elköltöttem karláncra és bőrövre. Irány Θεσσαλονικη!

Θεσσαλονικηba volt időm bőven várost nézni. Csak egy probléma volt. Nem tudtam mit kell nézni és hol?! :D Így egyetlen emlékemre hagyatkoztam a tengerparton álló bástyára. Azt is csak tök véletlenül találtam meg. Megyek a buszon és ahogy megyek véletlenül jobbra néztem és épp akkor haladt el a busz egy mellékutca mellett aminek a végén ott virított az épület. Azért ehhez mázli kell! Több se kellett leszálltam a buszról és közelről megnéztem magamnak, hogy hogy is néz ki és úgy nézett ki, mint amilyennek emlékeimbe megmaradt. Mivel még nagyon nagyon sok időm volt még a gép indulásáig ez kb 6-7 órába mérhető, így gyalog elindultam a tengerparton a napon, hogy már csak azért is az utolsó nap utolsó óráiba a gatyámból tudjam csavarni az izzadságot. De, mint mindig a látvány most is pótolt, ezért a ici picike kellemetlenségért. Amikor meg már nem bírtam kerestem egy parkot elővettem az én ki törölközőmet, levettem a pólómat és lefeküdtem aludni. Vagyis hát aludtam volna, ha az izzadtságra nem jöttek volna a legyek és a bögölyök és nem csipkedtek volna a őrületbe. Így hát kb 10 perc után feladtam a csatát, amit a rovarokkal (és közbe megjelentek a hangyák is) vívtam és gyalog tovább álltam. Kábé 2 utcányira, ahol ismét volt egy tengerre néző park és nem tudtam kihagyni egy kis pihenés céljából. Majd mikor már közelgett a repülőgép indulásának az ideje elindultam megkeresni még is hol áll meg a repülőtérre tartó busz, mert azért a sétafikálás közbe kicsit eltévedtem. Olyan hamar megtaláltam és pont jött is, hogy a repülőgép indulása előtt már 4 teljes órával kint voltam a repülőtéren. De legalább légkondis volt nem kellett elviselni az a fülledt meleg levegőt. Kis várakozás és nem kis idegeskedés árán végül már lehetet checkolni és bemenni a Duty Freebe. Mert ugyanis az történt, hogy a görög kollégát valamiért elfelejtették kiírni a Budapestre tartó repülőgépet. Volt egy magyar aki el is ment megkérdezni, hogy még is mi a helyzet és vagy nem jól tudott angolul vagy átverték, de azzal a információval jött vissza, hogy a gép késéssel indul, mégpedig hajnali 2-3 fele… Na de kiderült egy órás stressz helyzet, szívinfartusok közepette, amit szinte minden magyar megkapott, hogy nem igaz, a gép pontosan indul. Bár viszont az angolokat sajnálom, mert nekik délután 4kor indult volna a repülőjük Londonba és amikor mi elmentünk 21.45kor még mindig nem volt kiírva, hogy még is pontosan mikor indulnak. Utolsó euromat sőt az utolsó centemet is elverve a vámmentes területen lassan elérkezett az idő a beszálláshoz. Bár az addig eltelt idővel is volt egy kis probléma, mert a váróterem inkább hasonlított egy óriási gyermekmegőrzőre, mint egy váróra, de hát ez van.

Magyarországra 20 perccel hamarabb érkezett a gép így egy gyors poggyász felvétel követően még a hamarabbi vonatot is elértem, amihez pontosan akkor jött a busz Zuglónál, amikor én odaértem a megállóba. Így már este 23.20kor lakáson voltam.

         Mivel minden utazásnak van egy olyan történése az utolsó pillanatban, ami felteszi az i-re a pontot, megadja a bukéját az utazásnak. Ennek is volt egy ilyen. Hirtelen a frász kerülgetet, mikor hazafele a Bosnyák téren megszólal a hangos bemondó a buszon, hogy  Busz … na mondom ha lerobbantunk itt halok meg. De nem … A busz forgalmi okokból nem tudod beállni a megállóba. Megkérjük kedves utasainak, hogy a leszállásnál fokozottan figyeljenek oda, mert balesetveszélyes. Hát mondom ilyen nincs. Ez olyan poén volt amitől teljesen meghorpadtam agyilag. A busz hátsó fara a patkától kb 2 m állt meg. Ebbe nem ez a szokatlan, hanem az, hogy pont görögből jöttem és még buszon ilyet nem hallottam. De viszont görögbe a buszsofőrök, mindent ismernek csak a megállót nem. Nekik a buszmegálló plusz mínusz 5 métert jelentet előre, hátra illetve balra. Jobbra azért nem mert ott volt a patka. És az utolsó megálló előtt bemondanak egy ilyet a 73-son Magyarországon… Kész az I-re a pont!