utazzunk

Friss topikok

  • Krm Istvan: Izland csodaszép lehet. Tetszik nagyon a blogod amúgy, a többi bejegyzés is igazán érdekfeszítő. I... (2014.02.11. 14:16) Reykjavik
  • peliatan: Szia! Köszönöm és méltányolom szorgalmadat. Nem hiába írtad le, érdemes és érdekes volt olvasni. A... (2013.10.26. 19:23) Irán, Iraq 2.
  • AzUtazó: @malenykij polgar: Nem csak az árakkal volt probléma. (2013.09.19. 09:42) Irán, Iraq 1.
  • tg_mak: blog.sleepinginairports.net/2013/02/18/scientists-say-to-let-farts-fly-on-airplanes :) (2013.03.10. 00:43) Palesztina
  • AzUtazó: @ibizavida: Ez olyan köszönjük Emese hozzászólás volt. (2012.05.06. 16:15) Ibiza

2013.09.12. 12:37 AzUtazó

Irán, Iraq 1.

Irán, Irak

 

 

Augusztus 14.                       Budapest - Istanbul - Teherán

 

 

         Kelés reggeli 5-kor, utolsó dolgok bepakolásra, majd indulás a fél 7es miskolci gyorsvonathoz, amivel érkeznek az ajándékok, amiket a fogadó családnak adunk Teheránban.

         Reptérre indulás előtt két órával értem ki. Csomagfeladás ( hát igen, azért fájt a kb. 17.000ftos csomagfeladási díj, de hát nincs mit tenni van egy olyan érzésem, hogy teli 32kgos csomaggal érkezek vissza ) után biztonsági ellenőrzés, amin hamar átjutok és irány a váró. Utolsó simítások itt végzem el, mivel volt annyi eszem, hogy biztosítást nem kötöttem. 21.000ftért megkötve, ezek után csak imádkozni tudod, hogy valamelyik társaság hagyja, mert 400.000ftig van biztosítva :)

         A gép kb. 160 fővel időben indult volna, ha nem lett volna egy hangszer a fedélzeten és jól működött volna a számítógépes rendszer. 45 perc alatt sikerült elhárítaniuk azt a zavart, hogy valahonnan két poggyásszal több volt a raktérben, mint amennyinek lennie kellett és mivel csomag utas nélkül nem repül… A végén már ott tartottak, hogy tízesével küldik le az embereket és mutat rá mindenki a saját csomagjára, de hála Istennek az utolsó percekben a probléma megoldódott. A 45 perces késésből landolásra 35 perc maradt. Az e-visa jól működött és szinte percek alatt már a csomagomat vettem fel.

         Az utóbbi napok 40 fokos időjárása miatt azt hittem, hogy edzett leszek és az isztambuli 33-35 fok meg se fog kottyanni. Tévedtem. 5 perc telt el onnan, hogy kiléptem a terminálból odáig, hogy felszálltam a buszra. Szinte mindenhonnan ömlött a víz rólam. Igen még onnan is!

         Amúgy a reptérről E10-es busszal lehet eljutni Kadiköyig ott hajóra kell szállni, ami átvisz Európába, Eminönü állomásra. A busz menetideje egy óra és 68 vagy 63 megállóból áll ( kb. 20nál álltunk meg, szóval érdemes verekedni a helyért ) és 7 lírába kerül ( vagyis én ennyiért kaptam ), a hajó pedig 25 perces és 3 lírába kerül. A hajóállomáson vannak token/zseton gépek. Elfogad fémpénzt és papírt is, majd ez adja ki a tokent, amit bedobva tudsz felmenni a hajóra. Hajóról leszállva, a villamos vonalát követve sétáltam jó 3-4 órát érintve a főbb nevezetességeket és 15 percenként szünetet tartva, mert a napon nagy táskával a hátamon, kicsivel a mellkasomon kicsit melegem lett :D. Útközben ettem, egy sült kukoricát 1,5 líráért és egy tavuk dönert 3 líráért, majd mikor meguntam a sétát és a meleget felszálltam a villamosra és egy átszállással ( 3 - 3 líra) kimentem Isztambul fő reptérére az Atatürk Havalimanira.

         Itt nem volt más választásom mint, kivárni a 5 óra hosszát a gép indulásig. 2 éve, mikor itt voltam, akkor is jó elszórakoztam azon, hogy néztem az embereket, ahogy becsekkolnak egy egy járatra. A pálmát megint az ashgabati járat vitte. Hát igen Türkmenisztán azért csak Türkmenisztán, a nagy türkmén pasival az élén.

         Atlasjettel utaztam tovább Teheránba. A repjegy ára 18.000ft volt, ami poggyászt, kaját és ingyen transzfert tartalmazott. A gép pontosan és szinte tele utassal indult. A fedélzeti étek nagyon finom és tápláló volt, különös tekintettel a desszertre.

 

Mai költés: ( 1 TL ≈ 120 HUF )

7 TL buszjegy, 3 TL hajójegy, 1,5 TL kukorica, 3 TL tavuk döner, 3 TL villamosjegy, 3 TL metro jegy, 7 TL bolti vásárlás ( innivaló, fogkrém és kéztörlő )

 

 

 

Augusztus 15.                                          Teherán

 

 

         A gép pontosan, hajnali négyre érkezett meg Irán fővárosába, Teheránba. És igen Iránban vagyok :D

Az első fájó meglepetés még Isztanbulba ért, mikor elkezdtem tanulmányozni az iráni szokásokat. Az egyetlen, amin megakadt a szemem a hosszúnadrág viselete kötelező kijelentésen. Mit volt mit tenni, így jelentem meg a határőr előtt is.

--- Mikor Aladárral találkoztunk a reptéren ( ő az én drága barátom és útitársam, akinek köszönhetően most itt vagyok, azerből jött és Teherántól folytatjuk együtt az utunkat ) mesélte, hogy őt az iráni azeri határon át se engedték, míg fel nem vette a hosszúnadrágját. ----

Úgy érzem ez egy fájó pontja lesz az itt tartózkodásunknak, így augusztus közepén. Visszatérve a sor nagyon lassan haladt. Ráadásul a határőr miután belenyomta a pecsétet az útlevelembe és ideadta volna, akkor gondolkozott egy, hogy honnan való az útlevelem és hogy ő ezt miért nem látja ráírva… Végül csak sikerült átjutnom. Ekkor már Ali és a barátja ( ők fognak minket vendégül látni Teheránban 3 éjszakára ) már bent vártak a csomagkiadónál ( katona a srác van ismeretsége ), hogy mi van velem, mert már majdnem hívta a gyerek az ismerősét, hogy szedjenek már előre a sorban. Az már csak ráadás, hogy a diplomatáknak fenntartott parkolóban parkoltak. Hajnali 6 körülire értünk hozzájuk. A házuk a teheráni rózsadombon található egy emeletes házban, a lakás, több mint 300nm-es. Aztán kidőltünk és aludtuk, pedig mondtam, hogy nem jó ötlet, mert sose fogok felkelni.

         Így is lett, délután kettő volt mire nagy nehezen ki tudtám mászni az ágyból. Ismerkedés beszélgetés a szülőkkel, akik nagyon jó fejek, majd ebéd, akkora adaggal, hogy már folyt ki belőlem. Ház mutogatás, majd a tv előtt találtunk magunkat, amint nézzünk, hogy válasszák meg az új minisztereket. Ennek külön jelentősége van. Ugyanis jól figyeljetek, csak hogy érezzétek a helyzet komolyságát! Az Apukának ( a család amúgy az egy orosz uralkodó leszármazottja ) a barátja ( akit negyven éve ismer ) épp most tart beszédet a tv-ben a parlamentben, mert ő az egyik jelölt a sport miniszteri posztra ( sajnos estére kiderült, hogy nem ő kapta meg ) és épp az új iráni dzsúdó világbajnokot méltatja ( aki nem mellékesen, akkor érkezet meg külföldről, amikor én szóval még az ünnepséget is láttam ). Tudom kicsit bonyolult mondat, de ez így egyben szép. Az olyan dolgok pedig már teljesen mellékesek, hogy alattunk, mellettünk, előttünk, egy két vagy három házzal arrébb, épp a belga, francia, szaúdi vagy a jemeni nagykövet lakik.

Délután elmentünk megnézni egy régi bazár és egy mecsetet, majd elvitt minket fel a hegyek közé vacsorázni és sisázni egyet. Mikor teleettük magukat csörög a telefon. Nashriin hívta, hogy siessünk haza, mert kész a vacsora?! Ekkor már este 11 óra volt.

 

Költés:  ( 32.000 IRR ≈ 1 USD ≈ 225 HUF )

Nem volt, ja de volt 953.000 IRR, mert vettünk repülőjegyet Shiraz és Ahwaz között.

 

 

 

Augusztus 16 - 17                                             Teherán

 

 

         Valamikor hajnali 2 körül feküdtünk le és be is állítottuk az órát, hogy 9-kor felkeltünk és megyünk várost nézni. Mi fel is keltünk, de Farid és a többiek kihasználták, hogy a péntek az szabad nap. A reggelit valamikor délbe fejeztük be. Szóval ez a nap a tipikus, hogy basszunk el egy teljes napot teljesen értelmetlenül iskolapéldája.

Délután megnéztük a Sa’d Abad Museum komplexumot, ami a királyi család nyári rezidenciája. Itt ért az első sok, ami végig anyázásra add okot az egész út során. A múzeumi belépők árai a tavalyi évhez képest kb a 4-5x -re emelkedtek. Átlag belépő 20 - 30.000 riál volt, most 150.000 az átlag, ami nem is lenne baj, de egy nagyobb helyre ezzel csak a kertbe tudsz bemenni, ha múzeumba is beakarsz azok 50.000 riál darabonként. Itt például 150.000 volt a belépő és ezen túl 19 múzeumba mehettél be vagyis ha múzeum buzi vagy több mint egy millát itt hagysz. Ez amúgy még csak az anyázás adó okok egyik fele. A másik fele a megkülönböztetés. A perzsákban a belépők 20.000 illetve 10.000 riál és ez mindenhol, mi külföldiek fizetünk keményen ők meg semmit.

         Múzeum látogatás után, irány haza ebédelni délután négy van amúgy. Evés után kötelező jelleggel szundi. Este  8kor kerültek elő a többiek, hogy na akkor mehetünk megint „bulizni”. Most csatlakozott hozzánk Farid egyik barátja is. Tajrish városrészébe mentünk, ahol szintén vacsi és vízipipa várt ránk. A hely nagyon hangulatos. Egy völgyben volt, ahol két oldalán teraszos elrendezésben voltak az éttermek, megvilágítva és tele ilyen párásítókkal.

Hajnali 3 volt mire ágyba kerültünk, pedig ezek az éttermek már éjfélkor bezárnak.

Másnap reggel 8kor keltünk és reggeli után Nasriinnal bementünk a városban. Most volt az első tényleges napunk Iránban. Egy két érdekes adat Teheránról. A városon belül 280km autópálya van. Este például míg északról leértünk a város közepére, az Azadi térre, ahol Irán szimbóluma található az 30 percbe került úgy hogy végig százzal jöttünk. Vagy ami vicces volt az a politika. Beszélgettünk, hogy az iráni parlamentben kb 200 képviselő van a 70.000.000 lakosságra. Mikor mi megemlítettük, hogy kevesebb, mint tíz millióra van 360 képviselőnk, kb. kiröhögtek.

Ma megnéztünk fél nap alatt Teherán összes látnivalóját. Hiába laknak tizenhét millión itt, de látnivalóból sok nincs.

Kezdtünk a Golestan Palotával, ahová az alapbelépő 150.000 IRR és vettünk még három múzeumba belépőt, ami összesen szintén 150.000 IRR volt. A palota szép, de nézzétek el nekem, ha nem zengek ódákat, de sajnos kevés olyan dolog van már, ami felkelti az érdeklődésemet. Miután végeztünk átmentünk szembe a bazárba. Na ez a másik szívfájdalmam. Ezek a bazárok sajnos nem olyanok, amikhez mi szoktunk Egyiptomba, Tunéziában vagy akár Törökországban. Itt nem kapsz semmi turistásat csak olyanokat, amik a mindennapi élethez szükségesek. Bazár után a Nemzeti Múzeum következett, ahol a belépő 150.000 IRR volt. A hely azért volt különleges, mert rengeteg tárgy található itt Persepolisból. Utána egy kis ebéd, majd irány a Nemzeti Kincsár, ami egy bank alatt található és délután kettőkor nyit. A belépő meglepő módon csak 50.000 IRR volt, helyieknek csak 10.000 IRR. Itt őrzik a koronázási ékszereket és csak szigorú több lépcsős biztonsági ellenőrzések után lehet lejutni, ami tele van öltönyös csak érj hozzá az üveghez és lekaratézlak őrökkel. Na ezek már szépségesek voltak. Fényképet természetesen készíteni nem lehetett.

Délután négy körül volt mikor hazaértünk. Ekkor mondtuk a többieknek, hogy majd mennénk este megnézni. ( Most megyünk el az egyik atom létesítmény mellett, ahol dúsítják az uránt, természetesen nem hadászati célokra, ha látnátok. Akkora földsánc van körbe felhúzva, hogy még a buszról se lehet belátni, körös körül a dombokra légvédelmi ágyúk vannak telepítve. Ja Kashan és Esfahan közötti úton ülök épp a buszon. )

Na ebből az lett hogy este 10 órakor indultunk el. Hát igen megint elbasztunk 5 óra hosszát a semmire :D Hajnali egykor értünk haza. Végső búcsút vettünk a vendéglátóinktól, mert ők még reggel aludni fognak, mikor mi már elindulunk.

 

 

 

Költés:

500.000 IRR belépők, 5.000 IRR víz, 25.000 IRR sárgadinnye sék, 110.000 IRR ebéd

 

Összköltés: 640.000 IRR

 

 

Augusztus 18.                                          Teherán    = = >    Kashan

 

 

         Reggel 6kor keltünk és metróval mentünk a jonubi terminálhoz, ahonnan a buszunk indult 8.25kor. A jegy VIP buszon, ami annyit tesz hogy 3 szék van egymás mellett nem négy, 80.000 IRR volt fejenként. Kaptunk érte egy nagyon nagy kényelmes széket, elemózsia csomagot és egy ivólét.

Dél előtt érkeztünk meg egy kicsivel, bolyongtunk egyet a bazárban ( szintén ugyanolyan használhatatlan számunkra ), majd találkoztunk a vendéglátónkkal, aki biztosított részünkre fekvőhelyet. Azért mondom ezt, mert egy üzlethelység része volt leválasztva, ahol le volt terítve szőnyeg és azon lehetet aludni bár fürdő nem volt, a csapból sárga víz volt, a wc meg olyan büdös volt, hogy öklendeztem tőle, de ingyen volt.

         Drága barátunk ajánlott pár programot és mivel azt mondta, hogy a nap hátralévő részébe belefér még Abyaneh. Ez egy tipikus régi iráni falu fenn a hegyek között 80kmre innen. 700.000 IRR szerzett fuvart, bár kicsit sokalltuk, mert év elején, aki erre járt 450.000 IRR-re alkudta le az árat. Kicsit száj húzogatva rábólintottunk, mert a sofőr beszélt angolul és így azért sokkal jobb volt. Az oda és a vissza utat is, majdnem végig aludtuk. A faluban majd másfél órát kolbászoltunk össze vissza. Érdekes volt látni a sár-agyag-föld kombinációból felhúzott házakat és ahogy az eső szép mintásra formálta. Sok embert nem lehetett látni csak egy két helyi asszonyt népviseletben. Hazafele kirakott minket a tradicinális házaknál. A sok közül csak az egyiket tekintettük meg méghozzá a Tabatabei házat. A legfőbb ok az ár volt, az LP még 1.8 USD írt, mi már 5öt fizettünk vagyis 150.000 IRR. Ezekből a házakból van 5 darab, akkor el lehet képzelni, hogy a napi kb. 25 USD bödzsét mennyire érintené rosszul. Viszont itt történt meg először, hogy megpróbáltak átverni a visszajáróval. 500.000-sel fizettem és csak 250.000et adott vissza, persze úgy rendezve a pénzeket, hogy az arab számokat lássam. Szegény nyomorék arra meg nem gondolt, hogy a hülye turista el tudja olvasni ám azokat a számokat… Plusz három papírpénzzel kifizetni a 350.000 IRR-t az megint nem…

A házat az 1880 évek környékén építették és szépen karban is volt tartva és erre is jellemző volt az irániaknak a tükörhöz való rajongása. Este 7re értünk haza értünk „haza” és hál Istennek volt internetünk. Ezt azért mondom, mert sikerült elérni egy régi csajt, akivel anno majdnem üzleteltem és nekik Erbilben van utazási irodájuk. Szóval sikerült beszélni és megígérte, ha lesz szabadideje akkor segít nekünk eljutni Hatrába és Ninevehbe, ami már Iraqon belül van. Sőt szóba került, hogy esetleg talán Bagdadba is el tudunk jutni…

22 körül kaptunk két meglepetés vendégeket egy spanyol pár személyében.

 

Költés:

150.000 belépő, 350.000 kirándulás, 80.000 buszjegy, 10.000 víz, 70.000 egyéb

 

Összköltés: 660.000 IRR

 

 

 

Augusztus 19.                                          Kashan     = = >   Esfahan

 

 

         Reggel 9-re a Fin kertnél voltunk. Róla azt kell tudni, hogy szintén drága 150.000 IRR a belépő ( vicc az egészben, hogy a belépésre jogosító papírt 3 darabban adta oda a srác, mert így adta ki a névértéket ) és Iránban összesen 9 Fin kert létezik. Ezek klasszikus perzsiai kertek és 2011-ben kerültek fel az Unesco világörökség listájára. Véleményem szerint nem éri meg az árát egyáltalán. Miután visszamentünk taxival visszamentünk a bazárhoz, ahonnan nem találtunk haza és úgy eltévedtünk, hogy újra taxit kellett hívni :D Még szerencse hogy 25.000 IRR mérnek kb egy fuvart, ami nincs 1 USD. Az eredeti terv szerint itt két éjt töltöttünk volna, de mivel a szállás nem volt az igazi és a látni valók is elfogytak hamar, így úgy döntöttünk hogy tovább állunk. Taxival kimentünk a buszpályaudvarra és tádám 10 perc múlva indul is a busz Esfahanba, amiért 60.000 IRR-t fizettünk.

         A három órás út után ( elhaladtunk a fenn említett atomlétesítmény mellett ) délután 3-kor érkeztünk meg. Taxi keresés és alkudozás után 60.000 IRR vittek be minket a kinézett szálláshoz. Sajnos csak 4 ágyas szoba volt, így 1.050.000 IRR-t pengettünk ki a szállásért, de csak egy éjszakára, mert ki tudja mit hoz a másnap, viszont jár hozzá reggeli. Elfoglalni még nem lehetet, ezért elmentünk a bazárba kolbászolni egyet. Na ez a bazár már jó bazár volt, lehetet mindenféle értelmes dolgot venni és ki is voltak írva az árak szóval még átbaszni se lehetett az embert. Az én szeretett asszonykámnak ki is néztem szépségesen szép ékszereket aranyból. Nyakláncot, karláncot és fülbevaló kombót, hogy én annyira szeretem, hogy megérdemli simán, de mikor az egyik helyen 2520 dollárt, a másik helyen 3200at, a harmadikan meg 1980at mondtak, úgy voltam vele, hogy nagyon szeretem, de ennyire nem :) ( és itt értse mindenki a poént )

         A bazár a Naqsh-e Jahan Imam térben torkollik, a mi a Tiananmen tér ( Peking ) után a második legnagyobb a világon. 1602-ben kezdték el építeni és 512 méter hosszú és 163 méter széles. Körbe az árkádok alatt árusok szebbnél szebb portékával, amire még nekem is megnyílna a pénztárcám csak hát az a fránya büdzsé. Megnéztük a Masjed-e Sheikh Lotfollah mecsetet, ahová 100.000 IRR volt a belépő. A különlegessége az, hogy minden napszakban más színben tündököl a belseje.

Ekkor már délután 4 körül járt az idő, úgyhogy visszamentünk elfoglalna a négy ágyas királyi lakosztályunkat és két nap után végre fürödtünk is egyet. Este nyolc volt mire újra útnak indultunk.

         Első célunk a Pol-e Si-o-Seh híd megtekintése. Több mint 400 éves és 300 méter hosszú. Sajnos itt jártunkkor víz nem volt benne, olyannyira, hogy 10 cm-es repedések voltak a földben lefele. Visszafele még leültünk és csináltunk pár képet a fent említett téren.

-------------------------------------- És most emberek, de komolyan kérdem én mitől veszélyes is ez az ország? Ki milyen konkrétumot tud mondani. Bár arra vevő lennék, ha valaki akárcsak egy konkrétumot tud mondani azzal kapcsolatban, hogy atrocitás vagy veszély érte az itt tartózkodó külföldieket. Eddig csak barátságos, segítőkész emberekkel találkoztunk, pénzügyileg is csak nagyon ritkán próbálnak átverni minek, de akik próbálkoznak rajtuk már az elején lehet látni, hogy rosszarcúak. A lényeg amiért ez a kis rész külön megszületett az az, amit láttam. Mondjon nekem valaki, akárcsak egy helyett a világon, ahol a családok naplemente után kitelepülnek a parkokba ( anya, apa, gyerek, nagyi, papi, több generáció ). Viszik  a teát, a kaját, leterítenek egy hatalmas szőnyeget és beszélgetnek. Ezen a téren rengeteg család volt. Legalább 100 - 200 család és nem csak itt láttuk ezt hanem más városokban is. Nem az van, hogy hazamegyek délután mindenki, öcsike gépezik, anyuci tvt néz, apuci gépezik, nagyi már jó messze lakik vagy hogy elmennek a fiatalak egy szórakozóhelyre és vedelik az alkoholt persze közben fészbuk és viber és internet az okostelefonon. Komolyan mondom ilyen téren a két ország közötti különbség nagyon elszomorító és elgondolkodtató, hogy mennyire egy fostalicska közösségben élünk. Na mára ennyi volt a magasröptű értekezésekből. ------------------------------------------------

A tér atmoszférája teljesen magával ragadja az embert és csak ámul és bámul, hogy ilyen lehetséges még a mai világban.

 

Költés:

90.000 taxi, 60.000 buszjegy Kashan - Isfahan, 15.000 víz, 300.000 belépők, 60.000 kaja, 170.000 vízipipa dohány, 18.000 sör, cola, 15.000 szőlő, 5.000 jégkrém, 525.000 szállás, 20.000 internet.

 

Összköltés: 1.278.000 IRR

 

 

 

 

 

Augusztus 20.                                          Esfahan

 

         Reggel 9-re lementünk reggelizni, majd összepakoltunk és átsétáltunk pontosan szemben lévő hostelbe, ahol egy közös fürdős szobát kaptunk fejenként 150.000 IRR-ért.

Első utunk az örmény negyedbe vezetett, ahol két katolikus templomot néztünk meg. Az első ingyenes volt, a második pedig 30.000 IRR-be került. Számomra érdekes volt ez az elképzelés, hogy 400 évvel ezelőtt I. Shah Abbas betelepített 40.000 keresztény örményt, akikből már csak 5.000 maradt. Azért is különös, mert épp mai cikk volt a neten, hogy 10 év börtönre ítéltek egy embert, mert terjesztette a Bibliát. Visszasétálva a tér felé útközben jött az ötlet, hogy menjünk moziba. Miért ne?! Érdekes módon itt hamarabb leesett az embernek, hogy mit akarunk, mint anno Tiraspolban. A mozijegy kapaszkodjon mindenki 15.000 IRR volt fejenként ( 100ft ) ehhez vettem még egy fél liter fizet és egy chipset 10.000 IRR-ért és kaptam még egy ajándék csokit. Sajnos a film nem iráni volt, hanem egy francia Cannesben díjat nyert alkotás, ami egy család nyomoráról szólt vagyis nekem ez jött be. Csak, hogy értse mindenki egy mozi belépő, egy ásványvíz, egy chips és egy csoki 175 HUF volt…

Mozi után megnéztük a tér végén lévő Masjed-e Shah mecsetet, ahová 100.000 IRR volt a belépő. A mecset vmi csodálatos volt és hatalmas, minden tipikus vonás, szín, építészeti kialakítás megtalálható volt rajta, amitől az ember tudja, hogy Iránban van. Mint sok minden más ez is több, mint 400 éves.

Ezután pedig jött a vásárlás. Személy szerint 3 nagyobb  ( kb 20 x 50 cm ) és két kisebb falra akasztható képet vettem, ami összesen 200.000 IRR-be került, valamint az én szerelmemnek ékszer szettet és egy feles poharat 200.000 IRR-t. A tér naplemente után megint teljesen megtelt családokkal.

 

Költés:

150.000 szállás, 15.000 3db víz, 5.000 rágó, 30.000 örmény templomba a belépő, 15.000 mozijegy, 5.000 chips, 100.000 mecset belépő, 115.000 kaja, 15.000 fagyi ( különleges és finom volt ), 500.000 kép és felespohár, 8.000 cola, 100.000 4db. bélyeg haza,  20.000 2db sör

 

Összköltés: 1.078.000 IRR

 

Augusztus 21.                                          Esfahan    = = >   Yazd

 

         Reggel korai kellés után 60.000 IRR vitt ki minket a taxis a Kave buszállomásra, ahonnan 20 percen belül indult is a busz Yazdba 80.000 IRR-ért.

Öt óra utazás után éreztünk meg. A sofőrt pedig külön csókoltatom innen is, amiért nem használta a légkondit csak forgatta a levegőt, így aludni esélytelen volt, mert ha sikerült is 20 perc után arra ébredtél, hogy valamelyik testrészed tocsog az izzadtságban :D

A busz állomáson először egy fekete taxis szólított le minket és próbált elvinni, de amikor meglátta ezt egy hivatásos, na azt a kiabálást és veszekedést, amit levágtak látni kellett volna. Végül a rendes taxival mentünk be a szállásunkra (Silk Road Hostel) 40.000 IRR-ért. Ez egy tipikus turistáknak fenntartott hostel. Az elmúlt egy hétben nem láttam még ennyit külföldit egy helyen, arról nem is beszélve, hogy minden csoportnál vagy egyénnél ott figyelt a Lonely Planet iráni kiadása. Kicsit ijesztő volt. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy a földig fikázzam az új LP-t. Tavaly augusztusi kiadás, de úgy szar, ahogy van. Az árak nem stimmel és nem kicsi az eltérés, hanem nagyon nagy, hol mínusz, hol pluszba, akár szállás, akár transzfer vagy egynapos kirándulások terén. Nem stimmelnek a térképek, a menetrendek ( jó lehet mondani, hogy egy év alatt változnak, de ekkorákat nem ). Például két város között menetrendre azt írják, hogy napi négy. Felhívtuk a buszállomást mire azt mondják 7, 8, 9, 10, 11 és így tovább este 6ig, azért ez nem kis eltérés. A szállásokból kimaradtak a nagyon olcsó hostelek és még sorolhatnám, de sajnos ilyen az amikor nincs más. Majd az út végén rituálisán elégetem, mert kb. erre jó és ez nem csak az én véleményem.

A szállás 150.000 IRR-be került és ezért egy ágyat kaptam egy 7 ágyas szobában reggelivel és üdvözlő teával. Hál’ Istennek a szoba a föld alatt van, úgyhogy már majdnem fázik az ember éjszaka. Az ágyakat később foglalhattuk el így nyakunkba vettük az óvárost. Erre is azt írta a drága LP, hogy minden iráni út fénypontja. Hát… Jó igaz délután 2 körül indultunk útnak, de kb senki nem volt az utcán és semmi nem volt nyitva. Ugyanazokkal a turistákkal találkoztunk mindegy egyes nevezetességnél. Vajon miért :D

Megnéztük, amit meglehetet például Alexander börtönét 50.000 IRR-ért, bementünk egy Pénz múzeumba 30.000 IRR-t. Viszont nagyon figyelni kell, hogy hova megy be az ember, mert Ali bement a Khan-e Lori házba, ahova 100.000-et kellett kicsengetni és kb. 5 perc után ki is jött és ez a legnagyobb baj az iráni múzeumokba. A jegyeket ugye 10.000 - 20.000 IRR-ről felemelték 100.000 - 150.000 IRR-re viszont a legtöbbje szó szerint átverés, mert nincs benne semmi és rengeteg része le volt zárva. A legjobb példa erre 22-én egy nappal később bementünk Maybod Posta Múzeumába, ahova 50.000 IRR volt a belépő és egy 300 éves posta épület adott neki otthon. A kiállítási tárgyak 80%át egy ilyen gyűjtőknek való katalógusból kitépett lapok alkották, amit beraktak bugyiba és nesze paraszt nézzed. De még arra sem ügyeltek, hogy legalább irániakat rakjanak ki, mert volt itt Argentínától kezdve Ausztráliáig minden fajta. Egy két ív volt, ami iráni volt és slusz. Szal nem éri meg bemenni.

         Miután körbejártuk a kötelezőt visszatértünk a szállásra étket venni magunkhoz. Kollega tevét evett 80.000 IRR, én meg egy nagyon finom levest 25.000 IRR-t. Este 7 körül újra nekiindultunk a városnak és megtekintettük az Amir Chakhmaq Komlexumot és az aljában vettünk kenyérféleséget 1.500 IRR-ért. Néztek is ránk a helyiek, hogy mit akarunk mi egy egy ilyen kenyérrel. Vettem, most mindenki kapaszkodjon meg 33.000 IRR-ért egy darab mangót, de hát az amilyen finom volt, az otthoni ehhez képest… Ugyan már… Az egy darab … Utána sétáltunk egy baromi nagyot a városban és a bazárban, de a bazár része, ami hú de szép, hú de jónak volt leírni, hát még mindig nem volt ott több ember csak egy picivel.

         Éjfél körül álomra hajtottuk ici pici buksinkat, mert reggel korán 6.50kor kell kellni.

 

Költés:

80.000 buszjegy (Esfahan - Yazd ), 15.000 víz és chips, 100.000 2 főre taxi pályaudvarra/ról, 150.000 szállás reggelivel, 15.000 dobozos fanta, 30.000 Pénz múzeum, 50.000 Alexander börtöne, 40.000 leves és süti, 3 x 5000 víz, 20.000 1,5l fanta, 1.500 kenyér, 33.000 mangó

 

Összköltés: 499.500 IRR

 

 

Augusztus 22.                       Yazd ( Kharanaq, Chak Chak, Meybod )

 

 

         Reggeli után már fél nyolckor itt volt a taxis. Tegnap lebeszéltük egy jó félnapos kirándulást. Kharanaq, Chak Chak és Meybond kör jó 200km hosszú. Az ára 900.000 IRR volt, amit sokalltunk is, mert mások 600.000 IRR-ért voltak viszont itt a hostelben 550.000 IRR-ért akarták adni, úgy hogy csatlakozhatunk egy 7 fős csoporthoz, de ez is olyan ár volt, hogy másoknak ne mondjuk el mert a többiek 50.000 IRR-rel többet fizettek. Végül azért maradtuk ennél az embernél, mert tudott angolul és mindenhova elkísért minket és mesélt.

         Az első állomás Kharanaq volt, ami az eddig utazás egyik legnagyobb élménye volt. Ez több mint egy 1000 éves elhagyatott falu. Gyönyörű szép volt, a szűk utcáival, a félig leomlott épületekkel. Az átlag házak 3 szintesek. Az alsó az állatoknak van, a középsőn ettek, élték a közösségi életet, míg a felső szinten voltak a szállások. Található itt még egy minaret itt, ami arról híres, hogy ha felmész picit mozog. Minden igyekezetem ellenére sajnos nem sikerült feljutni. Ali meg se próbálta én az első lépcsőfokig jutottam, de sajna annyira szűk volt ( kb. 20 - 35 cm széles ) a feljárata, hogy oldalazva se tudtam felmenni, pedig igen sokat fogytam már. Ez nem európai embernek lett kitalálva. Volt ott egy fiatal pár, akiknek sikerült feljutni, mondjuk ők kb 20 cm alacsonyabbak és 20 kg-mal könnyebbek is voltak.

35 perc kocsikázás után értünk el Chak Chak-ba, amit nem is mondanék településnek, mert hiába vannak ott épületek, de nagyon nem lakott ott senki. Egy hatalmas hegy oldalába van építve és azért jönnek ide az emberek, mert fentről a hegy tetejéről folyik lefele egy „patak”, aminek a vize annyira tiszta, hogy iható és kinőtt ott egy hatalmas platán. Felsétálni 40 fokban igazán felemelő élmény volt.

Ezután következett Meybond. Azt tudni kell, hogy a sofőrünk végig 100-130-cal ment végig :D Itt volt egy vár, ahova 100.000 IRR lett volna a belépő, de a végén 50.000 IRR-ért is ide adták volna, de nem mentünk be, helyette a gyönyörű fent említett postaépületet választottuk… Mellett megnéztünk egy karavánszerájt vele szembe pedig egy 400 éves jégházat. Érdekes volt látni, hogy ennyi évvel ezelőtt milyen hatalmas épületet tudtak építeni és milyen leleményesek voltak az emberek. Télen nulla fok alá hűl a levegő az épület aljában és beengednek vizet. Mindig csak pár centit, ami megfagy és így tovább. Aztán az épület tetejét, alját bezárják és csak nyáron nyitják ki, hogy az átutazó embereknek adják el a jeget. Ez egészen 60 - 70 évvel ezelőttig így ment.

Fél 2-re értünk haza. Ebéd után aludni akartam egy órát, de lelkierőm nem volt felkelni, annyira fárasztó volt ilyen melegben sétálni, úgyhogy este hat lett mire kitápászkodtam ágyból és nekiindultunk vásárolni.

Útközben megnéztük egy vízzel kapcsolatos múzeumot 50.000 IRR-ért. Vásárlás során szert tettem fél kilogramm sáfrányos fűszerkeverékre pontom 50.000 IRR-ért vagyis 350 HUF-ért. Vettem még száraz süteményt öt csomaggal, ami egyszerűen Isteni és vmi cukorszerű vackot, ami úgy néz ki, mint ha színes fonalak lennének benne.

 

Költés:

150.000 szállás, 450.000 félnapos kirándulás, 3 x 5.000 víz, 12.000 kisüveges fanta, 20.000 nagy fanta, 30.000 Posta Múzeum, 50.000 Víz Múzeum, 50.000 ½ kg sárfány fűszerkeverék, 5 x 10.000 száraz süti, 10.000 cukor, 50.000 teába való cukor, 50.000 teakeverék, 2 x 25.000 leves, 80.000 mosás, 25.000 tea

 

Összköltés: 1.067.000 IRR

 

 

 

Augusztus 23.                                          Yazd    = = >   Maymand

 

 

 

         Ismét korán reggel keltünk és egy spanyol úriemberrel együtt mentünk ki a buszállomásra. Tegnap esti info alapján 8.30-kor kellett volna indulni a busznak Shahr-e Babakba. Hát nem igazán jött össze. Minden busztársaságnál csak a kezüket tárták szét, hogy a következő busz 14.30kor megy. Végül az egyik annyiban tudott segíteni, hogy a másik buszpályaudvarról indul egy busz. Fasza. Be a taxiba és 50.000 IRR-ért át a másik helyre, ahonnan indult is egy busz, de nem abba a városba, ami nekünk kellett. Kb öt percbe tellett mire el tudták magyarázni azt, hogy ez a busz Haratba megy onnan busszal, de inkább taxival lehet eljutni Shahr-e Babakba, ahonnan szintén taxival érünk el Maybandba, a cél állomásunkra.

A buszjegy 65.000 IRR volt fejenként és a kb. 250 km-t hosszú utat három és fél óra alatt tettük meg. Ahogy megállt a busz a sofőr intett, hogy szálljuk és fogott nekünk egy taxit, ami elvitt Babakba 250.000 IRR-ért. Ez az út több, mint 100km. Innen még 40 km-re van Mayband. Végül sikerült megegyezni a taxissal, hogy összesen 500.000 IRR-ért elvisz végig minket. Remélem érzi mindenki az ár érték arányt, hogy ketten kevesebb mint 4000ftért taxiztunk 150km-ert. Bár, ha azt nézzük, hogy a büdzsé napi 5000ftot engedélyez és a szállásunk 10 USD-be kerül úgy már nem olyan vicces.

Mayband egy Isten háta mögötti hely, ami úgy néz ki, mint Kappadokia Törökországban. A domb oldalába körös körül barlanglakásokat vájtak. Az egész faluban kb 40 idős ember lakik. A többiek, mint a mi szállásadónk is csak 2-3 hetet tölt itt egy huzamba, majd hazamegy és két hét múlva újra visszajön.

A sétáláson kívül nagyon mást nem tud csinálni csak elgondolkozni az élet nagy dolgain. Én is ezt tettem, így hagy osszam meg az én kedves olvasóimmal, hogy mire jutottam. Szóval én nagyon szeretnék világbékét, szeretett és boldogságot. Jaj el ne higgyétek :D

Délután megint aludtunk egyet, így este hét körül mentünk ki szocializálódni. Péntek révén az egész falu tele volt kiránduló emberekkel. Ugyanaz a jelent volt, mint Isfahanban és az összes többi városban. Több generáció kijött egyszerre leterítettek egy nagy szőnyeget és ettek, ittak, beszélgettek. Nyolc felé már kevesebben maradtak és ahogy beszélgettünk a tulajjal a vacsoráról, amit rendeltünk ( 5 dolcsi fejenként ) odajött az anyukájával egy fiatal lány és megkérdezte a tulajt, hogy beszélgethet-e velünk. Végül az egész család kb 15 fő Alit és a csajt nézte, ahogy kommunikáltak :)

Végül a srác vetett véget a beszélgetésnek, hogy kész a vacsora, pedig már teával, dinnyével, fügével kínáltak minket. Elmentünk vacsorázni öt dollárért. Remélem mindenki figyelt, hogy előző nap nagyon finom húsos levest ettem 25.000 IRR-ért, az öt dollár pedig 160.000 IRR. Na mikor oda értük az egyik mamához, leültet minket, teával kínált. Néztünk egymásra az Alival, hogy itt olyan nagy fazék meg semmi nincs előkészítve, ami indokolnál a 320.000 IRR fogyasztás. A mama előkapott két tányért és az egyik lábasból szedett két tányért levest!! A levesbe semmi nem volt csak zöldség levél és a mellékapott kenyeret kellett belerakni. Ráadásul annyira keserű volt a leves, hogy így este tízkor is majd hányingert kapok, mikor néha néha visszabüfizem. Nagy nehezen legyűrtük és megköszönve a finom vacsorát elindultunk visszafele. Közben találkoztunk a tulajjal ( természetesen ott hagyott minket hármasban a mamával ), aki épp sisázott egy ismerősével és minket is oda invitált. Meg is kérdeztem tőle, hogy komoly ez az fejenkénti 5 dollár, mert ha még kettőnkre számítja akkor kb. ötszörös áron adja el, mint amennyi valaha is érne étteremben. Erre azt mondja, hogy majd megkérdezi újra a mamát. Nagyon kíváncsi leszek. Nem szoktam én bunkó lenni, de tuti meg fogja kapni, hogy oké kifizetem az öt dollár, de remélem tudja, hogy ez egy pofátlan ár a köbön, mert az ötödét se érte a leves.

Annyi szerencsére van viszont, hogy az ismerőse felajánlotta, hogy holnap reggel körbe visz minket kocsival a környéken teljesen ingyen.

 

 

Költés:

45.000 taxi, 65.000 busz Yazd - Harat, 250.000 taxi Harat - Maymand, 10 USD szállás

 

Összköltés kb. 660.000 IRR

 

 

 

Augusztus 24.                                          Maymand    = = >   Shiraz

 

 

         Reggel nyolc előtt keltünk, mert nyolcas indulással ígéretet kaptunk egy kis vidéki furikázásra. Végül kilenc körül indultunk el egy házaspárral és egy öregemberrel. Jó 35 percet kocsikáztunk kietlen utakon bele a hegység belsejébe.  Végül egy kiszárat patakmederbe vertünk tanyát és kezdtük a kötelező teázással. Több, mint egy hét után már rájöttem, hogy nem eszik olyan forrón a kását, mert ahogy kiürül a tea, akár kérsz akár nem kötelező jelleggel újra töltik. Az öreg bácsi elvitt minket sétálni felfele a hegy felé. Útközben szőlőt, szilvát, gránátalmás és számomra valami ismeretlen bogyót ettünk, ami fán termett. A végső cél egy hatalmas nagy barlang volt. Mire visszaértünk egy hatalmas tábortűz fogadott bennünket, bár a célját azóta se sikerült megtudni, mert se húst, se semmit nem sütöttek rajta. Teázás újra és mivel diófa alatt voltunk, így diót is enni kellett, de zöld volt. Náluk ez különösebb problémát nem jelentett, mert kővel szétverték, aztán ideadták nekünk, hogy pucoljuk és együk. Kiskoromról még rémlett, hogy a nyers dió megpucolása hagy némi kívánnivalót a kezem tisztaságát illetően, de nem volt mit tenni… Dél előtt picivel pakoltunk össze és indultunk haza. Útközben megálltunk egy idős bácsi és gondolom unokája kunyhójánál a semmi közepén. A „ház” fából és bokor volt összerakva. A kötelező tea persze itt se maradhatott el. Nem vagyok finnyás és azt se mondhatom, hogy adok a higiéniára ( értem ezalatt pl a kézmosást és nem, fürdök minden este! :D ), de ez a teázás és a tegnapi „vacsi” azért ébresztett bennem aggodalmakat. Érdekes volt látni, hogy szegény emberek milyen körülmények között élnek, de a legérdekesebb az volt, mikor nagy nehezen elmagyarázták, hogy az öreg bácsi 130 éves. Mindenki szubjektív megítélése, hogy elhiszi e vagy sem.

         Jaj és most jöjjön egy kis időutazás. Tudja e valaki, hogy ma hányadikát írunk Iránban? Egyáltalán azt, hogy itt más az időszámítás? A repjegyeket a Gergely naptár szerinti idő szerepel, de minden máson, pl a vizes palackon, az élelmiszereken, a buszjegyet stb. az itteni dátum szerepel. A mai napon 1392.06.02. van. Általában a vizen csak 92.06.02 van feltüntetve, szóval nem csak, hogy majd 20 éve lejárt a szabatossága, hanem igazából 620 éve :D

         Vissza a témához. Egy körül érkeztünk vissza, majd begubóztunk a barlangunkba. Délután ötre kértünk a taxit, ami majd elvisz minket Sirjanba. Négy körül elmentünk a szállásadónkhoz, hogy akkor rendezzük a számlát. Igazából hozzáfűzni valóm nincs, mikor azt mondta, hogy 15 dollár és még vmi plusz, mert segítettünk. Végül 20 dolcsit adtunk fejenként. Mindenki levonhatja véleményét a csávóról és itt nem azon a 5 - 10 dollárról van szó, hanem mindig az elvről.

         Ötre itt volt értünk a „taxi” vagyis az egyik haverja, aki 450.000 IRRért hozott el minket Sirjanba két óra alatt. Innen éjszakai VIP busszal mentünk tovább Shirazba fejenként 80.000 IRR-ért. Itt történt meg eddig legjobb élményem, mikor bementem az egyik étkezőszerűségbe és nagy nehezen sikerült közös nevezőre jutni egy hamburger tekintetében. A legutóbbi ilyen kaja 40.000 IRR-be került és ennyit adtam az itteni „szakácsnak” is, hogy akkor finomat és izibe hozzad. Érdekes volt, mert hosszú kifliszerűségben tálalták, ezer sziget öntettel, zöldséglevéllel és citromfűvel. Mikor végeztem elindultam kifele, már jó tíz méterre jártam, mikor utánam kiállt, hogy még 10.000 IRR visszajár. Engem annyira megdöbbentett, hogy kapok vissza és nem akarta eltenni, hogy nagyon :D

 

Költés:

5USD tegnapi vacsora, 5USD segítségért, 225.000IRR taxi, 15.000 chips és víz,

30.000IRR hamburger, 80.000 buszjegy Sirjan - Shiraz.

 

Összköltés: 670.000IRR

 

 

 

2 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://utazzunk.blog.hu/api/trackback/id/tr655508775

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

malenykij polgar · http://mbybk.blog.hu 2013.09.18. 16:40:17

A LP nem tehet arról, hogy az infláció mértéke tavalyhoz képest kb. 40%.
süti beállítások módosítása