Ebben az évben is megrendezik július 6-a és 14-e között a pamplonai bikafuttatást. Én megyek! Ki jön velem? Előre láthatólag bár biztos lesz olcsóbb jegy, most a malév 27.000ft repít Madridba, ahonnan a busz 25 euróért visz pamplonába. Szállás nem lesz, mert egy évre előre le kellett volna foglalni. Ezentúl a földön parkban simán lehet aludni, mivel mindenki ezt teszi. Akit érdekel jelentkezzen.

Kis kedvcsinálónak mellékelem a tavalyi útiélményemet a bikafuttatásról!

Néha el se hiszem milyen szerencsés vagyok, köszönöm neked Wizzair! Ha te nem rontod el ilyen nagy mértékben a lufi kuponjaid foglalásának a menetét, akkor most nem írhatnám ezt nektek.

        Szóval a Wizzair jóvoltából születik most ez az írás. Indulás előtt körülbelül két héttel foglaltam le ezt a jegyet teljesen ingyen. Akkor még csak úgy volt sőt indulás előtt három nappal is úgy volt, hogy csak Barcelonában nézek körül, de akkor jött valami, aminek nem kellett volna. Egy két percet összefoglalás az idei, 2009-es pamplonai bikafuttatás első napjáról… Ugye mondanom sem kell…

        Július 9-én 11óra párperckor indult a repülőgép. Nem tudom miért mostanában szinte végig alszom mindig az összes repülőutat, nem is kár érte hisz oda is és vissza is felhős volt az ég, szóval semmi látni való nem akadt. Bár Bóna kapitány, akivel már nem is tudom hányadszorra repülők, mindig megnevettet, mert olyan jól adja elő magát, hogy az hallani kell. Hip-hop meg is érkeztünk délután kettőre Barcelonába.

Kinek mi jut eszében róla? Napsütés?? Meleg?? Fülledt idő?? Na?? Ugye igazam van. Ehelyett? Eső és hideg. Még egy adalék. Tudjátok mi volt rajtam? Egy papucs, a rövid gatya és egy póló. A táskában meg még két póló és váltás alsó, na jó volt még egy cipő is, meg egy fehér hosszúgatya. Csak az első dolog hogy leszálltam a Plaza Espanyán a buszról az volt hogy bokáig süllyedtem a vízbe és húsz másodperc alatt bőrig áztam.  Végül is sok értelme nem lett volna hogy felvegyem a cipő. :) Na de nézzük a dolgok jó oldalát. Szóval ott tartottam, hogy szerencsés vagyok, tudjátok mi volt a Plaza Espanyán július 9-én, akkor mikor tök véletlenül ott voltam?? A Tour de France célegyenese? Na erre varjatok gombot. Szépen letáboroztam, mire megszáradtam megint elláztam és ez így ment 2 és fél órán keresztül, mire megérkezett az első biciklis. Első sorban voltam, sőt tuti, hogy a tv-ben is szerepeltem. Azért ehhez mázli kell szerintem, hogy leszállsz a buszról és bazi nagy plakáttal szembesül amire az van irva Tour de France! Miután lement a verseny, ez olyan öt óra tájban volt elindultam a maradék pár órába megismerni Barcelonát. Először is ott helyben néztem szét, elsőként azt a nagy szép kastélyt a domb tetején, igaz bemenni nem lehetett. Sőt egész nap nem voltak bekapcsolva  a szökőkutak, még szombaton se, de a Tour alatt bekapcsolták, szóval születtek pár jó képek. Ezután elmentem a La Rumbla-ra, ami egy szép hosszú sétálóutca tele minden jóval és széppel. Elsősorban Guell házát akartam megnézni, amit renoválást után 2007-ben kellett volna megnyitniuk. Hát nem alapos munkát végeznek, mit ne mondjak!!Utána volt ott egy piac oda is benézek. Egy euróért lehetett inni két pohár frissen csavart akármit. Ami lehetet: epertől kezdve dinnyén át a kaktuszvirágon keresztül a maracujáig minden. Én az utolsó kettőből ittam és hát azért 100% az 100% :D Utána felültem a metróra és elmentem megnézni a híres Sangrada Familia templomát. Valahogy másképp emlékeztem én rá, még kiskoromból. Az egy dolog, hogy marha nagy, de hogy úgy körbe lett építve lakóházakkal, hogy az valami félelmetes. Gyönyörű szép, meg nagy meg minden de nekem olyan illúzió romboló volt, hogy körös körül televan lakóházakkal. Sajnos be menni már nem tudtam, mert este 8 elmúlt pár perccel mire odaértem és emiatt ugyebár… Így hát szépen lassan sétálva elindultam az Arc de Thrompf felé, mert az volt még egy szép épület, diadal ív és annak a szomszédságában volt a buszpályaudvar, ahonnan indult a buszom PAMPLONA-ba! Éjjen!

        23 óra 10 perc az Úr 2009. esztendejének hetedik hónapjának kilencedik napján és a busz elindul vala Pamplonába. Olá! Feltűnően sok fiatal volt a buszon a fehér, piros öltözetben csak nem a bikafuttatásra mennek?! :) A buszjegy 44 eurót kóstált, de mit ne mondjak megérte.

Azért nyugodjon meg mindenki, nem mintha idegesek lennétek miattam, de na. Szóval a bikafuttatásnak igazából, ahogy levettem 4 fő szabálya van. Az egyik így szól If you go down, stay down! Ha elesel, maradj is úgy! A második az első napodon sose fuss. Ezzel csak az volt a probléma, hogy én egy napra mentem. A harmadik az, hogy ne igyál, vagy ha még is iszol ne sokat. A negyedik pedig, hogy próbálj aludni egy kicsit. Tudniillik itt a buli nem azzal kezdődik, hogy reggel futsz a bika előtt, után, hanem az előző esti viadallal fél 8kor és onnantól kezdve kész!

        Hajnali 5 óra volt, mikor megérkezett a busz. Ilyet még nem láttatok, komolyam mondom. Az a mocsok, szemét, ami az egész várost ellepte, az fiatalok föld alatti buszvégállomáson szerte szét, alszanak, isznak. Fent a füves területen itt ott egy ember kidőlve, bent a városban tombolás, szemét szemét hátán, mindenki sakál részeg, de komolyan. Ez leginkább IHB bulira tudnám hasonlítani, ugye iszunk, hányunk, belefekszünk azzal a különbséggel, hogy a fekszünk az mindenhol, szóval iszunk és belefekszünk, hányunk és belefekszünk, ott alszunk, ahol épp elkap a fáradság, de komolyan a tér közepén zokszó nélkül alszanak. De a ide a bökőt, olyan embert nem látsz, akinek ne lenne alkohol a kezében! Legfőbbképp mindenkinél boroskolát lehet látni, fél literes műanyag pohárban. De az a másik, hogy ezek úgy közlekednek azzal a pohárral, mintha valami Isteni gondviselés, vagy valamilyen különleges erő benne tartaná a boroskolát, mikor éppen lendületesen magyaráz az illetető. Pedig nem :) Ebből kifolyólag és abból, hogy hol és hogy alszik az ember hát voltak érdekes ruházatú emberek. Szóval ugye az alap a fehér szín, gatya, poló és arra egy piros ilyen nyaksál szerű és egy piros öv. Na most ez a valóságban úgy nézett ki, hogy ilyen barnásbordósrózsásvöröses színű foltos fehér alapú poló, a gatya szintén csak erre rájön még egy kis zöld a fű révén egy kis barna sár, néha egy kis hányás szín is. A fiatalok így ebben a ruhában vannak több napig. Valami kegyetlen, ami ilyenkor Pamplonában folyik. Az a féktelen piálás, ami egész nap meg, bikafuttatás után már kezdik és egész nap nyomják, de szó szerint. Isznak, isznak, isznak és isznak…

Na szóval az útvonalat nem volt nehéz megtalálni még hajnali fél hatkor sem, hisz televolt részeg fiatalokkal, viszont a csomagot lerakni az már kicsit bajosabb volt. 5 euróba került, hogy vigyázzanak rá. Lassan közelegett az idő. A bikákat nyolckor engedik el, de már előtte fél nyolckor se ki se be senki. Bár a rendőrség jól végzi a dolgát, mert minden ittas egyén szó szerint kiemelnek és akin nem megfelelő a lábbeli azt is.

És eljött az idő! Hallod hogy eldurran a tűzi játék, mely hangja jelzi, hogy elengedték a kilenc darab egyenként fél tonnás bikákat. Az embernek az adrenalin szintje oly mértékbe megnő, hogy egyszerűen az egész mintha csak másodpercekig tartott volna. Mikor ott futnak el előtted két méterrel a bikák és közted nincs semmi, csak még két ember és utána te is utána iramodsz, hogy vámos vámos vámó! Futsz futsz aztán hirtelen a rendülők elzárják előtted az utad, mert egy bika megállt és elkezdett körbe körbe öklelni és ha nem zárják el akkor mi ráfutunk. De tényleg a második sorban voltan annál a falnál amit a rendőrök húztak be. Mint kiderült másnap a boltba miután az eladó meglátta rajtam, hogy honnan jöttem elkezdte kérdezni, hogy tudtam e, hogy tegnap vagyis akkor mikor én is futottam meghalt valaki. A bika nyakon szúrta a fiatal pasit, méghozzá az a bika, aki elől elzártak minket nehogy ráfussunk. Végül is ha azt nézzük, ha az első sorban lettem volna, nem a másodikba akkor láttam volna én is a tragédiát. Na de ahogy, lassan beterelték a bikát a helyes útra elkezdték, kinyitni a kaput, na de mármost mindenki menni akart, löktek hátulról, de valami kegyetlenül, a rendőrök nem bírták kinyitni a kaput, szinte a tömeg már őket is rápaszírozta. Már idegből, tiszta erejükből tudták csak kinyitni centiről centire. De komolyan itt éreztem magam először veszélyben, mert ha abba a nyomásba véletlenül elesek ott taposnak össze. Nagy nehezen sikerült kinyitniuk, ekkor a tömeg neki iramodott én is futottam egy darabig, aztán meg mindek hisz a bikák elmentek elkezdtem sétálni. ( ez az egész esemény két és fél percig tartott) Pár méter után hirtelen felállt a szőr az összes testrészemen. Elkezdett kolompolni valami a hátam mögött. Négy bika jött futva mögöttünk kábé 15 méterre. Na mi is nekiiramodtunk először megpróbáltam kitérni előlük, de pont a végénél jártunk, ahol ilyenre esély nincsen, csakis ha végig futsz be az arénába. Hát mintne mondjak, nem sokkal a bika előtt értem be.. :)

Bent az arénába egy fél perc után bezárták a kaput. Már csak azt hallottam, hogy kint dörömbölnek, hogy be akarnak jönni. Azon gondolkodtam, hogy minek akarnak ezek ide bejönni hisz nincs itt semmi. Aztán hirtelen éljenezni kezdtet a tömeg, meg OLÉ.. Aztán látom, hogy állok az aréna közepén és beengedtek egy kis kábé 200 kilós bikát, ami mint az állat fut és öklel mindenki felé. Na mára megkaptam a második adrenalin löketett is, hisz erre egyáltalán nem számítottam és azért ez mégis balesetveszélyesebb volt, mint kint az utcán futni. Egymás után öt ilyen bikát engedtek be, ahogy kifáradtak lecserélték őket. Igazi veszélyben egyszer voltam csak, a harmadik bikánál, mert a fényképezővel voltam elfoglalva, mikor egyszer csak elkezd előttem szétnyílni a tömeg és az a kis szaros pont engem vett célba. Szinte éreztem a szarvát a fenekembe mert kábé 10 – 15 méteren keresztül kergetett és ha egy méterrel voltam előtte akkor sokat mondok. De túléltem sérülés nélkül!

Miután vége volt ennek, elindultam szétnézni a városban. Mindenhol részeg fiatalok és szemét szemét hátán, de ettől függetlenül nagyon szép város. Találtam is egy zöld területet egy vidámpark mellett, ahová lefeküdtem aludni, mivel Pamplonában délelőtt és délután nem történik semmi és mert fáradt is voltam. Egyedül voltam a parkban mikor lefeküdtem és mikor felkeltem fél négykor televolt. De tényleg a legviccesebb az ahogy a fiúknak lányoknak egyaránt kinézett a ruhájuk. Ahogy le volt öntve, ahogy leitták, ahogy gondolt egyet és lefeküdt a fűbe a fehér cuccába.

Miután felkeltem elindultam az aréna felé, hogy jegyet vegyek az esti, viadalra. Na de ám, amivel én nem számoltam, aznap nem lehet jegyet venni, csak mindig a másnapira. Szal ezt megszoptam, de kegyetlenül, de még a jegyüzérektől se tudtam jegyet venni, mert volt 15 euróm és a legolcsóbb jegy 50 eurónál kezdődött. Olyan rossz volt látni például azt a sok, sznob amerikait meg angolt, aki 70-80 vagy akár 100 euró jegyekkel rohangáltak, meg fent reggel erkélyről nézték a futatást és ezért fizettek 40 eurót fejenként. A lényeg az, hogy sajnos erről most lemaradtam, de legalább legközelebb okosabb lesz az ember. Egész este folyamatosan bulik voltak, felvonulások és este tizenegykor, pedig tűzijáték, ami véleményen szerint, majdnem felülmúlta a mi augusztus 20-i tűzijátékunkat és ezt ők minden nap megcsinálják, amíg tart a San Fermin fesztivál.

        A buszom elvileg hajnali 1 óra 15 perckor indult. Volna! Csak, hogy mint kiderült, mert valaki csak odajött hozzám és megkérdezte, hogy én is e a barcelonai buszra várok. Mondom igen. Mire, hogy műszaki ott miatt várni kell egy másik buszra ami, csak egy óra múlva fog ideérni. Ez volt hajnali 3kor.

        Reggel 10 óra volt, mikor megérkeztünk Barcelonába. Igazából ez a négy óra késést azt eredményezte, hogy amit erre a napra terveztem Barcelonába az, mind füstbe ment terv lett. Mondjuk csak Gaudi parkját akartam megnézni, mert az rémlett még szépnek abból az időből mikor még kis koromban itt voltunk. Viszont az idő rövidsége véget elmente a La Ramblára sétáltam egyet,  bemente a piacra és ittam még 3 pohárral abból a frissen csavart juice-kból, valamint aznap először ettem két euróért gyümölcstálat, ami olyan laktató volt, hogy nem is voltam utána már éhes. De volt is minden abba a tálba, szőlőtől kezdve a kaktuszvirágon át minden!

Szépen lassan elindultam, hát a buszhoz, ami kivisz a repülőtérrel. Előtte vettem egy jó kis Puma cipőt és itt mondta nekem az eladót, hogy hallottam e hogy tegnap valaki meghalt ott.