19. rész, Iceland, azaz Ízland fővárosa, Reykjavík

         Ezt is megéltük. Eljött az a nap, amit március óta várok. Irány Izland.

Egy kis ötlet merítő:

                            A repülőgépen Bécsből indult. A legegyszerűbb módja s kijutásnak az Euroline napi öt járatának az egyike, oda-vissza 3900 Ft-ért. A bécsi repülőtér tiszta éjjel-nappal nyitott kényelmes székekkel, amik alvásra kiválóak. Meg kell jegyezni, ami engem nagyon meglepett az a hideg fél literes ásványvíz, amit a sofőrtől kaptam. A buszon 18-an voltunk és jó félórás késéssel érkeztünk.

A repülőgépen reggel 5.35kor indult, ami hát na, de ennyiért azért csak kibírom :) Az útvonalat a FlyNiki-vel tettük meg. A gép Embraer típusú volt és 10 szék híján teltház lett volna. Az utas összetétel elég érdekes volt, mert szinte csak 40, 50 év feletti párok voltak és nagy családosok, végén pedig megjelent Jürgen is a szép két méter magas másfél méter széles, szőke, agyon szoliztatott skandináv mintapéldány.  A fedélzeti kiszolgálás tökéletes volt. Szinte óránként hozták az innivalót és a koszt is jó volt. Gyümölcs tál, paradicsom, rántotta, krumpli joghurt, dzsem annyira jól esett, mert már épp kilyukadni készült a belem. Négy óra repülés után 7.50-kor megérkeztünk Reykjavik alsóra, azaz Keflavikra, ami Reykjavik nemzetközi repülőtere a várostól 50 km-re. Leszállás után ért az első nagyobb meglepetést, pedig tudtam mire számítsak, de azért picit mellbe ütött. Az árak. Ha egy az egybe váltanánk a izlandi koronát a forinttal, akkor csak egy picit lennének drágák az itteni árak, de hogy egy koronáért, majdnem két forintot kell adni az már. Egy kis ízelítő, hogy tudjátok mire kell számítani: return buszjegy a reptérről: 3500kr, fél liter ásványvíz 130kr, belépő a Blue Lagoonba 28€, napi buszjegy 600kr, egy napos kirándulás 8000kr-tól, egy üveg tequila 5800kr, egy üveges sör 200kr-tól, fél liter cola 150kr, egy ebéd 1500kr-tól, bálna les 45€. Az első hidegzuhany után el kellett könyvelni, hogy van olyan ország, ami tudja űberelni a skandinávokat.

Filip, innen is örök hála az ingyen szállásért, kijött elém a buszpályaudvarra, ami inkább egy nagy betonplaccon egy kis épület, és gyors városismertetés után elvitt a szállásra. Lecuccoltam, majd nyakamba vettem a várost. Napi buszjegyet nem igazán érdemes venni, mert nem akkora város, hogy ne lehessen gyalog bejárni, meg a buszok nem is olyan sűrűn közlekednek. A legtöbb fél óránként jár. Amit mindenképpen érdemes megnézni az a Perlan, ahonnan nagyon szép kilátás nyílik egész Reykjavíkra, a sétáló utcákat, Hallgrímskirkja-t, ami egy nagy betonkupac a domb tetején templomnak álcázva és belülről is ugyanúgy néz ki, mint kívülről. Érdemes bemenni a múzeumokba, mert a legtöbbje ingyenes. A turinform helyi képviseleténél lehet kapni City Guide-t, ami több mint 130 oldalas és nagyon jó kis dolgok vannak benne. Reykjavík egyetlen plázája a Kringlon, ami semmibe sem különbözik a milyeinktől, kivétel a nyitva tartásában. Hétköznap 18.30ig van nyitva, csütörtök kivételével, mert akkor 21ig, de pl vasárnap 13-17ig csak. Lehet nálunk is be kéne ezt vezetni vagy azt hogy még 22kor is nappal van, ami kezd kicsit zavaró lenni, mert hajnali háromtól fent vagyok és még két órát vissza is kellett állítani és így kezd sok lenni.

Reggel fél hatkor már keltem vagyis riadtam, mert nem akartam elhinni, hogy rászántam magam a túrára és elaludtam. Hát nem, de visszaaludni pedig nem sikerült.

A busz nyolckor indul és 7800ISK volt egy oda-vissza jegy. Nem nevezhetni igazi túrának ez inkább, ilyen volánbusz fíling volt, bár a busz inkább hasonlított egy telepjáróra, mert akkora volt a függesztése és a kereke, idegenvezető nem volt. Az adott helyeken megálltunk szétnéztünk, hogy fél órát, hol órát, hol két órát álltunk. Az út hossza oda-vissza kereken kb. 230 km volt. Az első megálló az a hely volt, ahol 930-ban már ülésezet az izlandi nép és van egy szép nagy hosszú törésvonal. Ha az egyik oldalon állsz akkor az európai lemezen vagy, ha másikon akkor az amerikain. Én még morajlást és véltem hallani, mikor egyedül voltam, de inkább nem vettem tudomást róla, mert elég idegesítő volt. A második állomás a gejzírek voltak, amik közül az egyik kb 5-10 percenként lövel 10 méter magasra. Harmadik megálló, pedig Gullfoss volt, ami a semmi közepén és izlandi méreteket nézve közepes vízesés, de gyönyörű, eddig legszebb legnagyobb vízesés, amit valaha láttam. De ha már itt tartunk Izland tele van fos városokkal! Godafoss, Gullfoss, Selfoss, Dettifoss stb. Náluk a foss vízesést jelent.

Délután 4-re már vissza is értünk. Ettem egy kínai levest a városba 850ISK-ért, de én még ilyen finomat és laktatót sose…

Este nagy nehezen rávettem magam, hogy nézek már egy kis bálnát 45€-ért, de fent valaki mégse akarta. Ugyanis történt, hogy valamikor hajnalban fogta magát a telefonom és behalt, ennek egyenes ágú következménye volt, hogy nem volt mi reggel felkeltsen, így simán le is késtem az indulást. De nem is volt baj mert egész délelőtt, hol esett, hol a köd szitált. Viszont olyan nincs, hogy nem csinálok semmit, így elsétáltam kajáért és délután 1-kor elköszöntem Filiptől és elindultam a két órási busszal a Blue Lagoonhoz. Az ára: 6200 ISK, ami tartalmazta a transzfer, Ha csak transzfert kérsz úgy 3200ISK, a jegyet pedig a helyszínen is megveheted 28€-ért, gyerek, senior jegy 7€.

Négy és fél órán keresztül ültem a 36-40 fokos vízbe. Nagymamám bőre sehol se volt az enyémhez képest. Volt egy pillanat, amikor még az élet nagy dolgain is elgondolkodtam. Ezt úgy kell elképzelni, hogy fekszem a meleg vízben, jobb oldalamon kettő, a hétvégei buzi felvonulásról itt maradt görög pasi, bal oldalamon egy orosz pár, előttem pedig olasz család cseverészet én meg ott feküdtem, alsó nadrágban, silicu fehér pakolással az arcomon a ködszitálásban és utána rájöttem az élet nagy dolgára. Na de komolyan, szerintetek ki olyan agyament, eszetlen állat, aki tudja, hogy meg pancsikolni és otthon hagyja a papucsot, az még hagyján, de nagy sietségbe nem hogy a kaját benne felejti a hátizsákba, amit a pénztár előtt leraktak és elzárták és reggel 10 óta nem eszik semmit este nyolcig, az hagyján, de hogy a rövidgatyáját is benne hagyja és alsógatyába kell fürdönie… Nem kell válaszolni költői kérdés volt. :) Ettől eltekintve a víz szuper volt, gyönyörű kék színű és lehet ilyen szili izé pakolást pakolni a testedre. Jó kis hely volt, de hogy az unalom majdnem megölt…

Este 9kor indult a busz a repülőtérre, 20 perc sorban állás. A gép fél 1kor indult és 90%on egy Boeing 737-800-as. Hát a fedélzeti kiszolgálás a FlyNiki után, felér egy pocsék jelzővel, adtak egy szendvicset és ennyi. Ezek után kétszer is meggondolom, hogy rendes pénzért repülök-e az Air Berlinnel. Münchenbe pontosan érkeztünk és két órás várakozás után indultunk tovább a FlyNiki-vel Bécsbe. A repülő jó ha félig volt és szintén Embraer 180as típusú volt. 45perces út alatt egy szép kis szendvicset kaptunk ilyen szalonnás sonkás tojásos, hmm de finom volt. Érdekés a reptére pontosan.

Ennyit az utazásról.

Ja nem ezt még meg kell említeni, ki a gépből szállunk fel a buszra és velem szembe jön egy csávó napszemüvegbe, aminek az egyik lencséje hiányzik. Na mondom ez se 100-as hogy így hordja. Erre odaszól neki egy ember, hogy figyi már hiányzik az egyik lencséd. A csávó olyan szinten meg volt lepődve, hogy én sírtam a röhögéstől. Mész napszemüvegbe, sötétítettbe és nem veszed észre, hogy az egyik hiányzik. Kééééssz