utazzunk

December 3.

Reggel 6kor kelt a taxis, hogy ideje indulni a 7.16-kor induló vonathoz. Taxi 25 riggit volt és a legjobb fej taxis a világon, akivel találkoztam. Elvileg 6.30-ra volt megbeszélve a találka, de 6kor jött, mert mint mondta a turisták 90%-a elfelejti előre állítani egy órával az órát és az probléma szokott lenni. Arról nem is beszélve, hogy megvárta velem a vonatot, meghívott kávéra és fánkra és közben egész jót dumcsiztunk. A nap jól indult :) A vonatjegy ára 45 riggit volt másodosztályra. Ennél pár riggittel olcsóbb a harmad, de sok különbség nincs. Az összes kocsi légkondis, lehúzhatatlan ablakokkal, ami kifejezetten jó, hogy meg tudd szemlélni a dzsungel vasút szépségét… Így az idő nagy részét a nyitott ajtóba töltöttem, amihez nem kis kondi kellett, mert a pálya állapota, hát hogy is mondjam, csak új hullámoztak a kocsik. A vonat menetideje hát, hogy is mondjam 7-kor indul Tumpatból és 22-re ér Szingapúrba, de egyáltalán nem unalmas, arról nem is beszélve, hogy mi minden történik. Negyedik vagy az ötödik állomást hagytuk el már majdnem egy kilométerrel, mikor a vonat hirtelen fékez és elkezd tolatni. Miután visszaértünk az állomásra rá két percre szemből megjelent az éjszakai expressz Szingapúrból. Másik alkalommal szintén hirtelen fékezés, jó büdös a féktől, folyamatos dudálás, majd mikor a vonat ismét elindul, akkor lehetet látni, hogy egy csapat kecske volt a ludas. Szóval van itt minden. Azt az egyet viszont nem tudom eldöntetni, hogy a szépségemnek szól e az, hogy ahányszor átsétálok a kocsikon, mindenki engem bámul vagy pedig annak, hogy én vagyok az egyetlen fehér a vonaton, de ezt észre vettem a Kwai folyó felé is és Suratból Kolokba menet is. Szóval fogós kérdés… :) A büfé árairól annyit, hogy egy kis víz és egy adag főtt kaja 6 riggit volt. Innen üzenem a MÁVosoknak, hogy 3500ért utazok több mint 500 km-ért, légkondis kocsiban, nem kell külön helyjegyet fizetni, a wc-t és a vonatot menetközben folyamatosan takarítják és LCD TV van a kocsiban, ami működik is és a chips se 450 Ft a büfékocsiban!

A dzsungelen áthaladás valami fantasztikus volt, most láttam életembe először originált orchideát, ami ott nőt magától. Sajnos a vége felé, azért már eléggé nagy pusztítást csinált az ember szokásához híven, de azért maradt még bőven élvezhető szakasz is. Útközben elkezdtem tanulmányozni Szingapúrt és hát sajnálattal konstatáltam, hogy megérkeztem Európába vagyis ismét semmire nem lesz pénzem. Szállás sok ágyas szobában 18-20 S$ (egy S$ kb. 155 Ft), belépő múzeumba S$10, állatkertbe S$18 és még sorolhatnám, szóval itt a napi max. S$50 nem sokra megyek, ezért kitaláltam egy elég költséghatékony megoldást, amivel több mint S$20 tudok spórolni, ráadásul lesz ingyen internet kapcsolatom is, ami a hostelben nem lett volna. Na megvan hol fogok aludni?? A reptéren Changi International Airporton, ahol ingyen van a net, lehet fürödni szóval tökéletes, a táskám is ott tudom hagyni napi S$5 és a busz is csak S$2,7 egy irányba. Ennél jobb dolgom a hostelben se lett volna, arról nem is beszélve, hogy maximálisan a legtöbb időt tudom kihasználni Szingapúrba, mert nem hiszem, hogy sokáig fogok tudni ott aludni :D

A vonat, figyelj MÁV!! 15 óra múltán 5 perccel hamarabb érkezett! Mondták is az állomáson, hogy ez olyan ritka esemény, mint fehér hollót látni :)

A reptérre fél éjfélkor érkeztem és a számításaim bejöttek.

December 4.

A reptérre az út szinte a város bármely pontjáról MRT-vel vagyis metrószerűséggel S$ 2.10 kerül egy irányba a poggyász leadás, pedig S$ 4,68 vagyis S$ 9 dollárba kerül egy alvás (hostelben 18 egy 10 ágyas szobában, utcafronton!), amihez hozzávesszük, hogy csend van (reggel 7kor ébredtem, mert besütött a nap és nem a járkálás miatt, mert jó helyett találtam),  elég sötét és van légkondi, ami a hostelben nem lett volna és még ingyen net is lenne csak hát „bonyolult” megcsinálni, 220 is van, a wc-ben tusoló szóval tökéletes. Ahogy írom ez épp elmúlt éjfél és szinte alig maradt lámpa égve. Tökély.

Reggel az állatkert felé vettem az irányt, a jegy S$ 2.10 volt „Nao Ko Ti fingom nincs állomásig” és onnan a 136-os busszal még 30 perc S$ 1.80-ért. A belépő S$ 20. Az állatkert, hogy is mondjam, ahogy az LP írja WORLD CLASS, mondanám magyarul, de nem jut eszembe a magyar megfelelője. Ez meg a másik néha már elgondolkodok az angol szavak magyar jelentésén, mert nem nem tudom, egyszerűen nem tudnám „magyarra” fordítani. Szóval kegyetlen jó az állatkert, az etetések, a show műsorok, az állatok, a fehér oroszlány, a majmok tényleg World Class egy hely, megvan Világ klasszis, bár ez nem az igazi. :D Szóval csak ajánlani tudom.

Délután 3kor végeztem és indultam az Orchard Roadra, ami fogalmazhatunk úgy, hogy Szingapúr főutcája, pláza pláza hátán, Gucci, Armani, Channel boltokkal. Majd vettem egy mozijegyet is a Skylinera az első sorba, mert hát máshol nem volt hely.

Viszont nem is tudom, hogy fogalmazzak Szingapúrral kapcsolatban. Egyszerűen maga a tökély. Egész nap azt kerestem mibe tudnék belekötni, de komolyan! De nem találtam semmit! Se egy galacsint, se egy csikket, se egy kopott falat, se egy töredezet út padkát, se egy kopott útfelfestést egyszerűen nem tudtam mibe belekötni, maximum a lehullott falevélbe :) Nagyon komoly egy város. Busz még a legutolsó utcába is elmegy és olcsó, minden tiszta, rendezett én még ilyet nem láttam, pláne Vietnám, Kambodzsa (ahol még a mozgólépcsőzés is hétvégi családi program), de még Thaiföld után is, annyira sokkolja az embert ez a szembe tűnő változás, hogy… De a legfurább a dologban, hogy az előző országokban „ázsiai” emberek voltak és itt is!! Fehér ember még mindig csak elvétve láttam, talán ha 50-et összesen. Szóval itt megtudták ezt csinálni, amit a „saját” hazájukba nem?! Szingapúr olyan szinten veri az összes európai város, hogy az valami félelmetes. Az egyedüli város, ami fel tudja venni a szembe a versenyt az Sydney, mert ott tapasztaltam hasonló dolgokat, de az is szinte rögtön elvérzik, ha az árakat figyelembe vesszük. Igaz Szingapúr se olcsó, de kb. ha viszonyítani kéne, egy paraszt hajszállal drágább Budapestnél, viszont A márkaboltok, a rengeteg program miatt, amire be lehet fizetni, ha szarnám a pénzt se lenne elég :) Csak egy kettőt a példa kedvéért: állatkert, éjszaki szafari, a világ legnagyobb óriáskereke ( ezen belül számtalan fajta lehetőség a S$ 30-tól a S$ 1500-ig ), madár-, lepkepark, vízibusz, kölönféle adrenalin növelő játékszereket és akkor még a szigeteken lévő programokról, a 4D moziról nem is beszéltem. Holnap például a szingapúri maratont rendezik, ami miatt a fél város le lesz zárva.

Civilizáció szintjén a legeslegjobb város, amibe valaha jártam és szerintem járni fogok, tán még Hong Kong-ra tennék, így látatlanba voksok, hogy esetleg talán, bár nem hiszem. Egyszerűen tökéletes ez a város.

December 5.

Egy hosszú nap kezdete. Már hajnali 3kor felkeltett egy sípoló zaj, amiről nem tudtam, hogy mi és csak sípolt sípolt és sípolt, keresem keresem, már a bal szemhéjam az idegtől kezd rángatózni, majd meglelem és leesik, hogy a telefon ébresztője a forrás. Én állítottam be ilyen koránra, hogy kihúzzam az elemtöltőt. Mostanában eléggé lassan kapcsolok.

Reggel a csomagleadásnál az emberke megismert és mint régi barátot köszöntött. Jó fejek itt az emberek, azért ez reggel hálózsákból kikelve sokat jelent. 9-re már bent is voltam a városban és igazából az egész nap azzal telt, hogy lejárjam a lábam. Sétáltam, buszoztam, metróztam össze vissza a városban. Eredeti terv az volt, hosszas mérlegelés és rábeszélés után, hogy elmegyek az újonnan nyílt Universal Studio Theme Parkjába és belecsapok a lecsóba egy picit, de fél 11kor hidegzuhanyként fogadott a FULL (megtelt) tábla. Hát igen ez is csak én lehetet, úgy látszik a párizsi vasárnapi Disneylandes látogatásból nem tanultam, mert hát mi van ma? Vasárnap, hétvége, maraton és megfejelve az egészet iskolai szünet! Néha már csak egy jó vállon veregetés hiányzik.

Délután fél hatkor indultam el a reptérről, hogy eljussak Kuala Lumpurba. Az eredeti, már megint az eredeti, még jó hogy van az az élet és mindig keresztül húzza. Szóval eredeti terv alapján vasútállomás és onnan az esti vonattal szépen kényelmesen megérkezünk reggel hatra Sentralba onnan busz és már 8ra kint is vagyunk a reptéren. Na ehelyett jelenleg itt ülök Larkin Johor Bharu főbuszpályaudvarán és várom a fél egyes busz indulását. Az egész úgy kezdődött, hogy míg Szingapúrból KL-be a vonat 33 S$, addig Johorból KL-be csak 33 riggit és a két valutát nem az egy az egyben váltják ám, majdnem hármat ér egy S$. Szóval helyijáratos busszal akartam kimenni Johorba, de csak nem akart jönni és ezért felszálltam a Szingapúr Johor expressre, ami S$ 2,40 volt. Határon átérve (nagyon nagy határ, nagyon jól megcsinálva csillagos 5-ös) mondták, hogy hát ez a busz express lévén nem áll meg a központba, hanem Larkinba megy, ami mint az összes szerencsétlen buszpályaudvar ebben a nyomorult térségben kint van a halálnak a fa..án. Onnan vissza kellett volna jönni busszal és úgy vonattal tovább, de nem is tudom miért és hogyan, meg miért hagytam magam rábeszélni a buszra, arról már nem is beszélek, mert szinte meg se hallottam, hogy az a vonat nem létezik, nem megy ma, nem is volt stb stb stb. Szóval 31 riggitért buszocskázhatok KL alsóra, onnan be a városba, ahonnan még tovább Sentralra, ahonnan tovább a reptérre. Még jó, hogy csak 13.55kor megy a gép. Az egészbe a slusz poén, hogy hajszál pontosan kivolt számolva a vonatra a pénzem, de így, hogy halál fa..án rakott le, hogy többe került ide a busz, így bukta volt a dolog és pénzt kellett felvennem, ami újabb 5 dollárral és banki lehúzással járt. Életem legnagyobb hibája volt felrakni arra a számlára a pénzem. Sacperkábé alapon legalább 100-150 dollár bukó a pénzfelvétel díja, a helyi automata lehúzása és a sok pénz felvétel miatti valutaváltások miatt.