utazzunk

Budapest - Varsó - Malmö - Skopje - Eindhoven – Budapest

November 11-e

Az 5 repülőjegy összesen hét darab ezresbe került. Plusz be kell vallanom bűnöztem. Nem is tudom már hány, de valahogy 7-8€ környékéért vettem reptéri check-int Skopjebe. Hát most na ritkán jár az ember ott kell valami emlék.

A kezdés nem volt valami jó, mert a Wizzair elcsúsztatta a hétfői indulás 5 órával, így a malmöi gépet lehetetlen volt elérni. Kénytelen voltam egy nappal hamarabb kijönni, plusz az én szerelmem is visszamondta az utat, mert tanulnia kell. Viszont nem bántam meg.

Pesten a szokásos MasterCard Lounge várt szesszel, kajával és üdítővel. A héten került kialakításra a sokat vitatott sátras beszállítás. Komolyan én nem értem az embereket, ha buszoznak és a buszban állnak fél órát az a baj, ha sétálnak és süti őket a nap, esik rájuk az eső az a baj, ha húznak feléjük tetőt, sátrat, akkor az a baj. Bakker nem kell repülni és slusz!!!

Plusz én indulás előtt 50 perccel indultam el a váróból és indulás előtt 30 perccel már a repülőn voltam. Tényleg nem értem hol a probléma.

Modlini érkezésnél a jól bevált 12 zlotyis busz kombót használva 20 óra előtt értem be a városba. Vicces volt, mert térképet megint nem töltöttem a telefonra és feljőve az aluljáróból, hibába tudtam, hogy hol vagyok, de olyan buzi nagy ez a központi pályaudvar, hogy nem tudtam melyik sarkán jöttem fel és a Kultúr Palota se nyújtott rendes támpontot. Aztán kis keresgélés után jót nevettem magamon. Az elmúlt hetekben annyit néztem az ötcsillagos hotelek árait és elhelyezkedés, hogy az alapján sikerült betájolnom magam :D Szal az nagyképűség, ha a 5 csillagos hotelek alapján tudom betájolni magam egy városban? :D Na jó tudom az, úgyhogy nem is írtam ezt.

Pont nyolcra értem a szállásra. Ez egy 32 emeletes épületben található, mégpedig cégnek/magánszemélynek van hat apartmanja az épületben és azt adja ki. Előző este foglaltam kemény 6700ft-ért, bár ez csak ahogy néztem előző estét foglalásokra vonatkozik, ha van éppen üres hely.

Volt is nagy öröm, újságoltam fűnek fának, hogy a 20 nm-es 8 ágyas közös fürdös 3500ftos hostel helyet (a legolcsóbb volt), egy 50nm-es luxus apartmant (erkéllyel, 107cm LCD tv-vel, fürdővel, törölközővel, konyhával egyszóval mindennel fullosan felszerelt, 4-en szauna, fitness, medence) foglaltam 6700ft-rt, ja és a kilátás, hát az megint megér egy misét. A 12-ről tökéletes rálátás volt a városra és a Kultúr Palotára. Nem mellesleg ezért az árért négy személy is jöhetett volna. Édesanyám elismerését fejezte ki ügyességem iránt, míg édesapám úgy látom van pénzed, hogy a drágábbat választod beszólással intézte el a dolgot... De hát nem is ő lenne, ha nem szólna be.

Este sajnos már nem volt nyitva a wellness rész így fogtam a pendrive-omat és a Walking dead következő két részét néztem meg.

November 12-e

Úgy volt, hogy reggel 7kor felkellek és elmegyek úszni és szaunázni egyet, de az a marha nagy igazság, hogy annyira kényelmes és jó illatú (kajak jó illatú) volt az ágy, hogy nem akaródzott kikelni. De most komolyan tényleg nem, azért mert lusta voltam, hanem tényleg nagyon kényelmes volt.

Tízkor kellett elhagyni a szállást. Első utam a vietnámi kifőzdébe vezetett egy jó kis csirkés noodle soupért. Komolyan mondom, így ebben a formában ezzel a szállással két főre 5000ftért ki lehet ide jönni két napra repülőjegyestül simán megéri már csak a noodle soupért :) 9 zlotyiba került és nagyon nagyon nagyon finom volt. Ázsia óta nagyon hiányzik és még magyarban nem találtam ilyet :( A másik nagyon jó dolog itt Varsóba a Bubble Tea. 11 zlotyiba kerül fél liter tea, de raknak bele tápióka bogyót és még valamilyet amilyet kérsz. Én a maracuja mellett tettem le a voksom és nem csalódtam.

Ahogy végeztem ezekkel, már mehettem is a pályaudvarral, mert délben indult a vonatom Mondlinba.

Már a múltkor is kaján vigyorral az arcomon néztem, hogy micsoda elszántság van az emberekben, hogy képes egy vonatnyi ember felféri egy sima szóló buszra az valami elképesztő. Persze a sok bárgyúnak eszébe nem jutna megnézni a menetrendet, mert akkor látnák, hogy 15 perc múlva jön a következő…

Gép indulása előtt két órával érkeztem meg a repülőtérre. Kis netezés, majd át a biztonságin végül letelepedtem a kapu mellé. Hát érdekes és tanúságos volt.

Itt szeretném mindenki figyelmét felhívni, hogy a kapuzárási időpontot tartsák be. Az esetek nagyon nagy többségében a gép épp akkor száll le, mikor kapuzárás van, viszont az esetek kis részében, mint ahogy történ most a Ryanair budapesti járatával folyamatosan mondták, hogy már csak 10perc, már csak 3 perc és indulás előtt keményen 30 perccel be is zárták a kaput és mindenki a gépen volt. Három ember ragadt Varsóban hiába a géptől a lépcsőt indulás előtt 15 perccel húzták csak el, nem engedték fel őket.

A másik, a Wizzair. Kis kézi, nagy kézi. Wizz viszont most nem volt ferr, mondjuk ez nem az ő hibájuk, hanem a földi kiszolgáló személyzeté, de na. Felfejlődött a sor és szépen szakították le a beszállókártyákat. Az egyik csak semmivel nem törődött csak vette el és tépte le, az hogy mi van rá írva nem érdekelte. A másik viszont hébe hóba kikapott egy embert és nézte, hogy kis csomag vagy nagy csomag. Mondanom sem kell, hogy az így kivett embere 80%-a elvérzett és fizetett a nagy csomagért. Úgyhogy erre tessék most már odafigyelni.

Pontos érkezés Malmőbe. Átszállási idő, majd három óra. Szerencsére itt is van ingyen net így gyorsan elmegy az idő. Viszont háhá a legnagyobb, mindenkinek csak ajánlani tudok egy Skopjéből induló vagy oda tartó járatot. Menjen vele egy kört. Itt olyanra, hogy kis vagy nagy kézipoggyász nem adnak. Egyedül arra ( na bakker turbolencia, a kapitány most ültette le a styuvikat is és ahogy elnézem az eddig békésen szundikáló két kisgyereknek nem nagyon tetsziiiiiiiiiiiiik a dolog, na már nekem seeee) törekedtek a beszállítást végző személy, hogy csak egy táska legyen, hogy az mekkora arra már nagy ívben szart. Így se volt könnyű dolga. Én meg csak álltam néztem és mosolyogtam. Nagyon brutál.

Beszállás. Mivel jó passzban voltam, így az elsők között léptem be a gépbe. A gép majdnem tele. Szóval gyorsan behuppantam a harmadik sorba és a móka kezdődött előröl. Ha kis szeretnék baszarintani egy sztyuvival biztos skopjei bázisra raknám :D De tényleg semmi mást nem hallottál, csak menjek beljebb, ne álljanak meg, az első két sor fizetős, mondom fizetős, uram nem hallja fizetős, uram kérem 10 euróba kerül. Nagyon nagy volt én csak ültem és vigyorogtam. Ekkor jött a tanker tankolni a gépet. Akkor kérünk mindenkit kapcsolja ki az övét, persze az utasoknak a 80%-a nem értette az unfasten szó jelentését. Ezért csak annyit láttál és hallottál, hogy mennek végig és mutogatják, hogy fasten, unfasten és így a legtöbbje megértette, hogy ki kell kapcsolni. Mokás járat.

Pontos érkezés, majd irány a busz. Meglepetésemre a jegy árát 50%-kal emelték meg, így 150 dinárba kerül egy egy irányú jegy. Mondjuk, azért így se sok. Pénzt a reptéren kellett váltanom. Az árfolyam itt 5ft-ra jött ki egy macedon dinár. A busz 23.10kor indult, emiatt egy jó órás várakozás befigyelt. Az érdekes az egészben az, hogy míg a taxi 25-30€-ba került, addig a busz kb. 2€-ba más bejutási lehetőség nincs csak, ha kocsival jönnek érted és még így is csak 7-en voltunk a buszon. Jó a busz is csak 14 főt képes szállítani. Ami viszont dicséretes, hogy úgy van kialakítva a reptéri busz menetrendje (utazási iroda üzemelteti), hiába csak napi 5-7 busz van, de minden induló járatot el tudják érni, akár hajnali négykor megy, akár éjfélkor érkezik.

A szállásom a Shanti Hostel 2-ben volt, amit 5 perc sétára van a busz/vasútpályaudvartól. Éjfél előtt pár perccel estem be. Ágyacskám elfoglalása és alvás, ha tudtam volna, mert a mögöttem lévő csaj biztos szépeket álmodott, de csak úgy nyögött, mintha …. Viszont voltam olyan fáradt, hogy két nyögés közt sikeresen elaludtam.

November 13-a

De most egy kis téridő hasadás, mert annyira friss, hogy gyorsan le kell írnom.

Érkezés az Alexander the Great reptérre. Egy kis bűnözés, fizettem még anno még a reptéri checkinért. Hiába ritkán jár az ember itt. Útlevél ellenőrzés, majd át a biztonságin. Egyetlen egy átjáró üzemelt, összesen kettő volt :D mondjuk a napi átlag 7 járatnak nagyon nem is kell több. A reptér elég tágas ingyen wifi nélkül, két duty free bolttal és egy Bruger King-gel, aminek igen érdekes lehetett a nyitva tartása, mert a 10.45ös eindhoveni gépig még ki se nyitottak, pedig ma már két járat is volt. A gép csőre állt és mikor toltak ki minket, akkor látom, hogy kinyitottak. Érdekes.

Áhh a kedvenc, annyira látszik, hogy balkáni ország. A gép épp letette a kerekeit a futópályára és még senki nem állt sorban. Na mondom ez az én napom. Fogtam szépen oda battyogtam és abban a pillanatban vagy 100 ember hopp. Elém körém mindenhova, na mondom szépen vagyunk. Hátra pillantottam, olyat hogy sor? Haha az egész tömeg egy ilyen kör alakú masszát alkotott.

Beszállás. Olyan kézipoggyászok voltak, hogy csak lestem, kicsi nagy? Ugyan már ne nevetessük egymást. Keresem keresem a keretet, de sehol nincs. Aztán ugrik be, hogy a checkin pultnál van. Ja, hogy az emberek 70%-a online checkinnel és egyenesen a biztonsági ellenőrzéshez megy. Szarni bele. Kiszálltak az emberek elkezdték a mi beszállításunkat. Külön sor az elsőbbségi külön a simának és még előre hívták a gyerekeseket. Volt egy pár belőjük. Gyerekesek mehetek, majd hébe hoba engedtek a simákból is. Elsőbbségi beszállók? He he senkit nem érdekeltek, úgy szóltam, hogy ha akarnak bemehetnek elém. Elsőként álltam a sorba, de kb 20-25ödiknek értem a gépre :D

A járat szinte tele van, itt ott lehet csak látni üres helyett. Viszont gondolom, azért ez csak munkás járat, így tele van férfiakkal.

Szóval kellés fél 9kor és indulás reggelizni. Nagy megdöbbenésemre még a recepciós is aludt. Majd elmesélte, hogy itt az a szokás, hogy mindenki alszik kényelmesen fenn vannak egyig, de a vendégek sem igénylik a korai reggelit, viszont 9től 12ig!! tart :) Na mondom ilyet se láttam még. Amíg kipakolt a reggelihez eljátszottam a három kis nagyon cukkancs kiskutyákkal. Akkorák voltak, mint a tenyerem, de az igazi perverz fajtából. Sajnos mire előkaptam a fényképezőm abba hagyták, viszont tuti ilyet senki nem látott még soha. 69-ben szopikázták egymás szaporításra használatos szervét. Máskor meg az egyik próbálta megtermékenyíteni a másikat. Teljesen kész. Kis zabi macedón kutyák :D

(ezért most ölni tudnék. A kapitány szólt a néphez mesélt az útvonalról és mintha tudná, külön megemlítette, hogy most haladunk el Magyarország felett. El tudtam volna viselni, ha most vagyis délben leszállunk és nem este 7re érnék vissza ) (K Ö Z É R D E K Ű  K Ö Z L E M É NY következik: Most vettem észre, hogy cafatokban hámlik a bőr a vállamról és a hátamról. K Ö Z É R D E K Ű  K Ö Z L E M É N Yemet olvasták)

A recepciós néni térképpel együtt felvilágosított, hogy mit érdemes megnézni a városban. Külön felhívta a figyelmemet a Matka tóra, ahova egy €-ért lehet eljutni, de inkább úgy voltam vele, hogy nem sűrítünk bele mindent egy napba inkább visszajövök máskor :D

( Na, hogy békap..tják. Mondom, csak felhúzom az ellenzőt kinézek hol járunk, bár úgyse fogom felismerni erre mit látok? A Balatont. )

Városnézés utam a belvárosba végig a parton vezetett és meglepődve vettem észre, hogy mindenhol építkezés építkezés hátán. Olyan hatalmas épületeket húznak fel, hogy csak lestem. Mivel makedónul nem tudok így csak tippelni tudok, hogy az egyik az opera lesz, míg a másik kettő vmi állami hivatal, de tényleg hatalmas. Probálják utánozni a régmúltat, körbe van az összes óriási oszlopokkal. Érdekes, mert rengeteg városban jártam és mindig az gondolkodtatott el, hogy manapság miért nem építenek monumentális épületeket, mint az ókorban régen. Hát sose gondoltam volna, hogy először Skopjébe fogok ilyenbe belefutni. A másik, a mi nagyon érdekes a szobrokhoz való hozzáállásuk. Minden olyan személy, aki valaha is meghatározó volt a történelmükben kapott egy legalább 4 méteres szobrot, de vannak olyanok, amelyek jóval nagyobbak. Viszont a város nagysága miatt komolyan mondom szobor van szobor hátán. Teréz anya, pedig egy szép házat kapott emlékül.

A várost egy folyó szeli ketté. Ha folyás irányt nézzük, akkor baloldalon van az Régi Bazár. A két oldalt rengeteg híd köti össze, jelenleg is épül kettő. Az egyik legrégebbi a Kőhíd, amit ha nem csak az emlékezetem az 1400-as években építettek.

A folyó baloldalán erőteljesen dominál a török hódoltság hatása (még úgy is, hogy az 1969-es földrengésben a város négyötöde odalett és nem igazán sikerült rendesen újjáépíteni) a szűk utcákkal és a rengeteg mecsettel. Amúgy ez a reptér felé is megfigyelhető falunként. Egy helyen van az ortodox és a katolikus templom és tőlük 100 méterre a mecset. De régen is hallotta, mikor délben felcsendül rengeteg mecsetből az imádság.

A bazár mellett található a piac, ahol legutóbb Isztanbulban találkoztam ilyen szépségekkel. Gyros 300ft, egy kiló gránátalma 250ft. Na most egy kicsit bánom, hogy csak két kilóval tudtam hazahozni a helyszűke miatt. Ja jut eszembe a városban a pénzváltás csak pénzváltóknál lehetséges ( igen lehet ám máshol is) például a bankok jobb árfolyammal számolnak viszont csak számlával rendelkezőknek váltanak. Amúgy az árfolyam egy euró 61.3 dinár. Na a másik, amitől padlót fogtam. Az angol. Mindenki beszél angolul. Mindenki. A buszsofőr, a banki biztonsági őr, az eladó a piacon, a legsötétebb sikátorban megállított csávó (kerestem a hostelt és jött velem szembe do you speak english? Yes of course volt a válasz), de aki nem beszélt az is épp elmével volt megáldva nem úgy, mint Dél-Amerikába. Mikor megkérdeztem, hogy mennyibe kerül, nem nézet rám, mint bornyú az újkapura, hanem fogta előkapta a pénzt a zsebéből és előhúzott annyit, amennyibe került a portékája és lobogtatta. Komolyan Brazília után valami csoda volt, a nemzetközi repteres checkines csávóról nem is beszélve Sorry, I’m not speak english… Na bazzz.

Piacolás után felsétáltam a várba, ahová ki volt írva, hogy turisták előtt zárva, ehhez képest nyitott kapu fogadott. Bent a várban nincsen semmi, mert most próbálják helyre pofozni, viszont kívülről egész tetszetős. Fentről láttam meg, hogy a parton kacatvásár van. Lesétáltam, de semmit nem találtam, így elindultam visszafele lerakni a sok cuccot, de előtte még a postára betértem lefutni a kötelező köröket.

Visszaérve a szállásra pihentem egy picit, majd háromkor újra nekivágtam a városnak bár ez a forduló inkább a szuvenyírek beszerzésére ( feles pohár, hűtő mágnes és egyéb éppen jónak gondolt porfogók) épült. A sétába beiktattam még a régi vasútállomás épületét, amit 69-es földrengés félig lerombolt és úgy ahogy volt meghagyták memento gyanánt. Viszont erre ott semmiféle tábla nem hívja fel a figyelmet így egy felkészületlen turista inkább nézni szemétkupacnak és bontásra váró épületnek (aminek a felét már lebontották), mintsem emléknek.

Erre a sétára szürkületkor tettem pontot, mert már nyűgös, fáradt voltam és már a lábaim is fájtak. Vissza a szállásra, majd regenerálódás után ismét nekivágtam immár a éjszakai Szkopjének, hogy fényképezzek egy utolsót, mert sötétben minden szebb.

Este tíz volt mikor eladultam.

November 14-e az utolsó nap

Reggel nyolc óra tízkor keltem, értitek nyolc óra tíz perckor. Én voltam az első, aki felkelt a 8 ágyas szobában. 25 volt mikor mentem a recepcióra leadni a kulcsokat. A srác még aludt :D

A busz hál Istenek pontosan 9.15kor megjelent a pályaudvarom. Bevallom őszintén nagyon paráztam, hogy késni fog vagy lesz valami, mert 40-re ér a reptérre az én gépemnek meg 10.15kor kapu zárása van.

A repülésről már írtam, a nap többi része hazafelé eindhoveni várakozással együtt egész simán eltelt.