December 11.

Az első nap természetesen a Tiltott Városé volt, ahová a belépő 25 yuan volt, mivel sikerült diákjegyet kicsikarnom, a teljes áru jegy 50 yuan.  Érdekes volt olyan helyen járni, ahová több száz éven keresztül földi halandó lábát be nem tehette soha. Viszont a legeslegnagyobb piros pont a 60 yuanért kölcsönözhető magyarul is beszélő automata idegenvezető kapta. Bent megvettem álmaim sapkáját, a katonai kucsmát vörös csillaggal az elején mindössze 20 yuanért. A Tiltott város akkora hatalmas, hogy őszintén mondva három óra bolyongás után meguntam és kifele vettem az irány. Persze közre játszott az is, hogy a bal lában még mindig nagyon fáj lépésnél. Nem is tudom utána hova indultam pontosan, csak megakadt a szemem a Military Museum metró megállón, gondoltam nincs is jobb, mint a világ legnagyobb országának megnézni a haderejét. Amit jól jelez, hogy a belépő diákkal ingyen van és a kiállított tárgyakkal egy kisebb országot tuti le lehet rohanni.

December 12.

Ma Mutianyuhoz szerettem volna elmenni, mert hétvégénként közlekedik a 936-os busz a Nagy Falnak ezen szakaszához, de egyszerűen nem volt lelkierőm felkelni 6 óra előtt. Így ez a nap az állatkerté lett, igazából csak a pandára voltam kíváncsi, mert annyi fajta állatot láttam már, hogy nem gondoltam, hogy tudnak olyat mutatni. Hát tudtak, de nem állatok terén, hanem tartás terén. A szingapúri állatkert után, ez a hely egy utolsó utáni, mocskos, koszos, büdös, pöcegödör volt. Egyszerűen annyira nagyon sajnáltam az állatokat. A farkasok vagy pl a fehér medve, olyan kifutóba voltak, ami csurig le volt betonozva. Az emberekről meg ne is beszéljük. Ennyire buta, felelőtlen fajtát, mint az átlag kínai ritkán látni. Ki van írva, hogy ne etesd az állatokat. Erre a medve ketrec előtt árulják a banánt vagy a másik, amit már nem bírtam szó nélkül, amitől dühbe jöttem, az az volt hogy a strucc ketrece elé le volt rakva egy félig megevett vattacukor. Csórikám ott nyújtogatta a nyakát, hogy elérje. Odamentem elvettem onnan, de mivel nem volt kuka a közelbe, ezért csak leraktam a földre, hogy ne lássa. Elmentem, majd véletlenül zsákutcába kerültem, elindultam visszafele és látom, hogy  az az eszetlen barom állat tépi le a vattacukrot és nyomkodja be az állat ketrecébe.. Úúú de mérges lettem, de ez ment végig, mindenki etette az állatokat azzal, ami nála volt. Na ami meg a fehér tigrisnél, oroszlánnál, bengáli tigrisnél volt az megint… Tél van oké.. De hogy két felnőtt begnálit bezárni egy lebetonozott kb. 6x6 méteres ketrecbe az.. Az egyik oroszlánt meg egy 2,5x1m ketrencbe. Egyszerűen olyan hányingerem volt a helytől, hogy gyorsba megnéztem még a pandákat, amiket szintén lehetet látni, hogy minden van bennük az életen kívül és el is mentem. Nap második egyben utolsó programjaként elmentem az olimpia helyszínére. Megnéztem a uszodás és a nemzeti stadiumot. Az utóbbiba 40 a felnőtt és 22,5 a diák. Sok sírás végett a nemzetközi diákra itt is megkaptam a diákjegyet.  Az uszodába is be szerettem volna venni, de akármilyen indokot vettem be, akárhogy könyörögtem, akármelyik pénztárnál nem voltak hajlandóak 15 yuanért diákjegyet adni, 30-ért meg nem mentem be. A szemetek.

December 13.

Mint lassan idáig minden nap, most is a szándék a kínai nagy fal megtekintése lett volna, de annyira esélytelen, hogy olyan korán felkeljek… Így maradt a Nyári Palota, ahova 20 yuan volt a belépő vagy 50 és az jó minden épületbe. Én a 20as mellett tettem le a voksom tekintettel a napi költségvetésre, ami itt szállás kifizetése után 145 yuanra apadt. A hely szép szép és az is lett volna, feltéve ha nevéhez híven nyáron látogatom meg :) de így elég kopár, bár az épületek még így is impozáns látványt nyújtanak.

A nap második programja a Temple of Heaven, Mennyek temploma, ahova a belépő 10 yuan és ha mindenhova be szeretnél menni akkor 50, ha csak a 10-est veszed meg akkor utána helyszínenként 20 yuan a beugró.

Kacérkodtam még a gondolattal, hogy a három vidámpark közül valamelyiket meglátogatom, de mivel elég sok a belépő 140-160 yuanig. Jó tudom ez ahhoz képest nevetséges ár, de ha elmentem volna, tényleg nem tudtam volna senkinek se ajándékot venni.

December 14.

El vagyok maradva a beszámolóval tudom, remélem fogom tudni potólni. Estére lázam lett 38,6 ami csak egy szempontból ciki. Mondhatni, hogy holnap után utazok és eddig kivétel nélkül minden repülőtéren voltak hő érzékelő kamerák és hát nem hiszem, hogy a drága oroszok ez alól kivételek lesznek… Ha két nap alatt nem sikerül eltüntetni a lázat, akkor lesz egy kis probléma. Amúgy az orosz vízumot negyedik nekifutásra, ma 11:30kor megkaptam 649 CNY ért. 1 yüan 31 Ft körülbelül, plusz vonatjegy és szállás módosítás. Utána visszamentem a szállásra és lefeküdtem aludni, mert már nagyon fáradt voltam és egy nap pluszba vagyok szal jár az alvás. Mikor felébredtem szokatlanul rosszul éreztem magam és este 7kor mértem lázat… Kétszer is 38.6ot hozott ki és a legszebb pihenés nincs, holnap reggel 6kor kellés és irány a nagyfal…

December 15.

Ahogy Móricka azt elképzelte. Sajnos erőm nem volt felkelni. 9ig alukáltam, majd találtam egy érdekes olvasmányt, amivel 11ig elvoltam ekkor vettem erőt magamon, hogy csak Pekingbe vagyok, csak csinálni kéne valamit, ha már itt vagyok. Így elindultam, hogy megnézem a Tian Anmen téren lévő mauzóleumot, de mivel fényképező volt nálam, így nem engedtek be. Közölték, hogy az út túloldalon leadhatom, majd ismét sorba állhatok, hát csak így férfiasan beka.hatják, mivel 11.42 volt és délben zártak. Második programként elindultam a közelbe lévő Vasúti Múzeumba, mert már jó ideje szemeztem vele, de valahogy sose eset útba vagy túl késő volt. A belépő 20 yüen volt, minden erőm ellenére nem tudtam kisajtolni a 10 yüanos diákbelépőt. Tetszetős volt az egyszer biztos. Mármint a tartalom :)

Kíváncsiságból elindultam megnézni, a múzeumba látott Déli Pályaudvart, mert eléggé impozáns az épülete és nem rég építették, valamint, mint megtudtam innen indul a szupergyors vonat. Fél óra és ott is voltam. Az épület tényleg szép, bár csak közelről tudtam megszemlélni,majd bementem megnézni, hogy milyen áron osztogatják a jegyet, arra a csodavonatra. Kis keresgélés után találtam is erre szakosodott automatát, mert őszintén szólva nem hiszem, hogy boldogultam volna a pénztárnál. Ekkor jött a hoppppááá. A vonat Tianjinba és Beijing között szállítja az utasokat, de legjobb emlékezetem szerint is tetemes a távolvág még térképen is a két város között, holott a menetidő 35 perc! A jegy „másod” osztályon, szebben fogalmazva economy-n 58, „első” vagyis business osztályon pedig 75 yuan. Viszont mindenáron ki akartam próbálni a bizniszt és úgy az már drága lett volna, de pont a következő vonat megállt egy közbenső állomáson, így 20 perc vonatozás első osztályon csak 48 yuan volt, másodosztályon pedig 41. A vonat max. sebessége háromszázharminckettő km/óra volt… A vonaton jöttem rá balgaságomra, hogy az ilyen vonatok nem igazán a városban szoktak megállni. Így legyen mindig igazam, ahol le kellett szállnom városnak híre hamva se volt, valahol a távolban, mintha látszódott volna valamit, de annyi. Mindenki taxival ment tovább én is próbálkoztam, de mivel a city centert senki nem értette, így a környéken bóklásztam, majd megunva, összefagyva visszamentem az állomásra. Pénztárosnak csak segítséggel tudtam elmagyarázni, hogy adjon már egy jegyet a következő vonatra Beijing felé. Hihetetlen ez az ország. Egy óra várakozás és már 330-cal repültünk hazafelé.

Minden lelki erőmet összeszedve elindultam csinálni pár éjszakai képet az új CCTV (Central China Television) épületéről és az olimpiai helyszínekről. Úúúú de nagyon hideg volt.

Hostelbe érésem után néztem meg, hogy az a város, ahová vonattal mentem ugyan hány km-re van. Hát kérlek titeket szépen átszámítva 1500 Ft-ért utaztam első osztályon, ahol adtak fülhallgatót, vizet, 19 percig tartott az út, a vonat max sebessége 332 volt, de 330-cal ment „folyamatosan” és 80km tettünk meg. Ajánlanám ezt ismét figyelmébe a MÁV-nak, aki a Siófokra, ami 120 km-re van Pestről 130 perc alatt ér le!!!

Legszebb a mai napba. Telefon lemerült és már kicsit hikomatos, így hol lehet tölteni, hol nem, hát most nem lehetett. Ez csak azért vicces, mert másnap mentem a Nagy Falhoz és hogy kelek fel?

December 16.

Utolsó nap Pekingbe. Telefon hál’ Istennek hajnali 1-re töltött valamit, így bekapcsoltam félkómásan, de hogy beállítsam az ébresztőt arra eszem már nem volt. Így reggel az első mozdulatra ijedten keltem, majd örömmel nyugtáztam, hogy nagyon okos vagyok, szimplán csak másfél órás késésben voltam :D Na embert olyan gyorsan még öltözni még nem láttatok. 4 perc múlva már az utcán voltam, sajna így se értem el a 8 órási buszt. Külön poén, hogy 919-sel kell menni, viszont annál a végállomásnál 919-esből van legalább 6 fajta és mint sejthetitek csak a kínai írásjel különbözteti meg őket, ami nekünk rengeteget mond. Végül megtaláltam. Aki keresnél, a legegyszerűbb módja a megtalálásának, ha feljössz a metróból és mész kelet felé, majd egy kb. 200 méter után lesz egy bazi nagy régi módiszerű épület, ami miatt az út enyhén észak felé kanyarodik félkörívben. Na annak a félkörév északi részén vagyis az épülettel pont szembe lesz a buszmegálló. A buszjegy 12 yuan és egy óra az út.

Lehet, hogy túl sokat láttam az elmúlt pár hónapban, de engem őszintén szólva nem fogott meg a Nagy Fal. Szép szép, látványos látványos és nagy is, de valahogy nem az a húú de nagy, arról nem is beszélve, hogy nekem valami sántított a dologban. Olyan nagyon újnak tűnt vagyis ezt a részét, mintha 30-40 éve teljesen, az alapjaitól újjáépítették volna, ami nekem igazán nem jött be. És a legszebb, jó tudom nem ez az időszak, amikor erre fele kell jönni, de az milyen már hogy a farmerem lévő oldalzsebbe jégkás.ás lett a víz? :) Az azért már tud valamit. Olyan szél volt, hogy simán arrébb tessékel pár métert, ha nem figyeltél. Három óra mászkálás tökéletesen elég volt arra, hogy teljesen kifáradjak, pláne hogy folyamatosan le fel, le fel… Délután 13kor induló busszal mentem vissza, ami szintén 12 yuan volt. A nap hátra lévő részében már csak shoppingoltam, vettem pár szuvenyírt. Este még a recepción kaptam egy Hostel World Golden kártyán, nem tudom milyen felindulásból adták nekem, de jól eset és megkértek, ha lehet 100%-ot adjak már a hostelnek :) Mondjuk amúgy is annyit adtam volna, mert tényleg jó hely volt. Pakolás után ráálltam a mérlegre és örömmel tapasztaltam, hogy csak 74 kg vagyok. Induláskor 84-85 voltam. Aztán fürdés után ráálltam megint és akkor eset le az állam, hogy én ökör. 74kg voltam teljes menetfelszerelésben… Pizsiben épphogy, de alulról vertem a 70-et. :) 15 kg fogyás… Legutóbb Hanoiba mértem magam, akkor voltam 75. Nyakamat rá, hogy az az öt kg Szingapúr, Szöul, Peking útirányon jött le. Pekingbe annyit ettem egy nap, hogy magam is rácsodálkoztam. A mai nap például „reggelire 3 darab pálcikára húzott húst valamint vacsira egy pálcikára húzott virsli szerűséget és ehhez megittam egész nap fél l vizet.

Egy összefoglalót Peking, azért megér. A metróban akárhonnan, akárhova 2 yuan a jegy, lehet automatából is venni, bár nekem még sose sikerült. A probléma ott leledzik, hogy 10-es vagy nagyobb papírpénzzel lehet fizetni vagy fém egyessel. Na az amit az ott tartózkodásom alatt egyszer se láttam. Így mindig az „ügyeleten” kellett venni jegyet. A kínaiak a metróba fúúú, de idegesítőek. Van jó pár állomás, ahol több a felszálló, mint amennyi befér, de az hogy kinyílik az ajtó és már tódulnak befele, esélyt nem adva arra, hogy leszállják az már kicsit túlzás. Először még jó poén aztán már kicsit fárasztó, hogy mindig izomból kell kiszállni.

Alapjáraton viszont kedvesek és tisztelettel vannak a külföldiek felé, ha látják, hogy valamit nem tudsz próbálnak segíteni, könnyebben megnyílik a tömeg és általában próbálnak veled beszélgetni. Hostelben volt egy jó fej indiai, mikor megtudta, honnan vagyok, elcsodálkozott és közölte ő még sose találkozott magyarral. Mire én hát nem csodálom :D

A buszközlekedés tökéletes. Mindenhova megy busz, mindent el lehet vele érni. Egyetlen egy probléma van vele. Külföldi számára használhatatlan. A buszon és a megállókban ki van téve hogy honnan hová közlekedik, megállókkal együtt, viszont latin betűkkel csak a két végállomás van kiírva és emiatt esélytelen a dolog.