utazzunk

Június 20-24ig Budapest-Paralia.
Az ár tartalmazza a 4 éj szállást 4 ágyas apartmanban, a budapest-Thessaloniki repülőjegyet és a transzfert Katerini és Paralia odavissza valamint a reptér és a pályaudvar között oda vissza között.
Az ára 32.000ft
Az ár nem tartalmazza a Thessaloniki Katerini vonatjegyet oda vissza mert sajnos erre vonatkozóan nem találtam információkat.

 Január 28.

Budapest – Brüsszel – Lanzarote

És elérkezett ez a nap is. A Kanári szigetek sose volt a szívem csücske valahogy, valamiért mindig távolsággal kezeltem ezt a sziget csoportot. De…

Délután 3kor indultunk Ferihegyről és Brüsszelben volt 3 óra átszállásunk a Ryanair lanzerotei gépére. Sajnos 20 percet késet. Viszont, ami ezek után történt az valami fenomális.

Azt tudni kell, hogy 16an indultunk az útnak. Lanzaroten az Autoreisennél foglaltunk 4 fős kocsikat négy darabot 50 euroért Citroen C2-est.

Megérkeztünk a reptérre. Az első kocsit, amit kaptunk Renault Clio volt 4 személyes, a második Serolé volt 5 személyes és a harmadik egy 7, azaz hét személyes autó volt. J Sírtunk a gyönyörtől, mert így a negyedik autóra nem volt szükségünk és persze mindegyik autót 50€ért adták.

Következő meglepetés a szállás volt. 2db két ágyas szoba és két darab 6 ágyas szoba volt lefoglalva a parttól legalább 500 méterre. Mikor megérkeztünk a szállást eleve nem találtuk. Felhívtuk, majd épp arra járt egy taxis, akinek odaadtuk a telefont és megbeszélte velük merre kell menni, majd végül ő áll a „konvojunk” élére és mutatta az utat ingyen. Végül megérkeztünk egy TENGERPARTI (akarom mondani óceánparti) szállodába, ahol 3 darab négy ágyas és két darab két ágyast kaptunk ugyan azért a pénzért. Egyszerűen ami itt megy az beszarás :D

Este még volt egy pici ivászat az óceán partján és hajnali 3 körül nyugovóra tértünk.

            Január 29.

Lanzarote

Reggel 8kor indultunk volna, de a csoport egy része annyira komolyan vette a dolgot, hogy 9 óra lett belőle. Az első megálló Teguise-be vezetett, ahol a vasárnapi nagy piacot néztünk meg, ami igazából már nem a helyieknek szóló piac, hanem a turistáknak. Egy órát megért az életünkből, pláne, hogy itt aztán suvenyírből be lehetett vásárolni rendesen.

Második megállónk a Timanfaya nemzeti park volt, amit másodszorra találtunk meg. Elsőre egy a park bejáratától 4 km-re lévő ingyenes múzeumba tévedtünk be, ahogy egy  két perces szimuláció keretében bemutatták nekünk mit élhettek át a helyiek, amikor 300 éve kitörtek a vulkánok a szigetek.

A Timanfayaba a belépő fejenként 8€ és csak a gyerekek kapnak kedvezményt. Se diák, se csoportos, se semmilyen kedvezmény és sajnos ez minden más helyre is igaz volt. Maga a nemzeti park nagyon szép és mindenkinek csak ajánlani tudom. Bent mutatnak egy két érdekes dolog azzal kapcsolatban milyen közel van a lábunk alatt a magma. Például bedobnak egy adag száraz növényt egy kürtőben, ami szinte azonnal lángra kap vagy beöntenek egy vödör vizet, ami rögtön gejzírként tör elő belőle vagy csak szimplán a lentről kiáradó hőn sütik meg a grill csirkét, amit rendeltél. A park bejárásához buszt biztosítanak, ami körbeviszi az embereket.

Harmadik megálló El Golfó volt, ami arról híres, hogy a kis falu mellett az egyik öbölben található egy sárgászöld színű patak. Igazán szép látvány a 20-30 méteres sziklafal előtt. Itt történt meg az is, hogy úgymond elsőnek találkoztunk az óceánnal és hát csak bele kellett menni bokáig. De hát az meg ugye nem úgy van az, pláne akkor, ha igazán szép nagy másfél méteres hullámok vannak a bokáig érő vízben. Ilyenkor van az hogy jaj először bokáig, aztán gatya felhúz és jaj térdig. Aztán az első Norbi figyelj ide és hopsz hátulról megnyaldossa az első hullám az ember fenekét, mert nem figyel oda. A végén az lett, hogy mivel volt egy hosszú/meleg váltás ruhám, így fogtam magam és be a hullámok közé. Első osztályú képek születtek. Mielőtt tovább mentünk volna elmentünk egyet kajálni a faluba. Hát ez cirka 2 óráig tartott, viszont finom volt. Tengerparti kaja kettőnknek, rákkal, kagylóval előétellel 40€ volt. Egyszer élünk.

Innen a szállásra vezetett az utunk, mert mivel nem az eredeti helyen voltunk és a kártyáról a pénzt se tudták leemelni (nem volt rajta fedezet hehe), így hatkor találkoztunk volna a szállásadónkkal, hogy kifizessük neki a szállást. 18:43ra értünk oda :D

Este még két kocsival bementünk megnézni a sziget fővárosát és éjfélkor lefeküdtünk. Persze a csapat egyik fele elment bulizni.

Reggeli story. Zsolti barátunk 1 órával később érkezett haza mint a többiek és hát a többiek már nagyon aludtak. A recepcióról először minket hívtak, de hát hideg is volt, a telefon meg a nappaliba, így szinte esélytelen volt, hogy felvegyük. Majd hívták Győzőéket, Győző pedig már lement a recepcióra, ahol szembesítették vele, hogy Zsolti barátunk nem tudott bemenni a szobába, de a próbálkozása alatt folyamatosan dörömbölt és ráült a csengőre, ami nem tetszett egy 50 év körüli angolnak, aki igen erősen és nyomatékosan a tudtára adta. Végül a recepción szeretett volna aludni, de azt meg ugye nem lehet és így került Győző a képbe, hogy náluk aludt.

      Január 30.

Lanzarote – Bergamo

Reggel 10kor indultunk volna. 11 lett belőle.

A mai nap első megállója Mirador del Rio volt, a kilátó hely. Mindenkinek javaslom azt az útvonalat, amin mi mentünk. A lényege az, hogy nem a főúton kell menni Arrieta és Haria között, hanem előtte van egy alsóbb rendű út, ami Tabayescon keresztül vezet.

A kilátás meseszép csak fizetős. Fejenként 6€. Így falat mászva, megkerülve tiltott helyen fényképezkedtünk, aminek az lett az eredménye, hogy perceken belül megsokszorozódott a számunk, akik tilosban örökítették meg eme csodálatos kilátást.

Innen egy barlangba mentünk, de mivel egy órás a túra, időnk kevés és a 16 emberből csak három lett volna hajlandó fizetni is a belépőért, így kénytelen voltam lemondani ennek megnézéséről. Pedig elméletileg igen szép lett volna. Beomlott üregek, amin keresztül süt be a nap. :(

Rohamléptekbe indultunk el utolsó helyszínünk felé a…, ami a helyi szörfparadicsom nagy hullámokkal. Teguise-nél eltévesztettünk egy kanyart, így a főút helyett egy földúton jöttünk kacskaringózva egy domboldalt végig. Rövidebb is volt, szebb is volt, kilátás úúú szóval keresve se lehetett volna jobbat találni, arról nem is beszélve, hogy a térkép nem jelezte. Nem volt épp a legideálisabb idő a fürdésre, de szódával elment viszont a hullámok kárpótoltak mindenért. Egy óránk volt csak, de a kemény mag az utolsó percig kihasználta.

Még egy gyors shoppingolás és irány a reptér.

Kocsi leadáskor semmi probléma, úgyhogy mindenkinek melegen tudom ajánlani az Autoreisen-t, mert az, amit csináltak nem semmi. :)

Este pontosan érkeztünk Bergamora, ahol már másodszor éjszakázok ebben a hónapban. Felemelő élmény.

            Január 31.

Bergamo – Budapest – Róma

Reggel szintén fél négykor keltünk, majd átsétálva az indulási oldalra tovább aludtam 7ig. Ezt már a többiek nem igazán mondhatták el magukról.

Reggel nyolckor a csoport oszlásnak indult. Négyen bementek a városba. Én is mentem volna csak egészségügyi problémák miatt sajnos nem lehetet. Igen, jól gondolod. Fostam. 3x voltam wc-n a délelőtt folyamán.

Az Orio centerben egy dolgot szeretek. A szupermarketet és az egzotikus gyümölcseit. 5 €-ért már megint bevásároltam fél kg epret, 30deka licsit, 15 deka tamarinot, 2 darab maracuját és fél liter San Benedettot.

A drága Wizzair viszont elkezdte a szívatásunkat, amire a pontot Rómába tette fel. Ugyanis a gépünk 15 percet késett. Viszont mire felszálltunk már több mint fél órás volt a késésünk.

Budapestre érkezvén fájdalmas búcsút vett egymástól a kis csipet csapat.

Vivivel elindultunk haza, pakolás, fürdés, e-mailekre válaszolás, kajakészítés és már indultunk is az esti 8 órás római géphez. Ahogy átértünk a biztonsági ellenőrzésen az a gyönyörű kép fogadott, hogy a gépünk késik 40 percet, majd egy órát… No comment. Mint kiderült, amivel jöttünk Bergámóból az a gép ment tovább Brüsszelbe és menet közbe szedett össze még egy kis késést, amit a Celebi és a Budapest Airport (egyem a szívüket) még megfejelt fél órával.

Eleve ez a felállás, hogy a 100 méterre se álló géphez buszoztatunk úgy, hogy a két busz csak akkor indul el mikor mind kettőre felpréselték a gépnyi utast. Majd most még megtromfolták azzal, hogy beállt a két busz a gép mellé, az első kinyitotta az  ajtókat ( mi a másodikba voltunk) és az összes ember az első ajtóhoz terelték, majd ajtó becsuk és előre gurul. Aztán a mi buszunk is odament az első ajtóhoz és minket is csak ott engedtek fel, majd mikor már 5 perce állunk ott és a sor alig halad, akkor itt a celebis, hogy most már lehet használni a hátsó ajtót.

Így az egy órás késésből lett másfél mire megérkeztünk Fiumicinora. 23.18-ra értünk ki a buszokhoz. Persze a Terravision utolsó busza 4€-ért 23kor elment így maradt a másik társaság 23:50-es járata 8€-ért fejenként. Ráadásul még az eső is esett, így az esti sétának teljes mértékben lőttek.

23 óra helyett hajnali fél 2-re értünk a szállásra…

            Február 1.

Róma - Belgrád

Egész este és még reggel is esett az eső, így közös döntés alapján visszasétáltunk (és közben eláztunk) Terminire kényelmesen ettünk, ittunk, majd fejenként hat €-ért felszálltuk a buszra és kimentünk Fiumicinora és kolbászoltunk fel alá.

Jaj és végre kaptam pecsétet az útlevelembe. Bár meg kellett harcolni érte, mert a határőr bácsi nem igazán tudta hova tenni, hogy minek nekem pecsét.

Azt meg kell jegyezni, hogy a szerbek nem olyanok, mint a magyarok. A gép ilyet még nem láttam, teljesen időben érkezett. 15:55kor indult volna és már 15:15kor csőre állt. Na és itt jön a fura, hogy hiába megjött a gép, de senki nem állt még be a sorba. Én mint értelmes magyar beálltam elsőnek a sorba, de még ekkor se kezdtek sorba állni.

A gépen végül 96 utas volt és 46 csomagot adtak fel.

Pontosan szálltunk le Belgrád Nicola Tesla nemzetközi repülőterén és szintén csőre álltunk. Az érdekes az volt, hogy attól függően, hogy csőre álltunk és a gép eleje azon keresztül ment ki, a hátuljához odatoltak egy lépcsőt és ott is ki lehetet szállni, majd fel a buszra és elvittek az érkezéshez. A vicces az mi hamarabb értünk oda, mint akik az épületen belül közelítették meg.

A reptéren a valutaváltó teljesen korrekt áron váltotta át az eurót dinárra.

A belvárost a 72-es busszal lehet megközelíteni kb fél óránként indul és 40-45 perc a menetideje. Az ára 145 dinár volt fejenként a sofőrnél váltva.

Mivel sajnos reggel közbejött valami, ezért sajna az esti szállást lemondtunk és még este visszaindultunk Pestre. Így három óránk maradt a város felfedezésére, de sajnos ez se sikerült teljesen, mert hiába hiába tudtuk, hogy mínusz 10 fok vár ránk egyszerűen nem készült fel rá. Rétegesen voltunk felöltözve, melegen, de egyszerűen míg megcsináltunk pár képet az ujjaink olyan szinten elfagytak hogy már fájt. (-13 fok volt amúgy) 1 óra után már a combunk és az arcunk is fájt a hidegtől és az erős széltől. Pár kép készítése után visszamentünk a pályaudvarra és másfél órás várokozás után végre indult a vonatunk haza, Budapest. A vonatjegy 15€nak megfelelő dinár volt.

            Február 2.

Határ – Budapest

A vonat 20 perces késéssel fél 7re ért be a Keletibe. Ámen

 Egy kis storyval kedveskednék.

Régóta nézegetem, hogy milyen jó lenne egyszer olyan repülővel repülni, ami először teszi meg az adott útvonalat és vízsurgár köszönti a reptérem. Nicsak a Ryanair épp kapóra jönne, de nem jó mert drága az első járat Dublinból, Birminghamből, Bristolból. Bolognaból olcsó és jó is lenne, de nem lehetne értelmes időben előtte kijutni. No no itt  a Stansted. Első járat 22 font. TÖkéletes. Nézzük a Wizzair. 25-ei reggeli járat 7990.- Tökéletes. Teljesen elkap a hév, egy nap Londonban, vicces árú repjegyek, vízsugár, már tárcsázom a barántőm számát, mikor eszembe jut... Nem leszek itthon...

De másoknak ajánlanám.

            Január 20.

Budapest – Eindhoven – Vilnius

Minden rendben és szépen zajlott egészen Eindhovenig. Itt  a két gép között lett volna három óra, de ahogy kiértünk az érkező részről délben rögtön fogadott minket a hideg zuhany, hogy a gép 15.30 helyett 17:20kor indul. Mondanom se kell hogy eléggé lesújtott minket a hír, mivel így két órával kevesebb jutott Vilniusra, amiről menetközben kiderült, hogy akad ám bőven látnivaló.

Végül 20:20 környékén érkeztünk meg a litván fővárosba. Ami a legszembetűnőbb az egész helyen az az, hogy nem szokványos épülete van a reptérnek. Az egész külsőről, sőt belsőről is jobban hasonlított egy vasútállomás épületére, mint bármi másra. Igazán különleges volt. A reptéren táblákkal van jelezve, hogy ingyen internet elérhető, sőt ami a legjobb a pénzváltás. Nem az a helyzet mint nálunk magyaroknál vagy minden máshol a világon, hogy olyan árfolyamon váltanak, amitől az embernek elmegy az életkedve. Egy banknak kihelyezett kis kasszája van kint tökéletes árfolyammal. Mikor eljöttünk itthonról a google szerint egy LTL 88,7 HUF-ot ért, a reptéren váltva a bankba 1 LTL 88,2 HUF-ot ért. Igaz felszámoltak 360ftnyi költséget, de szerintem így is nagyon ferr.

A városba történő bejutásra két lehetőség is van. Az egyik a busz, méghozzá az 1-es busz, a mi a buszpályaudvar, vasútpályaudvar kombóhoz megy. Buszon váltva a jegy 2,5 LTL. A másik lehetőség a vonat, ami 5 perc alatt ér be a fent említett állomásra és az ára szintén 2,5 LTL.

Szállásunk a Old Town Hostelben volt. Nagyon jó kis  négy ágyas szobában és közel az Ó városhoz.

Este 10kor indultunk el körbenézni a városban. Nagyon hangulatos sok sok látnivalóval és rengeteg templommal. Kezdetnek a Hajnal Kapun megy át az ember, aminek a baj oldalán egyből egy magyar feliratba boltik az ember. (Ki hitte volna…) A táblát 2006-ban avatta Sólyom László volt köztársasági elnökük, azért mert az 56-os forradalomban kiálltak mellettünk a litvának. (remélem jól emlékszem).

Jaj a szesz. Olyan szeszboltok vannak, hogy a zember szinte a mennyek országában érzi magát. Szesz szesz hátán és még olcsó is :D

A városnézést végül hajnali fél egyre fejeztük be és szenderültünk álomra, mert holnap hosszú nap vár ránk.

            Január 21.

Vilnius – Trakai – Prienai – Kaunas

Reggel korán fél nyolckor keltünk és elindultunk Európa földrajzi középpontja felé. Erre a szép programra előző este bukkantunk rá. A kijutás nem egyszerű és busz is ritkán meg arra. Mi a 8:45kor Brizaiba (32-33 kocsiállás) tartó buszra szálltunk fel. A buszjegy 8 LTL volt, viszont mindenkinek ajánlom, hogy ha teheti vigyen nemzetközi diákigazolványt, mert arra mindenhol kap félárú jegyet. A menetidő kb 35-45 perc és igazából az egyik utas fogalmazta meg jól hol is van ez a hely. Middle of nowhere. A semmi közepén. Még szerencse, hogy a busztól csak 10 perc sétára található. Van egy szép oszlop körbe európai zászlókkal és igazából ennyi. Csak a tudat, hogy magyar létedre (elvileg Európa közepén vagyunk), kiderül hogy mégse és elmész egy ilyen helyre. A busz visszafele 10:25 környékén indult, persze jött valami messzi helyről, de előtte Győző barátunk kipróbálta a lékhorgászatot csak hát az első lépésnél bokáig süllyedt a tóba… :D

11 óra volt mire visszaértünk a városba. Gyors szuvenyír vásárlás, kijelentkezés a szállásról és irány Trakai. Ezt a célállomást is tegnap este találtuk ki. Trakai a litvánok volt fővárosa egy szép nagy várral. Busz 20 percenként indult arrafelé és a jegy ára 6LTL volt. Maga a város nem nagy, bár picit azért nagyobbra számít az ember, ha már régen főváros volt. Viszont a környezete szép, körös körül tóval, ami most be volt fagyva, mert így nappal is csak mínusz 4 fokot mutatott a hőmérő. A falu és a vár megnézése után felszálltunk a napi két busz egyikére, ami Prienai-ba tartott (15:30), itt próbáltam először elsütni a diákigazolványt és lásd gond nélkül a bevált. A 19 LTL jegy helyett csak 9,5 LTL-be került, ami igen csak jó volt. Prienaiba már sötétedés után érkeztünk meg. A vicces az volt az egészben, hogy Trakaiba nem tudták megmondani, hogy van-e egyáltalán busz Prienai és Kaunas között. Holott előbbi 12 ezres míg utóbbi százezres nagyságú város. Szinte 20 percenként jártak a buszok… A buszon itt is diák jegyet kértünk és a 9 helyett csak 4,5 LTL fizettünk és este 7 órára már Kaunasban voltunk. Érdekességképpen Litvániában a tömegközlekedésben szinte többségben vannak a kis minibuszok (15-18fős), mint a normál méretű nálunk megszokottak. Ugyanúgy a városokban, mint a falvak között. (mindegyiket közlekedési vállalat üzemelteti, nem úgy mint Afrikába vagy a Közel-Keleten).

A kaunasi szállásunkról nem igazán szeretnék bővebben szólni. Elég annyi, hogy a 90 LTL helyett 60at fizettünk… és ha még hamarabb jövök rá egy két dologra, akkor még kevesebbet.

Vacsora után elindultunk a városba szétnézni. Szombat este lévén igen nagy forgalom volt a sétálóutcán és a belvárosban.

A legszebb és legkülönlegesebb látvány a városban a városháza és az előtte felállított, szépen kivilágított zöld műanyag flakonokból készült karácsonyfa. Persze ezeken kívül még sok látnivaló van a városban például a vár, a katedrális vagy az a park, ami a buszpályaudvartól nem messze van. Különlegessége, hogy három templom található benne. Egy katolikus, egy ortodox és egy mecset.

A szállásra éjfélre értünk teljesen kimerülve. Hamar el is aludtunk, csak hajnalban keltünk fel egyszer mikor megjöttem a házigazdák és csörömpöltek, ajtót csapkodtak stb.

            Január 22.

Kaunas – Frankfurt – Budapest

Reggel fél 6kor keltünk, hogy elérjük az 5:58-as 29-es buszt. A buszjegy 2 LTL és kb 30-40 perc az út forgalomtól függően. A reptér pici, de ingyen internet az van.

Már a reptérre érkezéskor elkezdett esni az nagy pelyhekben a hó és mikor a gépre szálltunk fel még jobban esett. Szép vége volt ez így az utazásnak.

Az már csak mellékes, hogy Frankfurt - Hahnon még álltunk egy 4 órát mire elindult velünk a gép haza.

 Január 14.

Budapest – Milánó/Bergamo

A híres bergamoi út. Nem hiszem, hogy létezni fog valaha olyan útvonal az életembe, amit többször fogok repülni, mint a Budapest – Bergamo – Budapest és olyan reptér, ahol többször fogok aludni, mint a bergamoi.

Dél után nem sokkal érkeztünk a reptérre, ahonnan átmentünk a szemben lévő plázába és leraktuk a  cuccainkat ingyen. A legegyszerűbben úgy találod meg, ha bemész a plázába balra fordulsz elmész a végéig, ott van egy mozgólépcső lefele, lemész egy szintet az a piros parkoló szint és már látni is fogod a csomagmegőrzőt. 1€ illetve 2€-sal működik, amit használat után vissza is kapsz.

Ezután átbuszoztunk bergamoba (irányonként 2€, a menetjegy 90 percig érvényes és a 3 zónán belül korlátlan átszállás biztosít). Érdemes felmenni a végállomásig a Citta Alta-ig, majd amíg érvényes a jegy felszállni a fogaskerekűre (szombaton és hétköznap elég ritkán közlekedik) és fentről szépen visszagyalogolni a vasútállomásig.

Este még volt egy kis shoppingolás, mely keretében 3€ értékben megleptem magamat egy fél kiló eperrel, 30deka licsivel, 3 mandarinnal és egy maracujával.

Az éjszakát a reptéren töltöttük. Én bunkó módon három széken elnyúlva aludtam mint a befőtt, legalább 7 órát. A többiek nem voltak ilyen szerencsések.

Viszont komolyan mondom egyre pofátlanabbak a személyzet tagjai a reptéren. Most kivételesen nem a biztonsági őr ébresztett, hanem a takarító jött kis kocsikájával és ült rá a dudára fél 4kor.

            Január 15

Milánó/Bergamo – Katowice/Pizyowice – Wroclaw

Ha Bergamo Milánó alsó, akkor Katowice Pziywice Bibalybasznád alsó külterülete. Emlékeztem rá, hogy kint van a francba a reptér, de ez minden emlékezetemet felül múlt.

„Szerencsére” a városi tömegközlekedésnek van busza a reptérről (23 PLN), menetideje kb. 30-40 perc és óránként/fél óránként jár.

Mivel Katowice nem igazán tartozik, azok  közé a városok közé, amit érdemes lenne megnézni, ezért egyből vonatra ültünk és elindultunk Wroclawba. ( IC vonatjegy 41 PLN, menetidő 3 óra)

Már sötét volt mire megérkeztünk. Szállás foglalás után (meg kell jegyezni, hogy a szállás jó helyen volt, jó árban és csak mi négyen voltunk a 10 ágyas szobában Corner Hostel).

A város nagyon szép sok látnivalóval. .

            Január 16.

Wroclaw – Poznan

Reggeli után gyorsan útra keltünk megnézni világosban is azokat a látnivalókat, amiket este már láttunk. Had ne soroljam itt le mik a látnivalók (van jó pár), mert aki nem volt ott annak úgyse mondanak semmit, aki meg eljut oda az úgyis meg fogja látni :D

12-re kijelentkeztünk a hostelből és gyors léptekkel elindultunk a vasút állomásra a 12:24-es vonathoz. Hát épp lekéstük, mert olyan most építik a pályaudvart és teljesen máshol van a jegypénztár, mint ahol a peron lejárat van (persze kitáblázva közvetlenül csak lengyelül van).

A 13.15kor induló vonatra kaptunk jegyet elméletileg IC helyjegy nélkül. Ára 40 PLN volt, érdekes módon itt megkaptam a nemezetközi diákomra a 50%-os jegyet. Ittunk még egy sört, majd felszálltunk a vonatra. Kicsit érdekes, kicsit régi módi, kicsit lepukkant volt, majd rá 10 percre jött a felismerés, hogy hoppá… Kalauz néni kerített egy angolul tudó úri ember, aki a tolmácsa volt. Mint kiderült kettő darab vonat indult 13.15kor Poznanba. Egy IC és egy regionális vonat. Többen is néztük a kijelzőn, mikor jöttünk, de mi csak egyet láttunk, amire felszálltunk. Na már most nem tévedtünk sokat. Ez a vonat is Poznanba megy, csak… egy kis kerülővel. Időben mérve a három órás menetidő helyett kereken öt óra a menetidő. Úgyhogy kaptunk ajándékba egy lengyelországi városnézést. Viszont a rosszban is van jó. A jegy, amit vettünk az nem volt jó erre a vonatra, újat kellett venni. Viszont a 140PLN visszaadják az állomáson. Az új jegy pedig négyünknek 86 PLN volt. Persze röhögés akkor tört ki a vonaton, mikor megszólaltam, hogy azért diákot adnak nekem, ugye? :D Hát nem adtak…

És még mindig vonatozunk.

És még mindig vonatozunk.

Jól gondoltad, még mindig a vonaton ülünk.

Már csak pár óra és odaérünk.

Végül este 18:15kor érkeztünk meg Poznanba. Szépen kényelmesen besétáltunk a hostelhez (Hill Hostel), ami igazából egy saroknyira, kb. 30 méterre volt a főtértől. Szállás elfoglalása után nekivágtunk a városnak. Megnéztünk az útikönyv szerint Lengyelország legszebb városházáját. Ennek az érdekessége, hogy van benne két kecske, amik minden nap délben előjönnek és 12x összekoppantják a szarvukat. Poznanban Gdanskhoz és sok lengyel városhoz hasonlóan a központ és az óváros nagyon szép. A kis vékony, különböző színűre festett házak különleges hangulatot árasztanak. Miután átulcetig körbejártuk az óvárost kisétáltunk a minden lengyel által hőn szeretett katedrálishoz, ami egyben lengyelek első számú katedrálisa. Sajnos csak kívülről tudtuk megszemlélni, mert már este 8kor zárva volt.

            Január 17.

Poznan – Róma – Budapest

Reggel hétkor keltünk, hogy körbe nézzük ugyan azokat a látni valókat, amiket tegnap este már megtekintettük, mert napfényben, azért mégis másképpen néz ki.

9 után nem sokkal érkeztünk vissza a hostelbe, hogy elfogyasszuk a reggelinket, majd taxik keresve elindultunk a reptérre ( Taxi 45 PLN volt, de állítólag, ha nincs dugó 30ból is kijön, a busz pedig átszállással 3PLN, amúgy az 59-es megy ki a reptérre).

A gép pontosan indult és érkezett is. Érdekes volt a plusz 1-2 fokból a 13-ba lépni. Bár így belegondolva pontosan egy hónap múlva fog a gépem landolni Tegucigalpába. Na az érdekes és jó hosszú túra lesz. Akit érdekel kövessen figyelemmel fogok róla naplót vezetni.

A reptérről a bejutás a legegyszerűbb módja a Terravision 4€ egy irányba, de érdemes megvenni az oda-vissza jegyet, mert visszafele Terminin már 6€-ért árulják. Viszont van egy olcsóbb bejutási mód, viszont időigényesebb. Van két regionális busz (1,2€), ami olyan helyre megy ahol van hév, illetve metró csatlakozás Róma felé. Viszont ezekre a jegyet meg lehet venni napijegyként is, amivel ugye egész nap ingyen utazhatsz Rómában. A napijegy ára pedig 4€. Szóval így oda vissza 6.4€ jön ki a dolog. (menetrend és térkép, ha kell írj, küldök)

Rómában négy óránk volt. Viszont ez tökéletesen elég volt arra, hogy mindent lássunk. Terminiből metróval kimentünk a Vatikánig, majd elsétáltunk az Angyal várhoz onnan a Spanyol lépcsőhöz, majd a Trevi kúthoz. Phantenon következett, majd a II. Emuanulle-en át elsétáltunk a Colosseumig. Mivel még időnk is volt és kedvünk is gyalog tettük meg az utolsó két metró megállónyi szakaszt Terminiig. Összesen négy óra alatt, picit sietve, de még mindig kényelmes sétával bejártuk Róma legfőbb nevezetességeit. Szóval, akinek kevés ideje van ne csüggedjen nincs lehetetlen.

Újra Terravisionra szálltunk és este 8ra már kint is voltunk a reptéren.

A gép pontosan érkezett, így éjfélkor pontot tettünk erre a tartalmas négy napos kirándulásra.