utazzunk

 

 

 

Hát hol is kezdjem?! Már rosszul indult az egész! Pest felé elkezdett esni az eső. De ahogy kinézek az ablakon hál’ Istennek már nem esik igaz már nem Pesten járok, hanem már Zágrábba :D és az óra is közelít már az éjfél felé. Hát igen szinte már mondhatom azt, hogy szokás szerint a fél vagon tele van vasutasokkal, mert hát az ingyen karnevált az ugye ingyen karnevál. Nem sok vasutas hagyja ki de mindig akad egy kettő! Ugye? A másik jó fej társaság meg egy nyolc emberből álló csoport egy fiatal tanárral az élen, aki a fő alkoholista volt, de egész jó arcok voltak, azt a csekélységet leszámítva, hogy hoztak egy magnót és szinte fél hangerőn hallgaták. Viszont az utasok felének nem igazán tetszett. Ami valahol érthető is mert ugye már éjfél után jártunk :D Na probálok egy kicsit aludni. Ébredéskor meg kezdhet az olasz körüt. Hú Monte Carlo-t már alig várom. Ja és még vmi erre a napra. Végre kaptam pecsétet a horvát hátárőr bácsitól az útlevélbe. Olyan boldog voltam , mint egy kövér bácsi a fogyózás miatt 10 év után újra látja a pöcsét. És végre itt a reggel. BONDZSORNO! A kalandozásom első napja méghozzá Velencében. Hú amilyen hideg volt reggel annyire meleg let így délután 3-ra. A reggelem az csúcs volt. Nem volt elég az hogy kb. 1 órakkor feküdtem le áááá nem, már reggel ötkor fent voltam, de szerencsére nem egyedül, mert annyire kényelmetlen volt az ülés, hogy az eszméletlen. Szóval a reggeli szívroham csak ezután jött. Gondoltam én naív, hogy az angol tudásommal simán meg tudom venni a jegyet. Gondoltam én! A végén segítséget kellett kérnem Bettitől (ő volt az a lány aki velem jött), mert a világ minden kincséért nem tudtam zöldágra vergődni a pénztárossal, pedig szimpatikus öreg bácsi volt. Jött a végösszeg: 76 euró. Hát igen Roma-ból Monaco-ba csak fekvőhelyes kocsi ment ami 55 eurót jelentet még nekem vasutasnak is. Végül is CARPE DIEM úgy voltam vele :D De még így is, hogy a csaj tudod olaszul, még így is 40-en azaz negyven percet szórakoztunk a pénztárnál még megkaptam az összes helyjegyet.

Délután 3 óra. Az egész nap idáig kellemesen telt leszámítva azt a kis lábfájást, amit a km hiányom okozott. Most jobban sikerült körülnéznem és láttam ám igen igen szép helyeket bár bemenni sajna nem tudtam mert már csak 60 euróm volt, ami ugye köztünk szólva nem sok mindenre elég. Na de mindegy. Vettem egy jó kis fél napos jegyet, amivel korlátlanul tudok hajókázni, mert ugye Venezia-ba ez a használatos tömegközlekedési eszköz. Utazgatás közben a fedélzetről megláttam egy gyönyőrű szép napsütötte parkot, így hát leszálltam és ennek eredménye képpen született ez kis bejegyzés. Annyira jól odasütött a nap hogy rövidujjura vetkőzve kifeküdtem napozni és a végén arra lettem figyelmes hogy elaludtam és 40 perc hiányzott az életemből. De bodog voltam mert olyan jól esett egy kis nyugalom semmitől nem zavartatva. Minden nap kéne hogy az embernek legyen egy ilyen szabad egy órája amikor spotán tud ilyen dolgokat csinálni. Délután naplemente előtt. Következő sorokat innen egy nagyon szép, nyugodt már mondhatni romantikus helyről írom. Olyan nyugodtság tölt el, ahogy itt ülök már, majdnem hogy a naplementében és írom ezt a naplót. Csak az a rossz, hogy egyedül vagyok és senki nemjött velem, bár kibírható hisz eddig is kibírtam. Amúgy épp Murano partján ülök éd lógatoma lábam a víz felé. Amúgy tudjátok-e, hogy itt csinálják a világhíres muranoi üvegdíszeket? Mondjuk az avatatlan szem nem lát benne egyebet, mint egy gagyi kínai díszt. Először én is így voltam vele, de aztán volt aki felvilágosított. Vettem is egy szép nyakláncot anyukámnak remélem tetszeni fog neki. Olyan jó itt ülni. Egy idegen ország, egy ideges város tengerpartján és nézni a naplementét és csak ülni és ülni és nem törötdni semmivel. Megtaláltam a lelki békémet. Kívánom mindenkinek legyen egy hónapba legalább egyszer egy ilyen érzése. Nagyon jó, de hát minden jónak egyszer vége szakad. Ennek itt a vége mert fél hat van és lement a nap. Szép látvány volt. De kezd hidegre fordulni így hát elidulok vissza az állomásra, de közbe még teszek egy gyors kitérőt hogy éjszakai fénybe is lekapjam a Szent Márk teret. Hát igen az este az nem volt kényelmes. Mondjuk az elsőr része az útnak Roma felé egész jó volt. Firenze-ig volt kényelmes első osztály és meleg. Ezután jött csak a menkő’ csapás. Első dolog, hogy nem volt a szerelvényen első osztály. Miért is lenne? Hiszen ez a vonat csak a fél országot szeli át Milano-tól Palermo-ig. A másik dolog, hogy alig tudtam aludni vmit, mivel fél óránként arra ébredtem, hogy remegek a hidegtől. Ilyet még nem láttam, nem lehetet felhőzni a kocsi egyik ablakát se. Mindenhol volt egy 2 mm-es rész, ami elég volt arra, hogy szarrá fagyjak. De sebaj. Roma kárpotolt mindenért. Annyire gyönyörű szép város. Az életében mindenkinek el kell mennie megnézni a Colosseo-t, a Forum Romanum-ot és a Vatikánt plusz még egy bazilikát ami két megállóra van a Colosseo-tól metróval délre. Egyre rájöttem a mai nap folyamán az épületeket látva. A rómaiak MEGALOMÁNIÁSOK, hogy mindenből a legnagyobbat akarják. Náluk egy templom, egy épület egy akármi ott kezdődik hogy 25-30 méter. Szóval csak az nem tudom hogy 25 méter magasba egy 20 méter széles boltívet, hogy a francba tudtak megcsinálni 2000 évvel ezelőtt. A legidegesítőbb az volt, hogy olyan nagyok és olyan szépek és nem fértek bele az objectívbe. Kb. 5 percembe került mindig míg megtaláltam az a pontot ahol a legjobban belefértek a dolgok de még így is maradtak le részletek. Külön külön nem fogok leírni semmit a látottakről, mert ez látni, érezni kell. Nekem annyira jó érzés volt, hogy kilépek a metróból és amit már gyerek korom óta látni szeretnék élőbe egyszer csak ott van a szemem előtt és az enyém! Frenetikus érzés, nem tudom mihez hasonlítani! Vagy a másik, mikor lezsálltam a buszról és ott volt előttem a Vatikán. Az semmi láttam II. Joannes Pavlvs sírját. Amikor felmész a bazilikába, belépsz és köpnyi nyelni nem tudsz. Csak állsz és bámulsz és azt mondod Jézusom, ez hihetetlen, de tényleg ott állsz és bámulsz hihetetlen. És azt hallod a körülötted lévőktől akik épp lépnek be, hogy Ohh my God, Jesus, Oh Men. Másik bazilika amit láttam, azért az se volt semmi. Ott az összes pápa festménye ki volt pingálva olyan 7-8 m magaságba körül a templomon belül és Benedeké meg meg volt világítva. Ja és épp mise megy. Alelúja áááleelúúúúja ááálejúúja. Amen! A vasútállomás fele még utoljára beugortam megnézni milye a Colosseo kivilágítva, hát ez is olyan dolgot amit saját szemmel kell látni. A vonat indulása előtt két órával érkeztem Termini-re, de nem bántam, mert reggel hét óta folyamatosan mentem és gyalogoltam és úton voltam. Minden megtettem, amit ember megtehetett. Komolya mondom még egy hosszútáv gyalogló is simán megirigyelhetné. Lassan eljött az idulás ideje. A vonat kényelmes, de inkább ne lenne és visszakapnám az 55 eurom :D Alig várom a holnap reggelt. Most legalább tudni fogok rendesen aludni, mert csak 8kor lesz határ ahol fel tudnak költeni. Láss csodát és nem költöttek. Na és miért? ÉS ekkor jutott eszembe, hogy hát nem is fognak, mert ugye francia és olasz között van a Sengeni egyezmény. Nagy meglepés volt, amikor megérkeztem. Az állomás egy alagútba volt. Végülis utólag belegondolva nem is olyan fura, mert ugye Monte Carlo egy hegyoldalra épült. Monacoval kapcsolatosan három következtetést tudtam levonni. Az első gyönyörű szép és most már kapisgálom, miért akarnak az emberek annyira idejönni, ide költözni. Mondjuk az adókedvezmények se utolsók :D A második az, hogy lusták. Nem akartam hinni a szememnek, mikor azt láttam, hogy kint a szbadba mozgőlépcsők vannak a meredekebb és nagyobb lépcsősorok mellett. A harmadik meg az, hogy rájuk illik a megalomán szó. Mondjuk itt nem az épületekre kell gondolni, bár, bár lenne egy két említésre méltó, hanem a kocsikra, a luxus hajókra, meg a ház udvarán lévő medencékre. Mindenből csak is a legjobbat, a legnagyobbat. Láttam olyan jachtokat, hogy állítom 100 csóri magyar egész életének a jövedelme kevés lenne. Na gyerekek találjátok ki még mit láttam? Na mit? Hát Ferrari-t, de nem ám azt amire gondoltok. Abbóla piros járgányból fut pár Monaco utcáin az nem olyan nagy szám. Hanem Forma 1-es Ferrari-t. Épp forgattak valamilyen filmet, mindig szakaszosan lezárták a forma 1-es pálya bizonyos részeit. Ó Istenem, milyen szép hangja volt. Ezek után hótziher ott leszek nyáron a Hungaroringen :D Jártam még a Monacoi herceg sírjánál vagyis a volt hercegénél, aki tavaly előtt halt meg. Az volt a baj, hogy hiába kicsi a hercegség, de sajnos a 6 óra kevés volt ahhoz, hogy körbe járjam. Úgy bementem volna például az Oceángráfiai múzeumba, de sajnos a szokás hatalmára jellemző hogy ide se volt pénzem hogy bejussak, mert hát be kell valljam, hogy mindenkinek vettem ajándékot. Igaz először csak anyukámnak akartam, de aztán a vatikáni postán megláttam egy rózsafűzért. Gondoltam, hogy ennek Mami biztos örülni fog és legalább fogja tudni nyúzni minden nap, igaz nem minőségi, de mégis csak a Vatikánból van. És így jaj ennek biztos örülni fognak jaj annak is így mindenki szép sorba kapott minden. Nagyi, Papó ti is tudni akarjátok mit fogtok kapni? Ha ha ha nem mondom el maradjon titok :D És Zoli, ha véletlenül kibújtál a lomosból és netán vmi csoda folytán elolvastad ezt hát te se fogod tudni :D Na visszatérve Monacoból elindultam hazafele és Ventimiglia-ban volt egy óra hosszám a körülnézésre, ami olasz és francia határán helyezkedik el, hogy mely oldalán azt nem tom, mert volt szerencsém Bonjour és Bondzsorno köszönéshez is. De a legjobban az tetszett, mikor Monte Carloba vettem vmi és azt mondták Merci Müsziő annyira jól hangzik egy francia szájából, hogy úúúúú leírhatatlan :D Szóval vettem fel 20 eurot, hogy egyek egy jót. Persze ez se így sült el. Felszállok a vonatra egy IC Pluszra és egy 4 és fél órás út elébe nézek. Hamar elment az idő, de kezdet vmi gyanússá válni. 9-re kellett volna megérkeznünk Milano-ba. 8 órakor kezdtem furcsálni, hogy a körülöttem ülőj ránéznek az órájukra és csóvályák a fejüket. Először arra gondoltam, hogy még egy óra van hátra és nem bírják már kivárni. Aztán 9 környékén kezdtek felettébb gyanússá válni a dolgok. 9 után 10 perccel elmegyek előkerítem a kalauzt, hogy mondja már meg ugyan mi a . . . . folyik itt. Mutatom neki hogy mennék tovább Venezia-n át Bécsig. Erre közli velem nagy vígan, de tényleg mosollyal a száján, hogy több mint 1 órát késünk, de ne aggődja a jegy árát visszafizetik. Ekkor egy picit idegesen lettem, de úgy voltam vele, hogy ráérek én egy óra múlva is idesen lenni. Fogtam magam és visszültema helyemre és aludtam még egyet. Megérkeztünk. A Santa Lucia-ra tartó vonat sehol, vhol gondoltam is. Másik vonat ami esetleg arra megy még hírből sincsen már bár este fél 10-kor mit vár az ember. Első gondolatom az volt hogy hazatelefonálok és az interneten nézenek már utána mit tehetek. Hát ez nem jött össze sajna nem tudtak segíteni. Na itt kezdtem egy hangyafasznyit ideges lenni. Sebaj nézzünk utána mely vonatok mennek jó messze, ahol tudunk aludni. Összesen három vonat volt, ami másnap reggelre ért valahova. Ebből kettő kilőve mert az egyik Paris-ba ment a másik meg Napoli-ba, de azon csak fekvőhely volt és arra az én 20 eurom kevés lett volna. A maradék egy meg Bari-n keresztül Lecce-be illetve Taranto-ba ment. Vmi rémlet a tudásom alján, hogy mintha ez Olaszország alján lenne, de biztos ami biztos lementem kérni egy helyjegyet rá, mert ugye EN volt. A pénztáros mondja, hogy no és mutat felfelé a kezével hogy national. Jólvan mondom. Részleges tudásom miatt most a pénztáros teljesen elbizonytalanított, kezdtem azt hinni, hogy vhol francia területen van. Itt omlottam majdnem össze. Mert ugye másik ország sok pénz a vonatjegy nekem csak 20 euro vagy itt maradok de idegen hely hotelre pénz nincs hostel nem tudom hol van szállás intéző zárva akkor csövelek a pu-on de azt bezárják akor aludjak kint de azt azért mégse ááááááááááá!!!!! Szóval a kiborulás határán álltam. Na akkor ültem le és szuszátam egyet. Mondottam okos vagyok, ügyes vagyok megoldom ezt a helyzetet is. Mert ugye az ilyen váratlan helyzetek megoldása teszik az embert találékonyabbá és ügyesebbé. A lényeg az, hogy miután leültem és elkezdtem tiszta fejjel gondolkodni 1 perc után rájöttem, hogy jó az nekem, ha lemegyek Bari-ba, mert jó. Vonat kényelmes volt. Reggel 8ig csak egyszer költöttek fel. Fél kilencre értem oda. Na és itt jött akkor, hogy hoyg jutok vissza még aznak Venezia-ba, mert szinte mint kiderült lent voltam majdnem a csizma sarkában. 10 perc kutakodás után kiderült, hogy jü az nekem ha egy 11kor induló EuroStar-ra felülök Bologna-ig és ott átszállok egy Interregionale vonatra ami Venezia Santa Lucia-ra megy és a 21.04-es vonat indulás előtt egy óráva még oda is érek. Ekkor jött a csapás a Cassa-nál, hogy a maradék 20 euromból 15 oda kell adnom az ES helyjegyért cserébe. Most már mindegy mindegy alapon felvettem még 50 eurot hogy biztos ami biztos alapon jut is meg marad is. Húú milyen jót ettem belőle végre 3 nap után a McDonald’s-ba. Másol ugyanis nem érdemes kajálni, mert egy szar semmi kis szendvics 4 euro itt meg egy Big Mac nagy coláva és sült krumplival 6 euro, úgyhogy ettem is egy Bic Mac menüt grande módra. Volt ugye két órám, hogy körbe sétáljak egy jó darabon és leszürtem azt, hogy nagyon koszon. Hát ide se fogok jönni nyarani és ahogy mentünk Bologna-ba végig a tengerparton mentünk és meg kell mondjam a keleti part végig koszos piszkos volt, úgyhogy anya olaszba nemjövünk nyaralni. Legalább is nélkülem :D Éljen PARALIA!!! Vissza oda, hogy jött a 11 óra és idult a ES. Már alig vártam, hoyg felüljek rá. Hát mit ne mondjak nem csalódtam. Sőt! Mindehol szőnyeg. Minden üléshez frankó asztal, de nem ez az oladlról kinyitható gagyi. Aztán minden ülés oldalába beépített rádió 4 csatornával, hangerőszabályozóval. Csak egy probléma volt vele, hogy nem volt hozzá füllhallgatóm :D Hát az ülés döntése volt semmi, mint az automata ablakemelőknél úgy lehetet gombnyomásra dönteni az üléseket. Vagy a másik. Ha szemedbe süt a nap? Nem az van, hogy hoppá hol a függöny nincs függöny, mint a legtöbb vonaton, hanem ez is gombnyomásra ereszkedik le. Komolyan úgy elvoltam, mint egy kisgyerek. Induláskor, ahogy elindultunk egy egy állomásról mindig hozták sorra a különböző dolgokat. Először hoztak olvasni valót vagy 6 különböző újságok és egyenként legalább 4x akkorák voltak mint a Blikk. Aztán jött az üdítő vagy 10 féle a rágcsálni valóval és végül hoztak mindig egy tálkán cukorkát, amiből annyit vettél amenynit akartál. Szóval tök jól elvoltam az 5órás vonatút alatt. Élveztem. Hát el tudnám viselni itthon is egy Miskolc Kecskemét távolságon. Miután megvolt a 20 perces városnézés Bologna-ban, mert sajnos többre nem volt időm. Dolgom végeztével felszálltam, hogy az 5 napos utazásom utolsó állomását megközelítsem. Venezia-ban még volt egy órám így hát jó menedzser létemre az 50 euro maradékát elköltöttem muranoi ékszerekre. Mivel ha jól tudom itthon sokat érnek. Hátha visszahozz egy kis pénzt a konyhára. And végre indul a vonat. Bár inkább mennék még egy kört. Élveztem. A legjobb a hazafele úton az volt hogy Santa Lucia-ban a pénztaros nem adott helyjegyet, mert nem kellett. Erre az olasz, a horvát, és a szlován is folyamatosan kérte alig bírtam elmagyarázni, hogy hibámon kívül nincsen, aztán a végén rám hagyták és elmentek, mert elmagyaráztam nekik hoyg egy árva kanyim sincsen. Végül a MÁV a mi hőn szeretet állami vasutunk megadja az ötnapos utazás ízét, a vasárnap 3 órától tartó folyamatos vonatozás zamatát. Az, hogy megkoronázza az egészet azzal, mit amikor a desszerten ott van az a nyálcsorgató cukormázas piros koktélcseresznye, hogy itt van mellettem a Magyar Tenger gyönyörű szép látványa, ami oly elragadó, szinte már már elfelejdteti az emberrel, hogy három órás késésben vagyunk. Azért ugye érzitek, hogy ez még kellett minthogy megkoronázza a utam végét. És igen és igen a MÁV az tud és értitek tud. Semelyik más vasút társaság se tud ilyet művelni, de a MÁV az tud. Zuglóból Kecskemétig a vonaton, olyan meleg volt, hogy a nemesebbik felemről is csorgott a víz, a farmerom hozzám tapadt és folytathatnám a sort tovább és tovább. Szóval érzitek ezt is az összes vonaton mindig hidegebb volt a kelletténél, de nem az utolsó részén nem……