Hát ha onnan nézzük akkor cirka 36 óra alatt meg is érkeztem Kuala Lumpurba helyi idő szerint 17 órakkor. 

Kuala Lumpur jó hely, olcsó, szép és baromi tiszta. A reptérről LCCT-ről a bejutás 8MYR-ről indul és körülbelül egy óra hossza, mivel 70 km-re van a várostól, ennél gyorsabb a vonat, de az annyival drágább is. A szállásom a China townban van éjszakánként 9,9 MYR-ért egy több ágyas szobában, számszerint 6, amiből még nyílik két nyolc ágyas szoba. Igazi átjáróház. Nem csodálom ha eltűnne valamim, bár bízok a turistákban. Ááá megjött az ügyeletes világjáró rasztahajú hippink is. A város gyalogszerrel is bejárható, buszok vannak, de kitáblázva valahogy nincsennek. Jelenleg este 7 óra van, világos és a hát mindenhonnan folyik a víz rólam, de legalább éjszakára bekapcsolják a légkondit és úgy elég elviselhető a dolog. A vicces az, hogy meg voltam fázva, mikor elindultam és most ahogy kimegyek a levegőre rögtön szelel mind ma két orr lyukam, ha bemegyek a plázába rögtön taknyolok :D Ami gondolom nem egészséges tekintve, a kinti hőmérsékletre és emiatt szinte egész nap plázából ki, plázába be :D Na jó azért valamit látok is a városból. Jó tanács azoknak akik majd jönnek. Konvertet konektorba elég itt venni. Nagyon jó minőségű, a világ összes konektrojába bedugható adapter USB-vel ellátva 26,9 MYR, míg Sony cyleenergia 3x tartósabb, 2 óra alatt feltölthető, 4dbos újratölthető elem, töltővel 95 MYR.

A 8 óra plusz igazán gondot nem okozott, annyit maximum, hogy helyi idő szerint nem nyolckor kelltem, hanem 10-11kor. Holnap este irány Penang, Teluk Bahang!

A mai nap egy igazi semmilyen nap volt. Mennyire jó is az, amikor úgy kell fel, hogy semmit nem kell megcsinálnod. Nem hajt a tartár, nem kell innen oda, onnan ide rohangászni, hogy mindent lássál azalatt a kis idő alatt, ami neked jutott. Ma úriasan 10 óra 20 perckor keltem! Na jó nem mintha tegnap hamarabb :D Elindultam sétálni, mert igazából konkrét terv tényleg nem volt, csak úgy a vakvilágba. Bár megmerném kockáztatni, hogy nagyon sok időt eltöltetni Kuala Lumpurban nem igazán lehet, mert végesek a látni valók. Amit még megszeretnék nézni és azt a következő és az után és az utáni látogatásra szánok, az a Madár park, ami elvileg a világon a legnagyobb kifutóval rendelkezik valamint a Petronas toronyba felmenni. Szóval a mai nap ebédeltem egy jót, egy kínaiba vagy malájba igazából gőzöm nincs, akkora adagot kaptam a kis világvégi étterembe, hogy alig bírtam megenni. Mondjuk az ára se volt kutya. 4 MYR-be került. Aztán, mint aki jól végezte dolgát elmentem egy jó nap plázába és beültem egy moziba megnézni a RED-et, kemény 7 MYR-ért, diákjeggyel. Hihetetlen, hogy még itt is zokszó nélkül elfogadják a nemzetközi diákigazolványt :) Totál jó volt ez a nap. Este 11.30kor indult a buszom Penangba. Komolyan imádom a malajziaiakat. Minden buszon 18 fok van. De halál komolyan. A legutolsó városi buszon csörögve csattogva, de megvan a 18-20 fok.

Én mint aranyos turista, egyedüliként a buszon rövid ujjú, rövid nadrág papucs. Sofőr kabát, sapka, pulcsi, még jó, hogy sál nem volt rajta, de azért az ablakot lehúzta és úgy mentünk és igen én mögötte ültem. Nem sokat aludtam az éjjel. A buszjegy ára 31 MYR volt a neten vásárolva és reggel 5-re értünk Penangba. Két óra alvás a pályaudvaron aztán indulás 4 MYRért Teluk Bahangba, ami a sziget ellenkező csücskébe van. Az út kb. 70 perces volt. Teluk Bahang egy igazi kis halászfalu két hátizsákos szállóval. Az egyikbe nem volt senki, a másikban, ahol én szálltam meg Miss Loh’s-nál ott rajtam kívül volt még egy svéd pasi. És gekkók rohangásznak a falon össze-vissza. Nagyon tuti. Lefeküdtem egy órácskára aludni 10ig, de mivel fáradtam voltam a kelletténél, így csak 4-kor keltem fel :) Körbe néztem a faluba, hát itt tényleg nincs semmi, tyúkok rohangásznak az utcán és van egy szép kis strandja. A szállás 45 MYR volt három éjszakára egy három ágyas szobában. Délután még átsétáltam Batu Ferringhibe, ami 3 km-re van innen és a helyi buli város. Szép hosszú stranddal, nagy, hatalmas hotelekkel, nyüzsgő élettel vagyis pont az ellenkezője annak, ahol én megszálltam, bár mondjuk az árak is olyanok és útközben láttam életemben először majmokat nem rács mögött, hát olyan cukik voltak :). Épp azon gondolkoztam el az előbb, hogy eddig mennyit költöttem és ekkor döbbenten jöttem rá, hogy átlagban napi 30 MYR-t, ami nincs 2000ft és ebben benne van a szállás, a közlekedés, a folyadék és a napi átlag két meleg kaja is.

A vicces Kuala Lumpurba volt, mikor körbeutaztam a várost északnak magasvasúttal aztán vissza félkörívben monorailrel, azt megint felfele magasvasúttal. Kb egy óra volt és a három jegy árának az összege nem érte el egy BKV jegy árát :)

Reggel nagy nehezen kimásztam az ágyból és elindultam a nemzeti parkba. Reggeli egy tojásos tésztás, szutyokkal leöntött csípős valami volt 3 MYR-ért, ami kifejezetten finom volt. A parkba a belépés ingyenes csak a regisztrálni kell, hogy tudják ki megy be és ki jön ki. Két útirány közül lehet választani az egyik 4,2km és a Monkey beachen keresztül a világítótoronyhoz megy, a másik 3,6km hosszú és egy szép tengerparthoz érkezik. Az elsőt választottam, mi az a 4 km, gyalogoltam már többet is :) Ilyenkor kéne, hogy valaki adjon egy jó kis tockost. A szintidő a bejáratnál két órára taksálták. Három és fél óra lett belőle egy irányban, de hát ami nem öl meg az megerősít :D Nagyon szép hely a Monkey beach, tele majommal, akik a kajára jönnek, az útvonal is gyönyörű legalábbis annak, aki először jár igazi dzsungelbe, majd kiderül a többihez képest. Útközben elkapott egy jó kis eső is, nosza rajta jó kis Tatunka esőkabát elő, lássuk mennyire használható. Esélytelen. Ha nem lett volna fényképező nálam, akkor fel se veszem, inkább szarrá ázok, mert így nem a víztől tocsogtam, hanem az izzadságtól, nem mintha amúgy nem. ( Üdv Petra a jó melegből! :D ) A legmocskosabb szakasz a majom part és a világítótorony között van. 1200 méter csak. Ezerkétszáz lépés. Hát én majd meghaltam, a vizem már (2liter) fél úton elfogyott. Na de legalább a kilátás az kárpótolt. Volt fent egy könyv, amibe regisztrálni kellett magad, hogy jártál fent. Kíváncsian lapoztam vissza, hogy hát ha Én az egyedüli, de sajnos volt benne már egy magyar mégpedig öt hónappal előttem. Persze az elem pont itt merül le. Visszafele el akartam még menni a másik irányba is, de víz híján és mivel az út 100 méter után is lépcsőkkel folytatódott, így bevallom férfiasan, de feladtam. Visszasétáltam és lefeküdtem a szálláson aludni egyet, majd este 6kor felkeltem és elindultam netet keresni. Még mielőtt bárki megszólna, azért netezek, mert a biznisz nem állhat le! Nem azért mert net buzi vagyok.

            Másnap reggel szintén fél nyolckor akartam kelni, de egyszerűen nem ment, pedig 11kor feküdtem. Sőt ugyan ez volt 25-én is, pedig akkor már kilenckor aludtam. Szerintem ez a malária gyógyszer mellékhatása lesz, mert ilyet én még nem tapasztaltam, hogy ennyire ne bírtam volna felkelni, ja és elég élénkeket is álmodok, ami néha buli, néha nem igazán :D Szóval mivel nem ment a felkelés, csak 11kor sikerült és akkor már olyan meleg van, hogy vááá, így inkább elmentem Georgetownba, ami a sziget legnagyobb városa 300.000 lakóval. Igaz közrejátszott az is, hogy a buszon kb. 20 fok van :D Szép város, nekem főleg az indiai negyed tetszett, ami nagyon hangulatos és egyre jobban sajnálom, hogy nem fog összejönni az igazi India. Nah mindegy három hossza bolyongás után, leizzadva úgy döntöttem megérdemlem, hogy a 6 szintes helyi plázát körbejárjam. Igazából marhára nem érdekelt, mert úgyse veszek, úgyse vehetek semmit, de a 20-25 fok az, azért nyomos érv, plusz a három óra alatt rákvörösre égett a nyakam. Viszont, ami tetszett a laptopok ára volt (5 Ft-os dvd-kről ne is beszéljünk). Pici laptop Toshiba tele minden jóval 11 órás aksival, winfossal 72.000 Ft. Hazafele megálltam Batu Ferringhi-n napozni és pihenni egyet, majd este 8-ra hazaértem.

            25-e. Az utolsó nap Malajziába, holnap már Angkor! Jee. Reggel, mint írtam megint megpróbálkoztam azzal, hogy eljutok a nemzeti parkba, de esélytelen volt. 10-kor keltem. Pakolás, kajálás aztán irány a busz. Teluk Bahangból a Jetty-ig, ami a kikötő 3.40 riggit volt az út, a komppal való átkelés, pedig a szárazföld irányába ingyenes, a sziget felé 1,2 MYR. Komp út  15 perc környékén van és a kikötő a buszállomás és vasútállomás között van. A busz Kuala Lumpurba 31MYR volt. Mellettünk álló kétemeletes szuper VIP-s buszon örömmel hirdetik, hogy barátságos a fedélzeti kiszolgálás, TV és mindezt megfejelve olvasó lámpa is van. Szállítható utas 38 darab. Ezt látná meg a Ryanair első embere, kétemeletes buszon 38 ember :) Mondjuk a mi buszunkon is csak 31 ember fél el. Ilyet el tudnék otthon is képzelni, persze csak november 25-e után, miután már nem utazhatok ingyen a vonaton :’(

A legjobb dolog viszont, ami szinte minden egyes percet, minden egyes elköltött riggitet megért itt a sziget, az a svéd csávó. Cserélgettünk filmeket és adott nekem 2 gb-nyi vagyis 140 db útikönyvet a legjobból!

Az nap további része már könyvbe való. Lehet onnan nézni, hogy összejátszott ellenem az élet vagy úgy is, hogy Norbikám ma jól megszo.atad magad. A busz ára adott. Menetideje 5 óra hossza. Na mármost a mienk elvitt minket egy Kuala Lumpur alsó, Kuala Lumpur szélső és Kuala Lumpur felső városnézésre amivel együtt a menetidő 7 óra hossza volt. Ekkor jártunk este fél 10-nél. Mire megérkeztünk Jalilba, a buszállomás neve, annyira éhes voltam, hogy semmi nem érdekelt, úgy hogy ettem egyet. Aztán  indultam el a buszhoz, ami bevitt a városba. Sajna a buszon várni kellett körülbelül 30 percet. Egye fene. Este 22.50 értem a Sentral pályaudvarhoz, ahonnan mentek a buszok a reptérre. 22:30-kor ment el az uccsó olcsó busz, de az utolsó utolsó busz 11kor indult igaz 10 MYR-ért. No egye fene, megint. Indul a busz akkor látom, hogy nem LCCT-re, hanem KLIA megy, ami a főreptér. No egye fene átjutunk valahogy. 23. 55-re megérkeztünk. Az utolsó busz 2,5 rigitért az LCCT-re 23:50-kor ment el az első 5:30kor indul. Na itt már ette a fene. Két csávó elkapott, hogy mennek át a másikra taxival csatlakozzak. Taxi hármunknak 63,5 MYR lett volna, mire én azt mondtam bocsi, de kizárt dolog. Végül 11 MYR-t adtam bele és fél 1-re az LCCT is voltam. Az egészet összeadva 12 és fél órát utaztam vagy pedig fizettem volna 30 MYR-rel többet és egy óra alatt iderepültem volna. Egye fene.

            Reggel már négykor költöttek, de már indulás előtt eme 3 órával is be lehetet checkolni a repülőre. Csekin után irány kicsit nézelődni. Hát mit ne mondjak a nemzetközi terminálról, ahonnan indultak a gépek. Bemenetel se volt egyszerű. Állt kint egy bácsi és szépen mondta, hogy Szingapúr, Macau, Siem Reap így szépen sorba, hogy melyik gép utasait várják. Egyszerre csak egy gép utasai. Beszállás előtt 20 perccel, hívták a mi gépünk utasait. Mondom, ha ez csak negyed akkora, mint akármi épp, hogy oda fogunk érni a kapuhoz, mert biztonsági ellenőrzés, útlevél vizsgálat, aztán séta a kapuhoz stb. Na a következő képen nézet ki. Hívta a gép utasait Siem Reap, Siem Reap. Elmentél mellette 5 méter után útlevél vizsgálat. Újabb öt méter után biztonsági vizsgálat és amint azon átértél ott a beszállító kapu. Két kapu Y1 és Y2-es kapu. Egy kb. 30x30 méteres terület és az egyik sarkába dobozokra, mindenféle elválasztás nélkül felpakolva egy 10 négyzetméteren a Duty Free shop. Én meg gondoltam jó bevásárolok, ha már itt vagyok vagy valami, de hát ezzzzz. Low Cost Carrier Terminál a neve, de azért ez picit túllőtt egy célon. A gép félig volt és indulást előtt 20 percig álltunk a betonon, mi voltunk az 5ik gép a sorban. A repülőút zökkenő mentes volt, próbáltam fent lenni, de a kevés alvás miatt nem nagyon sikerült. Siem Reap repterét, pedig nem tudom mihez kéne hasonlítani. Egy kedves kicsi, aranyos, ennivaló, cukor kis Kambodzsa felső reptérnek, de olyan családias hangulata volt, hogy ilyet én még nem tapasztaltam. A vízummal probléma nem volt, mivel e-visám volt, igaz be kellett volna ragasztani, de ezzel egy cseppet sem foglalkoztak, jó úgy ahogy van A4-es papíron kinyomtatva.