November 17.
Hajnali fél kettes érkezés után szépen befészkeltem magam a terminál egyik sarkába és aludtam egészen 6 óráig. Utána már akkora jövés menés volt, hogy nem lehetett. A városba jutás legolcsóbb módszere, amit sehol se hangoztatnak vagyis én nem találkoztam vele, úgy mondta nekem is a qataros csávó, a vonat. Méghozzá nem az expressz, hanem a sima vonat. Melynek ára 15 baht volt és igazából a város közepén rak le a látni valóktól jó messze. Ahhoz, hogy eljuss például a Kao San úthoz, ami a hátizsákosok helye, busszal kéne menni, ami meg hát nem egyszerű dolog. Mivel a buszoknak a tábláján nem nagyon van kiírva az európai számára olvasható betűvel, hogy merre megy. Így hát mivel Vietnámban olyan kedvesek és segítőkészek voltak az utazási irodákban így kerestem egyet. A Bangkokba töltött három nap alatt egyet megtanultam. Vietnámba mindig mindenhova utazási irodával, mert olcsók és annyira olcsók, hogy saját magad nem tudnád annyiból kihozni. De itt itt váááá. Egy köcsög lehúzós, geci banda az összes. Már elnézést. Bemegy az utazási irodába, hogy szállás kéne és mit tud ajánlani Koh Phangani lejutásra (azért kerestem ilyen hamar jegyet, mert több különböző forrás mondta, hogy indul a szezon, meg full moon party lesz, meg mivel novemberi első telihold van ilyenkor van a virágot úsztatunk vízen össznépi nemzeti ünnep, ami még megnöveli a telítettséget) és tegyünk hozzá nem ilyen szedett vetett utazási iroda volt, hanem rendes akkreditált TAT. Na szállást nem tudott adni 300 baht alatt, mert hogy nem létezik, de mutatom neki az LP-be, hogy ide le van írva feketén fehéren, hogy már 150-ért lehet kapni, de hogy az a könyv két éves… Jól van nem probléma keresek magam. Viszont az lejutásra a busz hajó kombót javasoltam, mert hogy a vonat váááá. Kérdem mennyi, mondja 1350 baht, mire én egy kb. anyád hogy van mondat hagyta el a számat. Mutatom neki, hogy az LP 550-650-re taksálja, de hogy az már rég nem létezik meg amúgy is. Ugye érzitek a két ország közötti különbséget túra árak kapcsán. A végén addig addig, hogy 1250-ért vettem egy jegyet. Bár azóta is basz az ideg miatta. Majd még utolsóként megkérdeztem mibe kerül elmenni a hídhoz a Kwai folyón. Egy túra 1200 baht, az egynapos. Na itt már kiröhögtem és a vonatjegy maga? Mondja 200 egy irányba. Ekkor már tényleg a kur.a anyá.a küldtem el. Este elmentem a pályaudvarra, ahol elmondták hogy 100ba kerül a jegy és az is azért ilyen drága, mert én külföldi vagyok és nekem ha egy megállót is megyek ezen a vonalon az is annyiba kerülne, mivel ez a Halál vonal. Na ez meg a másik, amit miatt mondhatni meggyűlöltem ezt az országot, hogy azért mert külföldi vagyok, azért élből mindig drágábban adnak akármit. Pl. az utcai árusnál, roston sült kis húsgolyókat vette előttem a kis thai és 20-at fizetett négyért, odamegyek, hogy mibe kerül 10-be egy. Nem csípem ezt az országot. Na de hagyjuk is ezt.
A TAT irodából egy motoros vitt el a Kao San-hoz 100 baht-ért. Ez viszont kérem szépen, ez az utazás kutyafasza volt a halálfélelemhez képest. Kapásból, ahogy elindult a motor, én ugye hátul, hátamon a 19kgos táskával, majdnem olyan hátast dobtam a motorról, ahogy a nagykönyvben meg van írva, innentől kezdve a motoros minden helyen a fék gáz kombót használta. Elég vicces tud lenni 0-ról 60, 70 sőt mentünk 80-ra röpke 15-20 mp alatt én meg, bíztam a jó Istenbe, hogy a motoron maradok.
Kao San útra megérkezve 5 perc séta után találtam egy szállást 180 bahtért. Az egész kb. 3X2 méteres szoba, egy ággyal, egy székkel és egy asztallal, slusz. Két óra szundi után neki vágtam a városnak. De ahogy sétáltam a Royal Palace felé, már láttam, hogy itt temérdek mennyiségű pénzt lehet elszórni, de viszont rengeteg dolgot kapsz érte. 100-150 baht szurperjó polókat, alsógatyákat, 200-300 Billabong shortokat stb. Sajna a Royal Palaceba nem mehettem be, mert rövidgatyába voltam. Viszont a mellette lévő óriás fekvő Buddhát meglátogathattam, majd kifele jövet elkapott engem is egy tuk tukos, hogy 10 bathért elvisz ide meg ide meg ide. Na ezeknek az a lényege, hogy közbe bemész ide meg ide, ilyen drágaköveshez, öltönyöshöz stb. és azért mert téged odavitt ez a jóravaló fiatalember, ezért ő kap gasoline kupont és így mindenki boldog. Igazából ezek a helyet tényleg olcsóak, mindenféle szempontból. Pl egy Armani szabású öltönyt, amit te választasz ki katalógusból és neked csinálnak meg ott helybe egy 20-as, már mint ezerben és forintban, ami szerintem egész jó ár. Szóval egy helyről ki, a másikba be, egyik Buddhától ki a másikba be, így telt az egész délután. Láttam kis Buddhát, nagy Buddhát (47m), kövér Buddhát, arany Buddhát mindenfajta féle Buddhát. Este elmentem arra a pályaudvarra, ahonnan indul a vonat a Kwai folyóhoz. Érdekes volt, hogy a folyón átkelés hajóval 3 bahtba kerül :) A vonatjegy ára 100 baht és az indulásnapján érdemes megvenni, így szép lassan visszamentem a szállásra aludni, mert a vonat reggel 7.45kor indul.
November 18.
7.45ös indulás és 10.25ös érkezés. Ebből egy 8 órás indulás és egy 11.30as érkezés lett. Maga a helyről nem mondok semmit, mert csak fikáznám. Igazából nehéz elképzelni, hogy 60 évvel ezelőtt itt áthatolhatatlan dzsungel volt. Jó tudom nem kell mondani, hogy a filmeknek sose higgyünk, de azért néha szeretne az ember. Viszont egy jó tanács az erre utazóknak. Ezt a helyet egy kétnapos program keretébe nézzétek meg. Egyik nap végig a vasút vonalán Nom Takig, ott alvás, elefántolás, tigris templom stb. Másnap meg vissza. Így lesz igazán értelme a dolognak. De ettől függetlenül élveztem a vonatozást és az se zavar, hogy négy óra volt a menetidő. Otthon már tuti a falnak mentem volna, de itt valahogy más. Visszafele a vonat cirka két órás késéssel érkezet és ezt senki nem közölte velünk. 14.35 helyett 16.20kor. Este 19.40-re érkeztünk be az állomásra, ami csak azért volt ciki, mert az utolsó hajó 8kor megy át a túlpartra és ha azt lekésem, akkor lett volna másik megoldás is, csak hát annak utána kellett volna járni, de elértem.
November 19.
Az utolsó nap Bangkokban, amit igazából nem is bánok. Mára egy kötelező program volt előírva mégpedig a Royal Palace. Reggel nyolckor nagy nehezen felkeltem felvettem a hosszú vastag fekete farmerom, amit valljunk be ilyenkor öngyilkosság, de mégse mehettem a Bob Marleynes gatyámba :) A belépő a királyi palotába 350 baht volt, ami magasan veri az összes belépő árát, amit eddig valamire is kifizettem és ahhoz képest szerintem nem érte meg az árát, mivel vagy én voltam béna, de elég sok helyre nem lehetett bemenni. Gondolom készülődtek a hétvégi virágúsztatós össznépi banzájra. A belépő amit adnak még jó másik két helyre is, de azok olyan messze voltak innen, hogy moto-ra nem igazán akartam költeni, mert 80-100 bahtért senki se volt hajlandó odáig elvinni, a busz meg hát naa… Ember legyen talpán, aki el tudja olvasni. Jóóó tudom meg lehet volna kérdezni a helyieket, de valahogy nem volt kedvem hozzá. Inkább elsétáltam a Nemzeti Stadiumhoz, ahol plázáztam egyet és épp lekéstem a Skyline-t vetítését, így várom kellesz vele Singapore-ig. Aztán vonatkoztam egyet a magasvasúton és végül, mivel senki nem akart 80 bahtért visszavinni a Kao San úthoz, a Victory emlékműtől, ezért nagy durciban legyalogoltam a távolságot.
Épp, hogy odaértem 6-ra, ahova kellett. Már majdnem vártak rám és elkezdődött a szép ki utazásom Koh Phangan felé. Amire tudnék is egy pár jelzőt mondani. Mondjuk furcsa volt azt hallani, ahogy szólítottak felszálláshoz a buszra. Nehéz lenne elképzelni a Búza téren Miskolcon, hogy a Volán járaton a sofőr megszólal, hogy először jöjjenek azok, akik Phuketre mennek, majd akik Phi Phire, Koh Samui, Koh Phanganra és végül Koh Taora. A buszúttal semmi probléma nem volt, hamar eltelt, viszont onnantól jött a megpróbáltatás. Reggel 6ra értünk Surat Thani-ra.
November 20.
A söfőr wake up, wake up, hurry felkiáltással keltette a csapatot. Majd következet két óra várakozás egy másik buszra, ami elvitt a kikötőbe. Odáig buszoztunk, majdnem egy órát egy csirkebuszon, úgy hogy legalább 20 ember állt. Azt el lehet képzelni, hogy 65 ember volt a buszon, ahova a 65 ember összes táskája is befért… Mikor megérkeztünk a kikötőbe és feltessékeltek minket a hajóra, ami már az összes ülőhely rég foglalt volt és nagyon kint a fedélzeten se lehet állni, mert esett az eső. Két órás hajóutat végigállni hát nem volt egy felemelő érzés pláne ennyi pénzért. Hányszor megfogalmaztam magamba, hogy írok egy „baráti” levelet a csajnak, aki eladta nekem ezt az utat. Nem is az idegesít, hogy drágán adta, meg állni kellett, hanem az, ahogy már már majdnem felháborodva mondta, hogy nem bízok benne?? Hát a kur.a anyját…
Viszont jó pont volt, hogy már vártak a kikötőben a szállodából, akiket ezúton is bátran ajánlok mindenkinek, aki erre a szigetre jön. Haad Tian Beach Resort. 20 perc kocsikázás után érkeztünk meg a szálloda, ami egy öbölben fekszik a sziget észak nyugati partján. A szálloda maga a tökély, egyedül található ezen a tengerparton, ami van jó oldala és rossz oldala is. Bár igazából több a jó. Jó oldal például, hogy nincs sok ember, a tengerpart csak a tied, nem kell zárni semmit és a part tele van kagylókkal, olyanokkal amikről kiskoromban a görög tengerparton csak álmodoztam. A vízben már búvárszemüveggel is nagyon sok mindent lehet látni, a kishaltól kezdve a nagyhalig, a lapostól hosszúkásig, a csíkostól a foltosig, a vízszintes csíkostól a függőleges csíkosig, a feketétől a kéken át a sárgáig és még korallok is vannak. Igaz nem az a hű, de szép, de kezdésnek egy panelben felnőtt kölyöknek maga az álom :) Plusz pozitívom, hogy a szállásom beachfrontos 12 dolcsiért, a naplemente maga az álom, szóismétlés, de 10 perce ülök itt és nem találok jobb szót rá. A dolog egyetlen negatív oldala, ami lehet akár pozitív is, felfogás kérdése, hogy a legközelebbi bolt egy km-re van. Bár annyira nem vészes a éttermi ár, pláne ha hozzá vesszük a kilátást, a változatosságot, a felszolgálás színvonalát és azt, hogy Európában a büdös életbe nem tudnék megfizetni egy ilyet.
November 21. FULL MOON
Amiért igazából csak három napot maradtam Bangkokban, hogy ideérjek időben erre a partyra. Aki nem hallott még róla olvasson utána, de úúúúú nagyon kiba..ott ku..a ….s….g g…e g…w . .i. jó volt!! A szállodából 7kor indult az első taxi, amivel én mentem és 40 perc volt kb. az út. A buli helyszíne Haad Rin partszakasz, ahová 100 bath volt a belépő és kaptál cserébe egy karszalagot, amit maximum az idő fog lerohasztani a kezemről. Ez jó hosszú strandszakasz, ahol holt szezonban, amilyen a mostani is csak 8-10.000 ember bulizik a parton, míg főszezonban, akár 30.000 ember is. Az árak egyáltalán nem voltak vészesek. Mindenki bullettet ivott, aminek a lényege, hogy van egy kis vödör, abba öntenek whisky-t vagy vodkát (2,5dl) vagy amit akarsz, hozzá colát vagy energia italt vagy akármit :) ennek ára 250-400 bahtig változik. Vicces látvány az, amikor mindenki wc-nek használja a tengert és a pasi hugyozik, a csaj meg mellette fürdik. Én egykor indultam haza, mert 5 óra táncolás nekem bőven elég volt, arról nem is beszélve, hogy a tenger mellett kezdett kicsit húgyszagú lenni a dolog.
Jaj és majd elfelejtettem. Ezen a nap délutánján vált valóra egy 5 éve dédelgetett álom, ami még zsenge vízimentős koromba találtam ki. Mégpedig, hogy Tiestotól az In search of sunrise fogok hallgatni egy fehérhomokos pálmafákkal övezett türkizkék tengerparton :)
November 22.
Pihenés.
November 23.
Pihenés. Viszont egy ilyen nap tökéletes jó arra, hogy köszönetet mondjak azoknak, akik ha nem segítenek, akkor sokkal kevesebbet látok ezekből a helyekből. Szóval köszönet az Édesanyámnak és a Nagyszülőknek, de ezen felül is külön köszönet Édesanyámnak, aki a legtöbbet tette hozzá az utazáshoz és külön extra plusz köszönet Nagyinak, aki lehetőségeihez képest a legesleg többet adta!
A mai nap viszont két újabb példányokkal gazdagodott a Váó ezt is láttam már kategória. Az első egy rája. Búvárkodok szépen nyugisan egyszer csak, majdnem agyvérzést kaptam, mikor a lábam alatt megmozdult a föld és egy két tenyérnyi nagyságú sárgás homokszín alapon kék pöttyös rája úgy gondolta arrébb úszik, de az ijedségen túljutva még egy két percig gyönyörködtem benne. A mai nap másik állata a szentjáncsi bogár. Tudom magyar honba is van ilyen, de én most láttam először mégpedig jó sokat, mikor útnak indultam éjszaka felfedezni a apály miatt előbukkanó területet. Itt az apály miatt majdnem két méter tűnik el a tengerből, ami azért szerintem szép kis mennyiség. A homokos tengerpartunk 25 méterrel lett hosszabb :) és olyan rákokat láttam, mint a tenyerem júúúúj.
November 24.
Pihenés.
November 25.
Negyed évszázados lettem. Petrosz hajnali 1kor már ébresztett az esemsével, nem csalódtam benne :) A nap további része a szokásos pihenéssel telt és gondolkozással hova tovább, de nem jutottam dűlőre. És ma volt az első olyan nap, amikor a kedvem se volt az igazi :( mennék haza, de otthon se lenne jobb. Hm. Fogós dolog.
November 26.
Pihenés egybekötve pihenéssel. A nap végén, pedig úgy döntöttem elmegyek Phi Phi-re és 875 bahtért befizettem rá, majd kifizettem a számlámat. A hét napos fogyasztás mindennel együtt 2985 bahtra rúgott, ami ha azt nézzük maga a tökély.
November 27.
Egy hosszú nap kezdete és anyázás a vége. Reggel 6kor indultam a hotelből, hogy a hét órási kompra feltegyenek vagyis kiraktak a kikötőnél odairányítottak egy nőhöz, aki elkérte a jegyet adott másikat helyette és mondta szálljak fel arra a buszra. Na onnantól kezdve senki nem szólt a szerencsétlen turistákhoz (rajtam kívül még voltak 7-en), hogy mi van. A végén a busz megállt a komp előtt felszálltunk, majd két és fél óra múlva megérkeztünk Don Sakba. Ott ismét a tanácstalanság, majd nagy nehezen megtaláltuk azt a buszt, amire fel kell szállni. Megint egy óra buszozás, mivel Suratthani 68 km-re volt a kikötőtől. A városba érkezve leraktak minket az utazási irodánál, ahol megint várakozás következet, senki egy árva szót nem szólt (kb. 11:00 járunk), majd 50 perc elteltével beraktak egy kisbuszba, ami a városba még körbe körbe járkálva felszedett még 8 utast és szép lassan elindultunk. Délután 14.50-re értünk Krabiba, ahol az utazási irodánál közölték, hogy az utolsó hajó elmegy 15:00kor és én azt nem érem el, de van szállás 250 baht-ért. Mire veszekedésbe torkollott a dolog, mert nem voltam hajlandó kifizetni, aztán 20 perc után csak csak kifizettem. De most pl. ott tartok, hogy holnap reggel úgy el fogom küldeni az ürgét a ro..dt b..ös ..rva a..ába, hogy csak lesni fog. Mert, hogy ez a legolcsóbb szoba a városba, meg hogy internet van meg stb. stb. Na ezzel szembe már 120-150-200 bahtért láttam szobákat, arról nem is beszélve, hogy közös itt a fürdőszoba és a net se működik, hogy Krabi elvágta magát nálam, de nagyon, sőt igazából egész Thaiföld, mert ez a kiba...tt hozzáállás az utazási irodák részéről egy undorító ge.. dolog.
November 28.
Gyönyörű szép esős reggelre ébredtem, ami egészen Phi Phi-ig kitartott sőt még itt is esik, ennyit főszezonról. Amúgy sikerült 300 baht-ért szállást találnom, bár kicsit kétes hely, mert itt a recepciós lányok egyben masszőrök is és fizetés után kicsit jobban körül nézve a következő feliratok vannak a falon pl: Very good massage with happy ending és We like banana stb. :D Vicces három nap elé nézünk :D
Phi Phiről hát mit is mondjak. Nem tudom milyen volt a cunami előtt, de vagy nem végzett jó munkát vagy pedig igen magas fogok baszták el az emberek az újraépítést. Egy jó tanács azoknak, akik ide készülnek. Olyan helyen foglaljanak szállás, aminek saját tengerpartja és jó messze van a kikötőtől, mert ez a rész ocsmány. Viszont azoknak meg meg is kérik az árát. Úgy összhatásilag jó is meg nem is. Maga a természet gyönyörű, de amit az ember alkotott benne, nem is tudom láttam e valahol máshol ennyire nagy rombolást. Vagyis nem rombolást, hanem ennyire nem törödömséget, annyira összevissza építkeznek, egymás hegyén hátán, zöld területet nem hagyva, új dolgoknak nem őrzik meg az állagát stb. stb. De a legkeményebb majdhogy nem a „város” közepén a lebontó üzem, vagyis valamilyen csodaszép nevet adtak neki. A telep lényege, hogy televan papagáj virág növényekkel és azok közé engedik a szennyvizet, ami megtisztítja és utána a víz mehet az útjára. A legszebb az egészben, hogy szép nagy kőtáblára ki van írva a telepneve és valaki barnával középre írta, hogy Poo Garden (Szar Kert) :D Az illat meg már mellékes. Két óra járkálás után találtam egy helyett, ahol befizettem 450 baht-ért egy, hát egy napos 10 – napnyugtáig tartó Phi Phi körutas, búvárkodós dologra, úgyhogy érdeklődve várom a holnap reggel fél 10-es indulást. Este pedig Half Moon Party volt. Úgy látszik itt élnek halnak a Holdért :) Arról nem is beszélve, hogy ennyire kedves, segítőkész és szép recepciósokkal még sose volt dolgom és lájkolják a ….t :D A végén még gondolkodóba fogok esni, egyszerűen nem lehet elhagyni úgy a helyet, hogy valamelyik ne kapna és ne keljen vele beszélgetni, de van egy olyan sanda érzésem, hogy ez nem a szépséges személyemnek szól :P
Este találtam egy helyet, ahol ki volt írva beszélünk magyarul. Mint utólag kiderült vesztemre :D Még nem fizettem be, de be fogok 3400 bahtba kerül két merülés, kezdőknek is és hát látsz mindent, mi szem száj ingere. Engem meggyőzött a csávó. Mint utólag kiderült ő és egy másik magyar csaj (hegymászó) dolgozik a szigeten és arra a kérdésemre, hogy hány magyar fordult meg itt, az volt a válasza, hogy épp tegnap akarta beszedni a magyar zászlót, mert mi a fenének van kint. Sors fintora, hogy én épp arra figyeltem fel :) és utána kezdtem keresni, hogy hátha beszélnek magyarul, mert akkor lehet, marketingnek megfelelően, lehet elgondolkozok azon, hogy kb. 23.000 Ft-ért vagy még többért (hála a magyar kormány nyugdíjpolitikájának kicsit szarul megy most a forint) merüljek e kettőt vagy nem.
Viszont Phi Phi-nek megtaláltam a szép, jó ki, hogy nevezi, oldalát. Minden bár, bizonyos időben szórólap fejében ingyen bucketet osztogat ( normális esetben
November 29.
Phi Phi egyre feljebb tornássza magát azon a bizonyos ranglétrán. A túra, amire befizettem, valami fantasztikus, frenetikus, káprázatos és még sorolhatnám tovább a jelzőket. Egyszerűen nekem, mint panelben felnőtt gyereknek, ilyen gazdag élővilággal víz alatt még sose találkoztam. Most hozhatnám példának Görögországot, hogy minden nyáron oda jártunk és akkor mindig is ilyenről álmodtam, egyszerűen olyan az élővilág, mint a tv-kben, mondjuk a növények nem teljesen, de a halak, láttam mindent, még Némót is asszem :) Az egyik legnagyobb élmény volt ez az életemben. Mindig én voltam az első, aki a vízbe pottyant, pedig voltunk 76-an a hajón és általában az utolsó aki jött a vízből. Szóval ez a nap volt eddig a top! Bár lassan annyi ilyen napom lesz ezen a kiránduláson, hogy...
Visszaérve a lányok rögtön felajánlották magukat. Hát igen jó pasi vagyok :D Szerintem fogok venni egy pólót, méghozzá olyat, amit tegnap láttam. Ez volt ráírva angolul: Nem, nem akarok kiba**ott masszázst, tuk tuk-ot stb. Fürdés után elindultam befizetni a holnapi napomat, de útközben olyan idegesség jött rám egy 10 percre, hogy még államvizsgán se voltam, annyira ideges, pedig ott olyan tételt húztam, amiről egy mukot se tudtam, se puskán nem volt meg ráadásul a másik 5 embernek se volt meg. Szóval képzelhetitek. Jaj és arról nem is beszélve, hogy Petra küldött egy sms-t, hogy vigyázzak magamra, mert tavaly épp búvárkodás közbe halt meg az egyik barátja. Hát igen. Úgy mentem be, hogy az alá írandót gyorsan nyomja a kezembe, míg meg nem gondolom magam. Ma például 20 cápát láttak. Most már picit jobb és könnyebb is lett a számlám 24577 forinttal, valamint még megkért, hogy ha lehet éjfélkor hagyjam abba az ivást :D Mondjuk úgy elég nehéz kérés ez, hogy a szállásra menet 4, azaz négy szórólapot nyomtak a kezembe free bucket, free bucket NOW! De én rendületlenül jöttem és az se tudod eltántorítani az alvási szándékomtól, hogy a négy recepciós, masszőr csaj (azért elég jól néznek ki, azt meg kell jegyezni) mind meg akart masszírozni és a négyből kettő még velem is akart jönni szobára.
November 30.
Boldog Szülinapot újra. Ha ezt olvassátok, akkor megvett két szirti cápa vagy medúzák csíptek halálra, de legalábbis az intenzívre küldtek :D Úúú gyerekek nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon jó volt, gyönyörű szép halak, korallok és cápák. És ezt is elmondhatom most már, hogy Cápák között búvárkodtam Phi Phi-n :) Nem szeretem a drága dolgokat és nem is szoktam hülyeségeket ajánlani, de ezt KI KELL PROBÁLNI! 3400 baht-ba került, benne van a reggeli, ebéd, kaja, pia és két merülés, merülésenként 1 óra vagy attól függ, hogy veszed a levegőt nekem elsőre 36 másodszorra 38 perc sikeredett. Lányok előnyben, mert kisebb a tüdejük. Éreztem is, hogy akárhogy próbáltam levegőt venni, kifújni, hiába voltam nyugodt, akkor is nagyon nagyokat vettem. Daninak dupla annyi levegője maradt, mint nekem csak, hogy viszonyítsunk valamihez. Dani az oktató. Hál’ Istennek csak 3 napot voltam itt, mert ha többet tuti elkap a gépszíj és simán megszabadulok 13800 baht-tól és gazdagabb lettem volna egy búvárvizsgával csak sajna nem fért bele az időmbe. Na majd máskor. De legjobb az volt, mikor magyarázta reggel a dolgokat Dani és mondta, hogy menjünk már be egy helységbe, mert a többieknek korán reggel a magyar nyelv nem fekszik, fura, nem tudják mihez hasonlítani stb. stb. Hát igen meg is írták az LP-ben, hogy a magyar nyelvhez nincs fogható a világon.
Délután még snokereztem egyet, majd felcammogtam megnézni a naplementét a Viewponthoz és nagyon szép lett volna, ha mint az elmúlt három napban, most se lett volna felhős az ég, de azért egy kettőt szép képet sikerült lőnöm.
Este hajó ( 250 baht Krabiba) és buszjegy ( 250 baht Krabi to Suratthani) vásárlás, majd még egy sörözés is belefért a Danival. A másnapi sok utazásra és a mai korán kelésre való tekintettel hamar elmentem aludni, igaz közre játszott az is, hogy nem sikerült free bucketes cetlit szereznem :). Bár elég nehezen sikerült, mert itt a lányok tudják, hogy ez az utolsó éjszakám és hát… masszázs, masszázs, masszázs, még ha ittam volna :P
December 1.
Már csak 23 nap van hátra. Ma jött el az a pillanat, amikor a thájok elvetették a sulykot. Egyszerűen elfogyott a türelmem velük szemben. Nagyon idegesítő és unalmas tud lenni az, hogy azért, mert fehér vagyok és táska van a hátamon az már feljogosítja őket arra, hogy olyan árakat mondjanak mindenre, mindenkor, hogy azt már az ember nem bírja lenyelni. Pl: a buszjegy Suratthaniból a vasútállomásra 20 baht, taxis meg ő elvisz 250-ért és a sokadik ilyen után az embernek már az életkedve is elmegy. Szóval nagyon nagyon megutáltam ezt a fajt és soha többet nem fogok ide visszajönni, maximum egyenesen repülővel Koh Samuira. Mert ha még azt mondja, hogy 100 vagy 120 azt még be is venné az ember, de olyan irreálisan magas árakat nyögnek be, hogy… Vagy a másik Phi Phi-n, jó oké Phi Phi az Phi Phi, de a máshol 250-290-be kerülő márkás rövidgatyára az eladó kapásból 590 mond és csodálkozik azon, hogy helyből nekifutásból kiröhögöm és még alkudni se vagyok hajlandó. Húú de gyűlölöm őket, még jó, hogy holnap délbe elhagyom az országot.
Amúgy reggel 7kor keltem, pakoltam és indultam a hajóhoz. Ja még valami, csak hogy mivel indult a nap, hajnalba valamiért felkeltem, mintha mászott volna rajtam valami, de inkább ezt az ötletet elvetettem, arra való tekintettel, amit láttam. A táskámon egy ujjnyi hosszú csótány, plusz a csápja, inkább szerintem Isteni sugallatra ébredtem fel, mert ha ilyen útközbe a nyakamba mászik, hú akkor lehet kiborultam volna. Szóval a hajó 9kor indult és fél 11re értünk Krabiba. Ott átszállás, majd be a városba, majd várakozás, majd újabb busz és 2-re értem vissza ismét Suratthani alsóra, ahol közölték a busz eddig megy innen oldjam meg magam a bejutás. Itt megint egy kicsit ideges lettem, mert hát én a buszállomásig vettem jegyet, de hát hogy ez az. Jó’ van. Taxit 80 bahtért akartak szerezni, amiért kicsit megint ideges lettem. Ja és megint elfelejtettem azt, hogy elméletileg főszezon van és egész nap esett az eső vagyis hol esett, hol szakadt, hol nem esett. Szóval Surat alsóról elkezdtem a város felé gyalogolni és néha néha kértem volna segítséget, de szinte senki nem beszélt angolul, pedig szerintem a centrál eléggé univerzális szó. Nagy nehezen egy taxis féleség elvitt 20 bahtért a buszhoz és a busz meg a vasútállomásra és ezt a bejegyzést épp a vasútállomáson írom mivel fél hat van délután helyi idő szerint és a vonatom 00:10kor indul elméletben (vonatjegy 309 baht 2. osztályú ülő kocsi). Gyakorlatban ki tudja mennyi késést fog összeszedni Bangkokból jövet, de szerintem az any.zás már borítékolható. Valahogy ez nem az én napom, de a tegnapi búvárkodás az nagyon nagy élmény volt, 12 méterrel a víz alatt és onnan felnézni, látod a sok halat és te közöttük nagyon jó volt…
December 2.
Csak 80 perces késéssel érkezett a vonat. Ahhoz képest, hogy valaki Bangkok felé 4 órát várt pluszba, ahhoz képest nem is rossz. Plusz pont a vasutasoknak, hogy szinte óránként odajött valaki hozzám és megkérdezte merre megyek és nézték a jegyemet, hogy le ne késsem a vonatot. Reggel 7 körül tértem magamhoz és meglepődve, egy idő után már félve tapasztaltam bizonyos dolgokat, mivel ahogy közeledtünk a déli határhoz, úgy lett egyre több fegyveres a vonaton és úgy lettek egyre jobban körbe kerítve az állomások. Az utolsó pár állomást már másfél méter magas kerítés, tetején szöges dróttal vette körül és automata gépfegyveres, védőmellényes katonák álltak kint. A vonaton pedig, leszálláskor 5 kalauzt, 6 biztonsági őrt és
Leszállás után viszont az vicces volt, hogy gyalog szerrel már fél óra alatt a maláj oldalon voltam :D Mi az he, átgyalogolok Malajziába :D Ott 10 perc várakozás után jött a 29-es busz, ami 5,1 riggitért bevitt a 40 km-re található Kota Bhatuba kerek másfél óra alatt. Volt egy kis dugesz a hídon és mint kiderült a mai nap legnagyobb baklövése volt. Le kellett volna szállnom két faluval előrébb, ahol a vonat is megáll. Viszont azt meg kell említsem, hogy egész nap esik az a rohadt eső, sőt tegnap is szinte egész nap esett.
Fél nyolckor, mikor végre valahára elállt, elindultam plázázni egyet. Eddig nem tudtam mi hiányzott a kirándulásból, de a ott rájöttem. Csak azért mászkáltam fél órát a pláza hipermarketjében, hogy karácsonyi dalokat hallgassak :) Olyan jó kedve derített, kicsit hazai érzést varázsolt. Ha valaki egyszer azt mondta volna, hogy én ennek fogok tudni örülni… De persze hazafele bőrig áztam. Éjjen a Malajzia, de legalább nincs hideg :D
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.