utazzunk

Friss topikok

  • Krm Istvan: Izland csodaszép lehet. Tetszik nagyon a blogod amúgy, a többi bejegyzés is igazán érdekfeszítő. I... (2014.02.11. 14:16) Reykjavik
  • peliatan: Szia! Köszönöm és méltányolom szorgalmadat. Nem hiába írtad le, érdemes és érdekes volt olvasni. A... (2013.10.26. 19:23) Irán, Iraq 2.
  • AzUtazó: @malenykij polgar: Nem csak az árakkal volt probléma. (2013.09.19. 09:42) Irán, Iraq 1.
  • tg_mak: blog.sleepinginairports.net/2013/02/18/scientists-say-to-let-farts-fly-on-airplanes :) (2013.03.10. 00:43) Palesztina
  • AzUtazó: @ibizavida: Ez olyan köszönjük Emese hozzászólás volt. (2012.05.06. 16:15) Ibiza

2013.01.16. 23:02 AzUtazó

Palesztina

Január 10.

 

Kezdjük azzal a szakállas történettel, hogy

 

SHALOM (ez nem köszönés csak kiégtek a H.E.G.Y.E. betűk)

 

A gép pontosan indult és idő előtt jó 20 perccel érkezett Tel-Avivba. Szokásomhoz híven sikerült az egész utat végig aludni. Leszállás volt egy kisebb hullámvasutazás, amit a felnőttek kisebb nevetéssel a gyerekek meg sírással honoráltak.

A beszállásról viszont érdemes pár szót ejteni. Érdekes volt látni, hogy a kézipoggyász kicsi volt és nagy. Az, hogy a kicsi nem fért bele a keretbe nem probléma, az hogy olyan utazótáskákat hoztak fel, hogy csak lestem nem volt probléma. A legpofátlanabbak viszont a …. voltak. Volt olyan, hogy sporttáska, kis táska és három szatyor én meg csak lestem, hogy WTF?! Érdekes volt az is látni, hogy az első két sorban és a közepén a vészkijárati sorban egy emberen kívül, mindenkinek fázott a feje.

Gép csőre állt és, ahogy elindultunk az útlevél ellenőrzés felé már az első 50 méteren kiszúrtak és félre állítottak beszélgetni (sárgás zöld kabáttal mondjuk nem nehéz). Jöttek is a kérdések, hogy minek, hova, kihez, miért jöttem, aztán mikor meglátták a szíriai és libanoni pecséteket onnantól nem volt megállás. Egy jó 5 percet beszéltünk mire utamra engedtek.

10 perc séta után érkezés az útlevél ellenőrzéshez. Kevés ember kiszúrtam egy csaj határőrt na mondom csak nem baszogat. Épp telefonált mosolygott is össze vissza, mondom te vagy az én emberem. Elveszi az útlevelet nézi ellenőrzi közbe beszélget tovább, majd mikor elkezdi a pecséteket nézni telefon lerak és komorrá válik az arca. Na mondom helyben vagyunk. Kérdések megint. Honnan, hova, miért, kivel. Oké kérem fáradjon félre egy kis türelmét kérem. Beküldtek egy kis leválasztott helységbe, ahol ment a foci a tv-be és rajtam kívül még legalább 8 ember volt. Kivétel nélkül vmilyen török tévés stáb tagjai. Várok jó 15 percet, majd egy másik ember hív, hogy akkor jöjjek. Kis irodába be. Honnan, hova, miért, ismerősök, hol alszik, mit néz meg, miért volt Szíriába és Libanonba, mennyit volt ott, miért volt ott, apja neve, nagyapja neve (nem vicc), telefonszám stb. 15 perc beszélgetés. Újra kiküldtek, hogy várjak. Már legalább egy óra telt el a gép leszállástól, mikor megjelenik egy újabb pasi, hogy menjek vele. Kisebb szoba, kezdődik az egész előröl, de már bonyolódnak a kérdések. Minek jött, hogy jött, van e munkahelye, ááhhh, hogy nincs akkor miből fizette, akar e Palesztin területre menni, mit fog megnézi, zsidó e, miért volt Szíriában, Libanonban, van e ott ismerőse, biztos hogy nincs ott ismerőse?, e-mail cím, telefonszám mobil és otthoni és csak úgy záporoztak a kérdések. Ennél az úriembernél már jó 20 percet töltöttem, majd újra kiküld.

Na mondom itt már vissza leszek fordítva, meg ha jön egy újabb ember, akkor már probléma lesz. 19.40kor szállt le a gép és már 21.40nél jártunk mire megjelent egy nő kezében az útlevelembe, hogy akkor mehetek. Azért egy kisebb fajta kő esett le az én szívecskémről.

Az útlevélbe nem pecsételtek semmit, hanem kaptam egy papírt vonalkóddal, fényképemmel és azon volt a pecsét. Át a határon és indulás a vonathoz. Az mondjuk érdekes, hogy ha lett volna egy feladott poggyászom, akkor az észem másfél óráig ott rótta volna a köröket a szalagon.

A vonatra jó félórát kellett várni, plusz még egy 12 perces késés. A jegy 15 sékel volt (1 sékel 61ft) és kb. 25 perc alatt bent volt a városban. A pályaudvartól jó 25 perces sétával, éjfél előtt 20 perccel meg is érkeztem a hostelbe, ami a kikötőtől nem messze, a parttól 150 méterre található.

Szándékomban állt elmenni Ramallahba, a Palesztin Igazgatási Terület fővárosába már csak brahiból hiszen azt mindenki csak a tv-ben látta, viszont most egy kicsit megszeppentem tőle.

Minden adatott gépre vittek és igaz, hogy csak 10 km-re van Jeruzsálemtől, de ha útközben megállítanak valahol és belenéznek a gépbe és meglátják, hogy ki vagyok, mi vagyok, hol jártam, hát lehet el leszek picsázva rendesen… Majd meglátjuk.

 

 

Január 11.

 

Reggel 9kor keltem a kényelmesség jegyében. A hostel reggelire fenomális volt, főt kaja, saláták. Nem is tudom volt e hostel, ahol ilyen finom kaja volt.

Még előző este a vonat mellett döntöttem, de mire megérkeztem Jeruzsálem óvárosába már igen bántam a döntésemet. Éppen, hogy elértem a 10:21es vonatot. A jegy 22,5 sékel volt és másfél óráig tartott az út. Mentségükre legyen mondva az egy órás buszos menetidővel szemben, hogy a táj nagyon szép! A probléma ott kezdődött, hogy a vasútállomás kint van a város határában. Gondoltam én naivan, hogy busz biztos van hisz a térkép alapján max 5-7 km lehet az Óváros. Buszgarázs épp az állomás mellett volt. Besétálva elkaptam egy sofőrt, aki készségesen a 6os buszhoz invitált átadott a sofőrnek, hogy nyugodtan szálljak fel 4 perc múlva indul. A buszjegy 6,6 sékel volt. Indulás után még egy kókuszos csokit is kaptam tőle. Eddig komolyan mondom csak jó tapasztalatom volt Izreaelbe.

A problémák ott kezdődtek, hogy tudtom nélkül egy „városnéző” buszra váltottam jegyet. Akárhány kivolt rakva, hogy center tuti a másik irányba kanyarodtunk. Írd és mond 81 percet utaztam a busszal… Nyolcvanegy percet!  Így értem majd délután kettőre a Citadel Youth Hostelbe. Amit meg kell mondjak igen jó hely. Ha jól sejtem a várfal egy részében van. Mindenhol boltív, kicsi szűk helyek, mintha egy vár alsó részében lenne az ember. Mondjuk azért van negatívuma is. Ami inkább a pofátlanságot súrolja. Szerintem kb 3x3m-es a szoba. Van benne 3db emeletes ágy és még ehhez beraktak két egy személyes ágyat, de azok már rálógnak az emeletes sarkára. Plusz ge.i hideg van. És igen akárki akárhogy gondolja, itt nincs mindig meleg, van hideg is. Tegnap vagyis az indulás napján délelőtt Édesanyám könyörögve hívott fel, hogy jöjjön már meg az eszem, mert az egy dolog, hogy szír, libanoni pecséttel akarok belépni az országba és két napja 10 éve nem látott mennyiségű eső esett Tel-Avivba, de az már mindennek a teteje, hogy 10-e reggelre 15-20cm hó esett Jeruzsálembe (elvileg 20 éve nem esett ennyi) teljesen megbénítva a közlekedést. Nem jártak a buszok, autópályát zártak le és tanítási szünetet rendeltek el. Csak azt nem értem, hogy miért gondolta azt, hogy én ezért nem fogok menni. Épp ez volt plusz, hogy na akkor haladjunk, mert ilyet nem minden nap lát az ember. Viszont az embernek csak eddig terjed a figyelme. Azt már senki nem nézte meg, hogy már 10én délután 5 fok lesz és 11ére már 10 fok felett napsütéssel. Mondanom se kell, hogy mire megérkeztem havat csak eldugott, árnyékos helyen lehetett találni, meg egy két helyen, ahol kupacba hordták.

A délutánom óvárosi sétával telt. Meglátogattam a híres Siratófalt és bevallom őszintén soha nem gondoltam volna, hogy én egyszer valaha ide el fogok menni.

 

Január 12.

 

Mivel sabath van, így úgy döntöttem, hogy csak kényelmesen csinálok mindent, későn is keltem.

A mai nap Jeruzsálem történelmi részének körbe járásával telt. Egyszerűen annyi minden régi, történelmi emléke van, hogy felsorolni is nehéz lenne és nem is fogom. Nem is tudom, hogy fogalmazzak talán tőlem egy kicsit fura lenne, mert mintha valamiféle lelki feltöltődés tapasztaltam volna. Kiskoromba szinte minden vasárnap jártunk/tam a templomba (római katolikus) és nagyon jó volt látni azokat a történelmi helyeket, amikről nap mint nap szólt a prédikáció. Kezdve a keresztúttól a olajfák hegyén át Szűz Mária sírjáig bezárólag nagyon sok minden. A legjobb dolog az volt, mikor sírnál az egyik paptól kaptam egy keresztet ajándékba, ami nem több, mint egy sorozatgyártott sima fakereszt, de nekem valamiért sokkal többet jelent. Ne e kérdezzétek miért.

Szóval így telt a mai nap sétával és újabbnál újabb történelmi helyek felkeresésével.

 

Január 13.

 

Szövegezzük le azt, hogy eddig a németekkel semmi bajom nem volt azon túl, hogy németül beszélnek, de amit ez a két ………. ………… ….. ………….. ….. német lerendezett este, hát az kinyitotta bicskát a zsebembe. Mondjátok meg nekem, hogy két öreg bőven nyugdíjas kor felett lévő német párnak mi a re.kes fa..ért kell egy 8 ágyas szobába megszállnia? Ba..zus úgy horkoltak szinkronba egész este, hogy az valami ember feletti volt. És ne nevess!!!! Nem vicces!!!

Emiatt kissé kialvatlanul és későn keltem, így borult a napi program. Egy órával később keltem a tervezetnél, ami pont elég volt délután ahhoz, hogy ne érjek át Ramallahba.

Fél 10es busszal indultam el Bethlehembe és az ára 7.3 sékel volt, de ez is olyan volt, mint a hatos busz, csak itt nem Jeruzsálemet nézted meg hanem, Bethlehemet és környékét… A két város között elvileg 10km a távolság, na ezt sikerült 60 perc alatt teljesítenie és ráadásul olyan helyen rak le, ahol semmi nem jelzi, hogy merre is kéne menned a főtérre és Születés templomához. Emiatt automatice a taxis hiénák áldozata leszel, pedig visszafele sétálva kb 20 perces séta sincs. Hát ha esetleg vki arra jár az tudom mondani, hogy jön a busz kikanyarodik balra és megáll, onnan elindulsz visszafele és balra kanyarodva sétálsz egyenesen végig végig. De ha nem megy akkor egy rendőrt kérdezzél meg van belőlük nagyon sok, mindegyik tud angolul és nagyon kedvesek vagy menj be egy boltba.

Szóval sajnos már öregszek és beleestem. Végül lealkudtam 25ről 15re a fuvart, de a végén 102 lett. Ugye milyen ügyes vagyok? :D A lényeg az volt, hogy igazából lyukat beszélt a hasamba ( viszont az tény, hogy nagyon kedves volt, nagyon sok érdekeset mondott és sokat tanultam) így végül a beadtam a derekamat egy jó nagy alkudozás után, hogy 70 sékelért vigyen el Herodiumba, ami egy tényleg jó kis hely szép kilátással. A belépő diákoknak 22 sékel (igen még az vagyok, még mindig :D ) és kapott a csávó egy 10es borravalót, mert tényleg érdekes dolgokat mondott. Így jött ki a 15 sékeles út 102 sékelért. A lényeg viszont, hogy ennyit nemért.

Végül a csávó elvitt a Születés templomába, amiről ugye nem kell többet mesélnek. Próbáltam naivan úgy menni, hogy esetleg egy misét sikerüljön elkapni. Elkapni sikerült is csak nem misét, hanem temetést. Hát nem volt egyszerű végig nézni, ahogy az asszonyok ott szenvedtek kettő el is ájult még az elején. Aztán ahogy vártam a soromra, hogy az oltár alá lemehessek, akkor lett vége és vitték kifele a koporsót. Azt sírást, amit hallani és látni lehetett. Nem egyszerű elveszteni egy szerelmet. Egy fiatalasszony volt teljesen önkívületi állapotba esélyes, hogy a férje volt a koporsóba. Mondjuk nem is csodálok, hogy így ki volt bukva teljesen nyitott volt a koporsó az aljától a tetejéig és úgy vitték ki a templomból és ekkor másodszorra is összeesett szegény.

Na de visszatérve a templomhoz, megint adott egy löketett, hogy láttam azt a helyett, ahol a kis Jézus „született”. Ez számomra olyan nagydolog.

Úúú szóval a szólásszabadság jegyében itt most kipontozom a véleményem izraelről. Szóval emellett igazából, annyi minden szép, történelmileg nagyon fontos látnivaló van az országban egy katolikus számára, hogy sose gondoltam volna vagyis igen, de nem fogtam fel, hogy ez is itt van meg ez is meg ez is na meg ez is és némá még ez is itt van.

Bethlehem, mint város tetszett nekem. Kedvesek az emberek és ami a legfontosabb olcsó az élet. Az összes szuvenír itt fél áron van és mindent meg lehet kapni, amit Dzseruszálemben is. Falafel pitában pl. a 16 helyett (ezt láttam a legolcsóbbnak) itt csak 5 sékel szóval rögtön betoltam kettőt és hoztam egyet haza is :)

A visszaút is zökkenőmentes volt. Annyiban különbözött, hogy ha kifele mész Palesztin területről, akkor mindig feljön egy fegyveres és vele egy határőr. Semmit nem csinálnak csak megnézik az útlevelet és meg van e hozzá a papirosod. Mondjuk erről a buszról lekaptak két Palesztin fiatalember (ok ismeretlen) és nélkülük mentünk tovább.

Délután három volt mire visszaértem, így maradt a sétálgatás az óvárosban és még eltöltöttem egy fél órát imádkozó emberek nézegetésével a Siratófalnál.

Sötétedés után visszamentem a hostelben és neteztem, mikor a szobából kijön két srác és magyarul beszéltek… No comment.

Ja azt meg kell jegyezni, hogy nagyon sok a magyar itt, eddig mindenhol találkoztam velünk. Úgy látszik jó ez a Wizz járat.

Szinkronba horkolás persze maradt.

 

Január 14.

 

Erőm nem sok volt, de sikerült időben 7.30kor kikelni az ágyból. Nem is tudom mikor keltem ilyen korán legutoljára. Mondjuk meg is lett az ára. Ramallahba tartó buszt szinte ugyan onnan indul, ahonnan Bethlehembe vagyis a Damaszkusz kaputól. Alapjáraton kimész a hostelből jobbra fordulsz, majd balra és már ott is vagy. Persze közbe sétálni kell egy kicsit. Na ez ma reggel nem sikerült kóvályogtam össze vissza, mint fing a fürdőbe, pedig hányszor megtettem ezt az utat.

Ramallahba a 18as busz megy. Van belőle kicsi is és nagy is. Nálam a kicsi, mikrobusz volt a nyerő. A buszjegy 7,3 sékel volt. Az út hossza kb. 40 perc, de nagyban függ dugótól, ami elég sokszor előfordul mindenhol. A „határon” való átkelés ugyanolyan volt mint előzőnap. Palesztin területre való belépésnél senki nem néz semmit. Tegnap is voltak már azok a bizonyos falak, amiket a zsidók emeltek, de itt Ramallah felé már igen csak magasak voltak (simán volt 6-7m), szögesdróttal rásegítve. Egyszerűen nagyon brutális volt. Hihetetlen, hogy egy nép ilyet megtehet. Kíváncsi lennék, ha mi a  ….. szemben ezt alkalmaznánk. A busz a központba érkezett (már amennyire ezt térkép nélkül meg tudtam állapítani, mert érdekes módon se Bethlehemnél, se Ramallahnál a google térkép nem valami bőbeszédű….).

Lehet az én szegénységi bizonyítványom, de Jasser Arafat sírjánál nagyon más látnivalóról nem tudtam, így csak azt néztem meg. Egy jó 15-20 perces séta onnan és meg lehet kérdezni bárkit, mindenki nagyon kedves, közlékeny és 10 emberből 9 tuti tud angolul. Maga sír, mauzóleum nem nagy durranás. Mennyire kívülről megállapítható egy nagy épületkomplexum, amit hatalmas fal vesz körül. Egy „bejárata” van, ahol állt egy pár katona. Oda mentem, hogy Arafatot szeretném látni. erre az egyik katona elkísért beljebb egy kb. 100m-re. Ott volt egy épület, fala üveg, bent semmi, előtte pedig egy kőtömb azon arab szöveg és a katona szerint ez Arafat sírja. Azért egy That’s it kicsúszott a számon. Kicsit többre számítottam, de látszik, hogy még építik.

Elindultam visszafelé és sétálgattam a városban. Nem tudnám mihez hasonlítani. Nem koszosabb, mint az átlag arab város, nem látszik, hogy hiányt szenvednének valamiből viszont azért nekem tetszett a tudat, hogy egy olyan városban voltam, amit átlag ember csak a tv-ből lát és még véletlenül se tenné be oda a lábát, még akkor se ha fizetnének.

Viszont olcsó, olcsóbb mint Bethlehem. A falafel szendvics itt már csak 4 sékel, ellenben itt már raknak bele savanyúságot, csípős szósz és citrom darabot (ezen nem kicsit lepődtem meg). Kettőt be is toltam és kettőt elraktam a nap hátralévő részére. Az üveges coca pl 2,5 sékel, mindenhol máshoz izraelben 7nél kezdődik. Találtam piacot is eléggé vicces árakkal.

Az otthoni avokádó finoman szólva is fostalicska, így gondoltam megkóstolom az ittenit, de mivel sose nem volt szerencsém igazihoz nem mertem sokat venni. Viszont egy darabért a csávókám nem akart pénzt kérni, akárhogy is szerettem volna adni J Piros pont. Kávéztam is 2 sékel volt. Szóval itt Ramallahba igazán jó dolgom volt. Amit viszont nagyon hiányoltam az a szuvenírek teljes hiánya, mivel olyan mint turizmus itt hát… Sikerült szereznem egy kulcstartót, amin Arafat volt Palesztin zászlóval díszítve, de semmi más. Nagyon szerettem volna hűtő mágnest is ( a hűtő tele van híres emberekkel, mint Ho Chi Minh, a drága szír elnök, Atatürk, Mao és még sorolhatnám) Arafattal, de akárhol kérdeztem mindenki csak rázta a fejét.

Visszafelé a sofőr 3,3 sékeles jegyet adott, amit a frissen találkozott spanyol csaj útitársammal nem tudtunk hova rakva. Viszont a csaj nem volt százas. Alapjáraton reptéren, határon nem lehet fényképezni, de őőőő basszus a Palesztin izreali határnál a buszról le akart szállni, hogy fényképet készítsen, még a katonát is le akarta kapni úgy szólt rá, hogy nem kéne. A határnál megint csekkoltak mindenkit, de itt az utasok fele, gondolom Palesztinok le kellett szállniuk, bemenni egy épületbe és gondolom ott léptetik ki őket. Ahogy átértünk félre állt a busz és a sofőr jött, hogy 4 sékel lesz a jegy. Na így már kijött visszafele is a 7,3 sékel és ahogy körbe ért nyílt az ajtó és szálltak fel az emberek.

Visszafelé a rendőrségi főhadiszállásnál szálltam le, hogy ne kelljen villamosozni a központi buszpályaudvarra, de mire megtaláltam a buszmegállót komolyan mondom a sírás kerülgetett. Senki nem tudta, aki sejtette is rossz irányba küldött. Végül 40 azaz negyven perc keresgélés után egy fiatal srác tudta hol áll meg a 486os busz a Holt tenger felé. (valaki fingott a repülőn) A sofőr nagyon kedves volt (óóó te jó ég naggyon büdös!!!) mert az egyirányú jegy 37,5 sékel  Ein Gediig viszont, ha retúr jegyet veszel akkor csak 63,8 sékel. Így ez választottam. A buszút kb egy órás volt. Érdekes volt látni, ahogy az út oldalán jelezve van, hogy most elérted a tenger szintet, most -150 méteren vagy, most – 200, most -400 méteren vagy, majd megjelenik a Holt tenger.

A strand hát érdekes. Látszik (vagyis szerintem), hogy akkor építették mikor volt víz benne. Most van a strand kiépített része, majd lefele egy part és ott lehet bemenni a vízbe. Mindenhol hatalmas kavicsok, lefeküdni egyáltalán nem lehet maximum ülni, pedig a 24 fokos napsütés igazán kecsegtető volt. Így csak ruha le, rövid gatya fel és spuri a víz. Jó móka volt :) Vicces hogy az ember nem tud mellben úszni. Jó fél órát fürödtem, mikor kimentem, letusoltam és napoztam egy kicsit. Viszont már másodszorra nem volt hangulatom bemenni, mert elkezdett fújni a szél és úgy már nem volt annyira vicces.

A buszra kb. 15 percet vártam és este fél hatra már a szálláson is voltam. Jaj azt meg kell jegyezni, minden zöldellett az elmúlt héti esőzés és havazás miatt. 18.40-es busszal sikerült elindulnom Tel-Avivba, de az a dugó, hihetetlen, hogy mindenhol és mindenkor dugó van. Amitől viszont a fejem vertem a falba ezen a buszon fedeztem fel, hogy mind a buszokon, mind a vonatokon van ingyenes wi-fi. Hello MÁV, hello VOLÁN!!

Negyed kilencre értem a szállásra. Na itt még a nap végére jól felbas.ták az agyamat. Annyira szerencséje volt a csajnak, hogy fáradt voltam és nem volt kedvem veszekedni, na de majd az értékelésnél… Történt ugyanis, hogy négy nappal ezelőtt is itt szálltam meg és a papucs itt maradt. Írtam nekik, hogy ez történt nézzék már meg. A második levelemre válaszoltak, hogy nincsen meg, ami érdekes ugye, mert négyágyas szoba, mindenki egyedül volt szal nem tudhatod melyik cucc épp kié, meg amúgy se veszi el senki senkijét. Szal megérkezek kérdem papucs meg van e. Mondják nincsen, nem találták, de reggel majd kérdezzem meg újra, mert a takarítónőt addigra megkérdezik… Megkapom a szoba kulcsot ugyanazt, felmegyek és tádám ott a papucs… Szomorodnának meg, hogy erre lusták voltak, csak fel kellett volna menni a harmadikra benézni a szobába és ennyi.

Volt egy saját neméhez vonzódó srác a szobába, de az amit lerendezett, már lassan hárman akartuk megverni. Megjön este fél 11kor, lámpa fel és hogy sorry, de hajnalban megy és pakolnia kell. Csörgött, csörömpölt, csattogott és már mindenkinél kihúzta a gyufát, mikor az ukrán kollega erőteljesen rászólt hogy fél 12 van jó lenne, ha befejezné, mert… Mire jó jó csak tíz perc kell még neki, mert este megy el. Na abból 20 lett, de az is kiderült, hogy még most elmegy valahova és majd hajnalban jön és megy ki taxival. Meg is jött hajnalban lámpa fel, táskát húzza kifele, persze a fejébe is volt, a táska is hatalmas volt úgy verte oda az ágyakhoz, hogy már ott voltam, hogy belelépek az arcába.

 

Január 15.

 

A mai nap telaviv megnézéséről szólt. Végig sétáltam a parton egészen Yafoig, ott shoppingoltam egy kicsit, majd felkerestem a Carmel piacot. A legelején van egy nagyon jó kép árus, a gyümölcsök és a holt tengeri cuccok nagyon olcsók. Tegnap este teljesen tele volt a táskám, de be kell hogy férjen alapon 2 és fél kiló gránátalmát, azért csak vettem, bár tényleg nem tudtam hogy fogom belerakni. Az ára 13 shélel volt vagyis 780ft 2,5kgért. Kérdés :D

Hazafelé még kihasználtam a gyönyörű szép verőfényes napsütést és egy fél órát napoztattam adoniszi testem a parton póló nélkül farmerben és túracipőben :D

A tengerparton kitaláltam egy jó dolog. Legutóbb egy utazási irodába láttam, hogy poharak kirakva az asztalra, rajtuk címke, hogy honnan származik a homok vagy épp mi jellemző az adott tengerpartra. Ezen felbuzdulva én is csinálok ilyet, fogtam egy colát kiittam és feltöltöttem homokkal.

Visszaérve sajnálattal vettem tudomásul, hogy emlékezetem nem csalt a táska tele, de azóta se tudom, hogy belefér mindent, viszont megemelni már mutatvány :D

A reptérre kényelmesen délután 3kor indultam el. 15.40re értem a vasútállomásra és 10 perc múlva ment a vonat. Aztán a reptéren fel a második szintre, ott shuttle buszra várni és mire kiírtam a terminál egyre már 16.50 volt. Kb. 17.20 környékén nyitották a check int.

Na a folyamat a következő:

Mielőtt egyáltalán oda mennél a checkin pulthoz sorba kell állni. Volt három emberke, aki kérdezgette a népet (már megint fingottak…). Sorra kerülve, áá hello, hello, pár kérdést felteszek, utas biztonság szempontjából. Mióta vagy itt, mi járatban (ekkor ért az útlevelembe a szíriai és libanoni részhez), áhh szóval te jártál itt. Na és mit kerestél ott, meddig voltál ott, hányszor voltál ott, van e ott ismerős stb. stb. stb. Meg hol jártál izraelben és oda hogy mentél, mit láttál. Ekkor türelmemet kérte és elment konzultálni egy másik emberre. Szóval voltál Malajziába és mennyi időre mint csináltál, ismerős van e, ááh és mivel foglalkozol és stb stb stb. Ekkor megint türelmemet kérte és most már egy magasabb rangú ( szerintem, aki az egész folyamatot felügyeli) emberhez ment oda és tanácskoztak  tanácskoztak, majd a nagyfőnök nézegeti az útlevelemet. A csaj visszajön feltesz még néhány kérdést a csomagommal kapcsolatba és utána elenged, persze közbe legalább egy tucat ember elment mellettem :D

Ingyenes a reptéri checkin, de ha volt beszállókártyád, akkor egyből mehették az útlevél ellenőrzéshez, de én azért sorba álltam a beszállókártyámért. Utána jön az útlevél ellenőrzés, ahol már semmi nem volt, majd a biztonsági átvilágítás vagyis csomag ellenőrzés.

Hát innen szeretném üdvözölni ez a …… ……. ……….. …. ….. Az elején csak röhögni tudtam, hogy nézik és látom, hogy a csaj a főnőkét is odahívja, hogy nézd már he és így mutogat a képernyőre mi lehet az (ahányszor a képre bökött simán tudtam, a gránátalma a ludas). Na nem baj táska kinyit, műszaki dolgokat kipakoltatják. Mivel több helyről hallottam, hogy vizet lehet felvinni, ezért merészeltem egy fél literes flakont megtölteni holt tengeri vízzel. Hát ez így nem jó, ha akarom igyam meg, de fel nem vihetem, mondom neki az csúnya lenne, ha ezt meginnám. Oké ez kuka. Sörösüveg (fater gyűjti neki viszek mindig). Mondom mi a probléma, hát mi az az izé benne, mondom wc papír, hogy ha maradt benne sör ne folyjon ki. Néz rám bambán, de mondja, hogy maradhat. Na és itt durrant el az agyam. Fasza cocás üveg benne homokkal mondja, hogy kuka. Mondom hát miért?! Mert hogy nem tudhatja mi van benne, de mondom csak folyadékra vonatkozik a szabály nem? Hát nem mert mindenre, ami nagyobb kiszerelésre van mint 100ml. Na mondom sokat utazok, de ezt a megközelítést még egyik reptéren se hallottam. Úgy felhúztak, már tényleg ott volna, hogy nem hagyom annyiba, de rájöttem, hogy hátulról még szűz vagyok és jobb lenne, ha így is maradna.

Az egyes terminálról átbuszoztattak a hármasra. Viszont a dutyifrínél visszanyerték a bizalmam, így egyszerűen költeni akartam. A parfümöm itthon 17.000ft, ferihegyen 14.000ftért vettem itt 46 dollár volt és bármilyen parfümből 3 fizet négyet kap volt. Azért ez nem kis kedvezmény, de az édességeknél ugyanez volt 4 fizet egyet kap vagy ötöt fizet kettőt kap és bárhogy variálhattad a két legolcsóbb volt ingyen.

A hazaút eseménytelen volt.

1 komment

Címkék: tenger tel aviv Holt Jerusalem Bethlehem Ramallah


A bejegyzés trackback címe:

https://utazzunk.blog.hu/api/trackback/id/tr185022774

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása