utazzunk

November 1

Hajnali fél 6kor érkeztem meg Phnom Penh-be. Néha néha felébredtem útközben, de amikor tudatosult bennem, hogy milyen úton és mennyivel megyünk jobbnak láttam visszaaludni. Valami kegyetlen volt. A buszt már tuk tukosok hada várta. Ahogy leszálltam rögtön, még a táskát se vettem fel, még fel se keltem már, tuk tuk ször. Mivel sötét volt még és fingom nem volt arról, hogy hol is vagyunk, így a kapásból mondott 3 dolláros árat csak kettőig alkudtam le. Mondtam a pasinak, hogy nem érdekel hova visz szállásra, csak 4-5 dolcsi legyen egy szoba egy éjszakára. Szegénykém az ötödik szállodánál sikerült csak szobát találnunk, azt is 7-re tartották, aztán mondtam neki, hogy drága barátom ideadod 5-ért és maradok két vagy három éjszakát vagy szeva. Aztán a végén csak ideadta. A szobáról annyit, hogy dupla ágyas hidegvízzel és az étterem hátsó részében van kialakítva a fél szinten. A kilátás gyönyörű :) A tuk tukossal megbeszéltem, hogy kilencre visszajön értem és négy dollárért, ami pofátlanul magas ár, de fáradt voltam alkudozni, elvisz a vietnámi követségre. Két óra alvás után már robogtunk is. Először bepróbálkoztak, hogy csináltassak az őrnél vízumot 55 dollárért, de mikor kimondta az árat nem bírtam ki és egy sanda mosollyal az arcomon távoztam. Bent minden simán ment egy kitöltött papírért és 45 dolcsiért cserébe délután 4-re készen volt a vízumom, aminek csak azért nem örültem, mert negyedikét írtam a belépés időpontjának és hát az messze volt még és itt nem volt mit csinálni.

Elindultam visszafele gyalog megnézni a Royal Palace-t és a többit. Mikor odaértem, akkor látom, hogy le van zárva az egész út a palota előtt, percekkel később kiderült, hogy egy régi ismerőst köszönthetek újra, a tegnap az Angkor Watnál 5 méterrel előttem elhaladó Hillary Clintont. Úgy látszik ugyanarra az útra fizettünk be. Csak hát én miatta nem tudtam bemenni a palotába. No sebaj elmentem a Nemzeti Múzeumba, ahová 2 dollár a belépő. Itt vannak kiállítva az Angkorból elhozott legépebben maradt leletek és a kis mütyűrök. Aztán pláza és evés. Délután elindultam visszafelé szép lassan és útba ejtettem a Killing Field belvárosi megfelelőjét, ami bemutatja azt az időszakot, amikor a Pol Pot uralkodott. A belépő két dollár. Hát nem egy szívderítő látvány! Eléggé elszomorító. Délután négy előtt 20 perccel értem a követségre, ahol közölték, hogy csak fél ötkor fogják kiadni a vízumom. Drága, de legalább szép vízum. Aztán séta a szállásra. Ma rengeteget sétáltam a 15 km simán megvolt, ritkán dőlők be ilyen örömmel az ágyba :)

November 2

Ez a nap a semmit tevés napja volt. Délben mentem egy kanyart a városban ettem egyet, majd szállásra visszatérve elkezdtem nézegetni a szállásokat Koh Phanganon és ez annyira lekötött és annyira fáradt voltam, hogy egyszerűen nem volt kedvem elmenni a Royal Palace-ba, de amint később kiderült, jó döntés volt. A szállást viszont végre valahára sikerült lefixálnom és kifizetni. Szóval a 25. születésnapomat, ami véglegesen felnőtté tesz és nem lesz már ingyen első osztályú vonatjegyem (itt jegyezném meg, hogy mávos lányokat szívesen feleségül veszek) Koh Phangan-on fogom tölteni. Pontosabban november 20 és 27 között leszek ott, amibe még egy világhírű Full Moon party is beleesik. 19800 forintért hét éjszaka, tengerparti bungalóban függőággyal és ingyenes transzferrel. A szállodáról képet itt (http://www.phanganbungalows.com/display_detail/object_id/103/Haad+Tian+Beach+Resort ) ha valakit érdekel.

November 3

Valamiért mostanság nem akaródzik korán felkelni, mondjuk itt a fővárosban sok látnivaló nincs is. Mai napra egyedül a Royal Palace volt tervbe véve, ami 7:30-11:00ig illetve 14:30-17:00ig van nyitva és a belépő 6 dollár. Ugye a reggeli időintervallum eléggé lehetetlen, így maradt a délutáni. 11 körül elindultam sétáltam a városban. Aztán rávettem magam, hogy a Phnom Penh és Ho Chi Minh City közötti távolságot ne 9 dollárért közvetlen busszal tegyem meg, hanem egy 29 dolláros két napos út keretében. Jó tanács az Ázsiába készülőknek, hogy otthon ne vegyenek el a valutaváltótól olyan dollár amit 2000 előtt nyomtak, ugyanis itt nem fogadják el vagy csak nagyon nehezen.

Délután fél négyre értem a Royal Palace-hoz, hát nem rossz hely. Pénzét megéri, a legszebb dolog a 89 kg-os Buddha, amin 2089 drágakő van a legnagyobb pedig, asszem 25 karátos. Már kifelé tartottam, amikor elkezdtem furcsa dolgokat látni, igaz hogy szép vagyok, meg fontos, dehogy nekem vörös szőnyeget terítsenek, azért azt egy kicsit túlzásnak találtam, pláne hogy kint a palota előtti forgalmat teljesen elterelték. Na mondom ebből megvárom mi lesz, mert legutóbb két napja láttam ilyet, akkor épp Hillary Clinton miatt csinálták a cécót. Most pedig, mint kiderült King of Cambodia miatt történt, aki 20 méterre ment el mellettem. Hát igen valaki nagyon szeret fenn engem, a saját miniszter elnökömet nem láttam még élőben, jah de egyszer Megyesit :)